Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
évben három öntöző mintatelepet ltéesített: Endrőd, Békés és Méhkerék községekben, mintegy 36 ha ösz- szes területtel. A békésszentandrási duzzasztó révén lehetővé vált a szarvasi Körös-Holtág feltöltése. Ennek érdekében az Országos Öntözésügyi Hivatal kivitelezésében megkezdődött a holtág felső torkolati szakaszán 1943. évben a vízikivételi szivornyamű építése 1,00 m3/sec vízszállítással, mely 1954-ig fokozatosan, 7,8 m3/sec vízmennyiség szállítására bővült. Ezzel megnövekedett a rendszerben az öntözések területe. A Körösvidéken kibontakozó öntözéses gazdálkodás fejlődését a második világháború és az azt követő események gátlólag befolyásolták, sőt rövid időre megakasztották. A szocializmus építésének megindításával a Hároméves Terv célul tűzte ki az öntözéses gazdálkodás lehetőségeinek kiterjesztését és új öntözőberendezések létesítését. A Hároméves Terv végén 1949. évben a Körösvidéken 655 öntözőtelep működött, összesen 4345 ha területtel. Ezek zömben, a terület 68 %-ában rizstelepek voltak, emellett 16% kertöntözés, 9% rét-legelőöntözés és 7% szántóföldi öntözés üzemelt. Az Első ötéves Terv az öntözéses mezőgazdaság igen nagymérvű fejlesztését irányozta elő és a cél megvalósítására a szükséges beruházási összegeket is biztosította. A megindult telepítések legnagyobb része kisebb, alig néhány hektár kiterjedésű parcellákon történt; kedvező irányban befolyásolta ezt az állami gazdaságok jelentkezése, majd a termelőszövetkezetek fejlődése, minek következtében a nagyüzemi forma mindinkább előtérbe juthatott. A rizsöntözés terén beállott hanyatlás, majd az 1957—58. évi kezdeményezések nyomán megindult a szántóföldi öntözések nagyobbarányú fejlesztése. Ez főleg a Hármas-Körös balparti területén nagymérvű előrehaladást eredményezett, erőteljesen emelkedik a hagyományos szántóföldi felszíni öntözési módok aránya és az esőszerű öntözés. Ugyancsak fejlődés mutatkozik a rét-legelő öntözések, illetőleg mesterségesen telepített öntözött rétek területnövekedéseinél. Az öntözések üzemelését kezdetben maguk a termelők látták el, teljesen szervezetlenül. A megnövekedett feladatok ellátására 1949. évtől kezdődően öntözővállalatok alakultak, később a másodlagos üzemelést a gépállomások vették át, majd az öntözésüzemelésnek egységes irányítása és összefogása érdekében a feladattal 1956. évben a vízügyi igazgatóságokat bízták meg. A fejlesztés kezdetén az öntözőtelepek telepítése szétszórtan jelentkezett, mert a területet béhálóz- ták a Körösök, holtmedrek, belvízcsatornák, amelyeknek segítségével nagy területre lehetett szétosztani a vizet és az gyors területnövelést tett lehetővé. A fejlődésnek ez a módja azonban nem volt egészséges, kedvezőtlen volt a vízfelhasználásra, az öntözések általában vízpazarlással jártak. Másik hátránya az volt, hogy a belvízcsatorna-rendszereket túlzottan igénybe vette és ez károsan befolyásolta a belvízelvezetést. Ezeknek a tényeknek felismerése alapján és a fejlesztés helyes irányainak kijelölése céljából jelent meg az 1086/1955. M. T. sz. határozat, mely előírja, hogy az öntözés stabilizálása érdekében, a szétszórt települések összefogására fürtöket és rendszereket kell kialakítani és a belvízcsatornákat az öntözővíz szállításától mentesítem. A Körösvidéken ezek után indult meg a fürt- és rendszer - képzés kísérlete, ami lényegében az öntözőtelepeknek egy-egy vízfolyás, holtág, vagy főcsatorna mentén történő sűrítését, összevonását jelentette. A Körösvidék öntözését a 9. TRK. (Tiszavölgy rendszeren kívüli) alatt megjelölt egységbe tsorol- juk. A Hármas-Köröstől délre fekvő, főművekre támaszkodó, egységes rendszerekbe foglalt öntözéseket az országos rendszerekbe soroljuk. Az öntözött területeket részleteiben két csoportban — az országos rendszerek és — a helyi öntözések csoportjára bontva ismertetjük. Az országos rendszerek A Hármas-Körös balpartján fekvő területen a megépült nagy létesítményekhez kapcsolva indult meg az öntözőrendszerek létesítése. Ezek az országos rendszerek az alábbiak: T/15. Orosházi öntözőrendszer T/16. Décs-Fazekaszúgi öntözőrendszer T/17. Szarvas-Kákai öntözőrendszer T/18. Öcsödi öntözőrendszer T/15. Orosházi öntözőrendszer (kialakulóban van, tulajdonképpen csak a Tisza vizének az orosházi löszhátra történő szállítása után tekinthető majd megalakultak. Jelenleg csupán az itt lévő felszín alatti vizekből történő öntözések (kútöntözések) miatt nyilvántartott. T/16. Décs—Fazekaszúg öntözőrendszer tervét a szegedi Vízügyi Igazgatóság 1957. évben készítette el, azzal a célzattal, hogy a Décs—Fazekaszúgi belvízcsatornára települt öntözéseket leválassza. A fő- vízkivétel és főcsatorna építése 1959 évben megkezdődött, vele együtt folyamatosan megindult a telepeknek a belvízrendszer csatornahálózatáról való lekapcsolása. Az építkezés folytatására vízgazdálkodási társulat alakult. A stabilizációs munkák keretében az 1942. után létesült öntözővízkivételek átépültek, kibővültek, illetőleg korszerűsítésen mentek át és 2414 ha vízellátását biztosítják. T/17. Szarvas—Kákái 10041 ha kiterjedésű öntözőrendszer terve 1953. évben készült el azzal a célzattal, hogy megszüntesse a rendszertelen településeket és hogy irányt adjon a további építéseknek. A rendszer átterjed Csongrád megye területére is. Az eddig berendezett terület nagysága 5574 ha. A rendszerből a 12. TVK területére 2446 ha esik, amelyből berendezett 2174 ha. T/18. öcsödi öntözőrendszer 2600 ha terjedelemben, ugyancsak a szarvasi Körös-Holtág vízforrá143
