Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
gazdaság termelése is. Csökken a külterjes állat- tenyésztés, növekszik a szántóföldi termelés. Ezzel egyidőben jelentkezik az öntözés szükségessége, a mezőgazdasági vízgazdálkodás. 1878-tól a Kultúrmérnöki Hivatal volt az a szervezet, amely a vízrendezések mellett a vízhasznosításak fejlődését megindította. A Hivatal vízhasznosítási ténykedéséből kiemelkedő az öntözés, szikjavítás és sáncolás, majd a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás. A Kultúrmérnöki Hivatal foglalkozott a vízerők hasznosításával is (Borsós) és 1884-től a halászati ügyek intézését is gyakorolta. A 11. TVK területén működő Kultúrménöki Hivatal budapesti székhellyel kezdte működését, majd székhelyét Debrecenbe tette át. Működési területe átszervezések következtében többször változott. A felszabadulás előtt az egyes területek vízügyeinek intézéseiben a földbirtokos osztály, — mint a társulatok vezetőségi tagja — erősen érvényesítette saját érdekeit. A felszabadulás után végbement társadalmi és gazdasági átalakulás következményeként a Magyar Népköztársaság 6060/ 1948. Korm. számú rendeletével intézkedett a vízügyi feladatok állami ellátásáról és a vízügyi igaz- gatás átszervezéséről. Elrendelte a társulatok államosítását ás az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felállítását. Az eddigi állami vízügyi feladatokon kívül az állam gondoskodik a mezőgazdasági fejlesztést szolgáló tervszerű vízgazdálkodásról, az öntözővizek beszerzéséről és szétosztásáról, az árvíz- és belvízvédelemről, közérdekből szükséges vízszabályozási munkákról. A közérdekű alagcsövezési, le- csapolási és mocsárkiszárítási munkákról, vízierőmüvek és mesterséges víziutak építéséről, fenntartásáról. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal elnöke a földművelésügyi miniszternek, s a közlekedésügyi miniszternek volt alárendelve, hivatalos tevékenységben a miniszter rendelkezéséből intézkedett. A hivatal személyzetét az állami és volt társulati vízügyi szolgálat mérnöki, műszaki és számvevőségi tagjaiból szervezték. Területi feladatát az OVH-n belül szervezett vízgazdálkodási körzetek, valamint a Folyam1- és Kultúrmérnöki Hivatal-ok útján látta el. A 11. TVK területén Debreceni Vízgazdálkodási Körzet működött. Közvetlen felügyelete alá tartoztak az államosított társulatok. Később megszervezték az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Kirendeltségeket. 1961. januárjában megszűnt az Ar- és Belvíz- védelmi Kirendeltség és beolvadt a Vízgazdálkodási Körzetbe. 1952. februárjától az Árvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal, a KPN. XIII. Főosztályhoz került át. A belvízvédekezést, kultúrmérnöki tevékenységet és öntözési feladatot pedig átvette a Földművelésügyi Minisztérium. E feladatot a minisztérium felügyelete alatt a Kultúrmérnöki és Belvízvédelmi Hivatal végezte. A gyakori átszervezések következtében a vízügyi szervezetek állandó mozgásban voltak. Tevékenységük — az ország gazdasági helyzete és a vízügyek gyakori átszervezése miatt — inkább csak a háborús események alatt megrongálódott vízügyi létesítmények helyreállítására korlátozódott. A rendszeres felújítási és fenntartási munjkát éveken kersztül elhanyagolták, ezért műtárgyaink tönkrementek, csatornahálózataink feliszapolódtak, árvédelmi töltéseink biztonsága csökkent. A legrosszabb állapotba az alacsonyabbrendű csatornák kerültek. Ezek fenntartására az állami hitelforrásból nem jutott fedezet, az érdekéitek szintén nem hozak érte áldozatot, hiszen ez időben a mező- gazdaság tervszerűtlen szervezése miatt igen gyakori volt a földcsere. Vízügyi létesítményeink elhanyagoltsága tehát sürgette az egységes, átfogóbb vízgazdálkodási szervezet kialakítását. A vízügyi egységes szervezetét a kormány az 1060/1953. sz, minisztertanácsi határozatával alakította ki. A vízgazdálkodás országos irányítására létrehozta az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, mely közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alatt áll, s a Minisztertanács ezt a jogkörét a Minisztertanács első elnökhelyettese útján gyakorolja. A vízügyi területi feladatok, továbbá a vízügyi államigazgatási ügyekben az elsőfokú hatósági jogkör ellátása céljából az OVF az ország területén 12 vízügyi igazgatóságot szervezett. A 11. TVK területe nagyrészt a Debreceni Vízügyi Igazgatósághoz tartozott, amelyet 1958 óta Tiszántúli Vízügyi Igazgataóságnak neveznek. Feladatköre és szervezete nem változott, inkább nevében is (kifejezésre jutott, hogy működési területe nem alkalmazkodhat közigazgatási határokhoz, hanem természetes vízgyűjtők alkotják. A területi feladatok jobb ellátása érdekében megszervezték a szakaszmérnökségeket. Vízgépészeti, építőipari tevékenysége és egyéb gépészeti feladatainak ellátására pedig a gépészeti üzemet. A Tiszántúl rohamosan növekvő öntözőműveinek helyszínen való tervezése céljából létrehozták a VIZITERV Tiszántúli Osztályát. A Tiszántúli Osztályt 1960-ban a VIZITERV OVF utasításra megszűntette és feladatát a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vette át. A vízügyi építési feladatok ellátására a Vízi Építő Vállalat a területen építésvezetőséget szervezett. Az öntözés üzemi feladatainak ellátására öntöző vállalatokat szervezett az OVF. A 11. TVK területén már 1949 óta működöt az FM felügyelete alatt a Hortobágyi Öntöző Vállalat, amelynek feladata az öntözés üzemi feladatainak az ellátása volt. A vállalatot 1954-ben átszervezték és feladatát a talajjavítással kibővítették. 1955. december 1-el tovább szervezték és a vállalat megmaradt mint Talajjavító Vállalat. Öntözési feladatát átvette a Vízügyi Igazgatóság és a helyi Állami Mezőgazdasági Gépállomás. A gépállomások más jellegű feladataik miatt az öntözést elhanyagolták, gépparkjuk leromlott és így az átszervezés a népgazdaságnak szinte felbecsülhetetlen károkat okozott. A gépállomások feladatát ismételten átvette — átmeneti jelleggel — a Vízügyi Igazgatóság. 4 и TVK 25
