Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
2. Л HALÁSZATI vízhasznosítás fejlesztése 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A halászati fejlesztés kérdését országos és vidé- kenkénti viszonylatban több tanulmány és terv érinti, amelyek több-kevesebb vonatkozásban kitérnek a Körösvidék ilyen irányú problémáira is. így az Országos Halászati Vázlatterv, amely 1954. évben készült, felmérte a halászatilag hasznosítható lehetőségeket, főleg a holtágak, belvízi csatornák, kubikgödrök és szennyvizek kihasználását illetően. Az Alföldön lévő tsz halastavak és halasított rizstelepek ivadék ellátását és teleltetésének kérdését tárgyaló tanulmány 1956-ban készült. De a rizstelepekkel kapcsolatosan, időközben beállott szemlélet-változás a terv jelentőségét lecsökkentette. Az újabb tervösszeállítások, nevezetesen az 1957. évben készült halászati 15 éves terv, az 1960. évi O VF, FM és ОТ által diktált 20 éves halászati terv keretszámai, szektoronkénti bontásban, a nagy területegységekre (Tiszántúl) vonatkoznak. Az OVF 1961-ben elrendelte a holtágak hasznosításával kapcsolatos fejlesztési lehetőségek vizsgálatát, melynek alapján a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság elvégezte' az idevonatkozó felméréseket I A fentieken kívül részletes előírások, helyi adatgyűjtések, a halászatról szóló 1961. évi 15. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 1/1962. (I. 24.) F. M. sz. rendelet, valamint a Körösök csatornázását célzó terv és a tiszavölgyi vízpótlás komplex tanulmányozása sorozhatok még a távlati tervkészítést szolgáló dokumentációkhoz. A természetes vizek halászati célra alkalmas kiterjedését a Körös-vidéken, — beleértve a Hármas-, Kettős-, Sebes-, Fekete- és Fehér-Körösök medrét, a holtágakat, valamint a számbavehető jelentékenyebb belvízcsatornákat, az OVF kiadásában megjelent „Vízgazdálkodás számokban” című adatgyű- temény 2900 hektár kiterjedésűnek tünteti fel, amelyből mintegy 600 hektár területet foglalnak el a holtágak és csatornák. A halászat a Körösvidéken főleg a medertározás- ra, valamint a holtágakban és csatornákban tárolt belvizek kihasználására támaszkodik, mivel a nagyarányú öntözővíz-szükséglet és a mindinkább fogyó tendenciát mutató nyári kisvízhozamok miatt halászati célra felhasználható vízmennyiségről alig beszélhetünk. A TVK területén 5782 hektár terjedelemben tervezett halastófejlesztés vízellátása a belvíztározási lehetőségeket, ahol lehet, figyelembe veszi. Az öntözés céljaira megépíteni szándékolt víztározókból, a víznek maradéktalan felhasználhatása érdekében a járulékos hal tenyésztést ki kell zárni. A Körösvidéken a szennyvízhálózati kiépítés ma még igen kezdetleges állapotban van. Távolabbi időszakban, — néhány város, illetőleg község csatornázásának megépítését feltételezve — összesen mintegy 100 hektár területű, főleg kísérleti jellegű szennyvízi tógazdaság volna létesíthető, esetleg Békéscsaba, Szarvas, Kunszentmárton térségében, napi mintegy 1 500 m3-re becsült bevezethető víz- mennyiséggel számolva. Rizstelepi haltenyésztésre a Körösvidéken 1980-ig 250 hektár, távlati fejlesztésként további 100 ha területet lehet reálisan előirányozni. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A jelenlegi halhúsfogyasztás növelését távlatban a területi 325 830 fő létzám 5 kg/fő/év fogyasztásával mérlegeltük. Az építésre kerülő új halastavak helyéül mélyfekvésű, szikes, más célokra nem, vagy kevésbé használható területek jönnek számításba. A holtágak tavasí- tását belvíz és öntözési rendeltetésük miatt mellőzni kellett. Kommunális szennyvizek felhasználása csak kisebb mértékben és nagyobb távlatban vehető figyelembe. A lehetőség szerint betervezésre került a rizstelepi halasítás is, viszont az öntözéses gazdálkodás elsődleges érdekében mellőzni kellett a tervezett tározók járulékos halászati hasznosítását. A begécsi tározó halastógazdasággá tervezett átalakításánál a váltógazdálkodás is érvényesül. A területek kiválasztásánál mérlegelés tárgyát képezték a beruházási költségekre kiható terepadottságok, a vízellátást és vízelvezetést illetően. A többirányú hasznosítára tervezett létesítmények költségeit és munkamennyiségeit a hasznosulások arányában osztottuk meg. A fejlesztést a gazdaságosságra alapozuk. 2.2 A halászati vízhasznosítás keretterve 2.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK KERETTERVE Az öntözés és víziútfejlesztés érdekében létesítendő békési és körösladányi vízlépcsők megépítése után a Kettős-Körös felső szakaszán, a Fekete- és Fehér-Körös, valamint a Sebes-Körös középső szakaszán a vízszint 87,00, ill. 84,70 m A. f. magasságban állandósul. A tartós vízmélység, a nagyobb víztükör, valamint a hullámtéri holtágak és kubik- gödrökkel való jobb kapcsolat kedvező helyzetet teremt a természetes ivadékszaporulatr0 és annak fejlődésére nézve. A harmadik tiszai vízlépcső kiépítése után a Szarvas—Kákái Holt-Körös-ág vízgazdálkodási szerepében lényeges változás áll be. A medence jelenlegi tároló szerepét felváltja a meder vízszállító rendeltetése. Az 50 m3/sec vízmeny- nyiség vezetésének feltétele a holt medernek nyílt összeköttetése a Hármas-Körös medrével. Ezáltal a holtág nyugati része nyíltvízi halászattal hasznosítható, míg a keleti résznek igen fontos szerep jut a csatlakozó Körös-szakasz tenyészanyaggal való ellátásában. Általában a hullámtéri, valamint a mentettoldali összes Körös>-holtmedrek tenyész172
