Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
d) Bár a folyóvíz hőmérséklete elméletileg a levegővel érintkezésben megtett útjának hosszával arányosan változik s így a torkolat felé haladva nyáron növekszik, télen csökken, számos helyi módosító hatás (mellékfolyók, szennyvízbevezetések, szökevény-források, stb.) miatt ez a törvény- szerűség még a Dunán is csak hosszabb távolságon (Linz—Mohács) mutatható ki, kisebb vízfolyásainkon pedig a zavaró hatások nagyobb súlya miatt egyáltalán nem, vagy csak alig érvényesülhet. A fenti törvényszerűségek folytán nagyobb vízfolyásaink és tavaink hőmérsékleti viszonyai 1—1 állomás adatsorával jól jellemezhetők. (Sokszor ezen adatokból még más közeli, hasonló nagyság- rendű vízfolyások viszonyaira is következtethetünk.) 21. ábra. A levegő és vízhőmérsékletének naponkénti változásai Területünk vízhőmérsékleti viszonyairól a 23. táblázat ad részletes tájékoztatást, a táblázatban nem tárgyalt, illetve a megfigyelésekbe be nem vont kisebb vízfolyásaink vízhőmérsékleti viszonyaira pedig a 22. ábra segítségével következteti hetünk. 2.34 JÉGJÂRAS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképződés akkor indul meg, ha a víz hőmérséklete tartósan 0 C°-ra (pontosabban néhány tized, vagy század fokkal a nullpont alá) hűl le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alakulását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja (lásd a 2.33 pontot), egymáshoz közel fekvő vízfolyások, illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a jég megjelenésének időpontja és a jégképződés üteme tekintetében. A felhalmozódott jég mennyiségétől és a víztér hőháztartási adottságaitól függően hasonló különbségek mutatkozhatnak a jég olvadásának ütemében és eltűnésének időpontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és az állóvizek jégviszonyainak törvényszerűségei között: a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszelvényben képződik és a felszínen úszó jégtáblákban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jégtáblák elakadása miatt — alulról felfelé. A jégtakarót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel és mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszonyai és az egyes évek jégjárása között is jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egészséges meder a beállást. A kisebb vízfolyások korábban fagynak be és hamarabb tisztulnak meg a jégtől, mint a nagyok. A mellékfolyó nélküli hosszabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó szakaszain kezdődő lassú enyhülés esetén a jég veszélytelen. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló hirtelen melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés következik. b) A tavakon a jégképződés a felszínre korlátozódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jégképződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámverés töri össze. A jégtorlaszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a j égj árás szempontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és állóvíz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — kiegészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általános tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítéssel lehet közelebbről tájékozódni. 10 11 TVK 73 5 22. ábra. Vízfolyások vízhőmérsékleti viszonyai
