Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

szí. Kellő óvatossággal, gondosan kidolgozott víz­normák alkalmazásával és egyidejű optimális víz- elvezetés, talajjavítás, trágyázás, megfelelő vetés­forgó és agrotechnika biztosításával azonban eze­ken a területeken is eredményeket hoz az öntö­zés. Rizstermesztésre elsősorban a szolonyeceken van lehetőség, ahol a rizstelepek, vízfogyasztása arány­lag kicsi, s a rizstermesztés a legmegfelelőbb hasz­nosítási mód. Ügyelni kell azonban arra, hogy a rizstelepek környékének talajvízszintemelkedése ne vezessen újabb elszikesedéshez. Halastó létesítésére a TVK-egység területén ugyancsak a szolonyecterületek legalkalmasabbak. 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A 4. sz. talaj eróziós térkép szerkesztésénél fel­tüntettük a különböző mértékben erodált területe­ket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántó­kat, melyeken az eredeti talajszelvénynek még leg­alább 70%-a megmaradt; a közepesen erodált te­rületeket, melyeken a talajréteg 30—70%-a pusz­tult el, valamint az erősen erodált talajokat, me­lyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1:75 000 méretarányú felvételek alapján történ­tek. Becslésszerűen jelöltük ezen kívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a nö­vényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talaj részecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentá- ciós területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszo­nyúikat, az erózió szempontjából hasonló viselke­désű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján, a terület eróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük: A területen csak a szikesek mikroeróziója, a padkásodás lép fel az erózió formái között. A def­láció a Nyírség D-i részét károsítja. 2.126 Utalások további meliorációs beavatkozásra, ill. az adottságok jobb kihasználására A meliorációs intézkedések közül fontos a sa­vanyú talajok és szolonyecek megjavítása mesze- zéssel, trágyázással, megfelelő vetésforgóval és jó agrotechnika biztosításával. 2.2 Ëghajlat 2.21 ALTALANOS ISMERTETÉS 2.211 A terület éghajlati jellemzése Területünk, mely a Tiszántúl törzsét képezi, túlnyomóan sík, szinte lefolyástalan vidék. Éghaj­lata a talaj és légkör kölcsönhatása következtében lényegesen kedvezőtlenebb vonásokat mutat, mint a Tiszántúl többi tájának (pl. a Nyírségnek vagy 7 a Duna—Tisza közének) éghajlati szempontból egyébként mostohább, de a kedvező domborzati és talajviszonyok miatt előnyösebben érvényesülő ég­hajlata. A terület az Alföld szélsőséges hőmérsékletjá­rású, meleg nyarú, hideg telű, de napsütésben gaz­dag tájaiból a Hármas-Körös mentén és attól északra a legszárazabb —, többi részén, (egészen a Nyírségig) pedig a legzordabb telű részeket egye­síti magában. Nem szeles terület. Teljes egészében hajlamos az aszály osságra. Az őszi vetést gyakran teszi itt ki a tél sokszor 1—2 hétig is tartó hóta­karó nélküli erősen fagyos időszakoknak. (6. áb­ra.) Mező- és különösen mikroklímákban szegény terület — mint az 1. ábra is mutatja, a Bacsó-féle éghajlati beosztás egymástól alig-aüg eltérő I/a és I/b körzetébe esik, — legfeljebb a folyók mentén az árterek és az ide tartozó délnyírségi homokbuc­kás vidék mutatnak e tekintetben változatosabb képet. A Debrecen—Derecske—Nyírlúgos három­szög kifejezetten mikroklíma-mozaikból összete­vődő táj. A folyómenti ligetek-árterületek viszont inkább mezoklímák kialakulásának kedveznek, melyeknek fő jellemzője a viszonylag kedvező víz­ellátottság, kiegyensúlyozottabb hőmérséklet. 2.212 Meteorológiai állomáshálózat A terület meteorológiai állomásait a ..Csapadék-, hőmérséklete és szélviszonyok, meteorológiai állo­máshálózat c. 1:500 000 méretarányú térképen tün­tettük fel. Területünk, viszonylag homogén éghajlati és domborzati viszonyait figyeiembevéve. hazánknak meteorológiai állomásokkal szinte legkedvezőbben behálózott területe. Itt működtek hosszű évtize­deken keresztül a legmegbízhatóbb meteorológiai állomások (Szerep, Turkeve) s a csak csapadékot mérők között is olyan kiválók találhatók, mint Kisőrvetői-őrház, Karcag-Vízszabályozó Társulat stb. Az állomáshálózat nem egyenletes sűrűségű, különösen a Hortobágy környékén tapasztalható (inkább a múltban) viszonylagos állomás-hiány, elsősorban éghajlati, de csapadékmérő állomások­ban is. Legalább öt évtizede működő csapadékmérő ál­lomásainak száma 35, amelyek közül a csapadék- viszonyok szélsőségeinek és átlagainak bemutatá­sára kiemeltük Derecske adatait, Debrecen-Egye- tem és Nagyhortobágy éghajlati állomások adatai mellé. 2.213 Makroszinoptikus időjárási helyzetek Hess és Brezowsky kutatásainak felhasználásá­val az egész ország területére és így területünkre is érvényes nagy területeken (pl. kontinensrésze­ken) egyidejűleg előforduló (makraszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek a jövőben a távprognózisokban is köz­lendő makroszinoptikus típusoknak az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatban is hasznosítható lesz, mivel minden egyes betűszimbólummal jelölt idő­7 11 TVK 49

Next

/
Thumbnails
Contents