Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A Hármas-Körös-jobbparti szakaszán a mérethiányok pótlása és a szivárgó és fakadó vizes szakaszok erősítése szükséges. A Hortobágy—Berettyó-baloldali védtöltésén a belvízrendszer fejlesztése utáni mértékadó vízszint fölé 0,25 m-es magassági biztonságra kell a töltést emelni és az új szelvény-előírásnak megfelelő keresztszelvénnyel megépíteni. Az árvédelmi telefonvonalat egész hosszában a balparti töltés mellett kell vezetni, hogy az esetleges hibák gyorsan észlelhetők és eltávolíthatók legyenek és a veszélyeztetett szakaszokkal hordozható állomás bekapcsolásával az érintkezés biztosítható legyen. A Berettyó—Sebes-Körös közti 4. sz. öblözet. A Berettyó-balparti védvonalán az előírt magassági biztonságra és keresztszelvényre történő kiépítésen felül Szeghalomnál a folyó mederrendezése megkívánja a töltés áthelyezését. A magaslati szakaszokon mind a két oldali Berettyó menti védtöltésnél a meghágás elkerülése végett az előírt magassági biztonsággal bíró töltéseket kell építeni és a töltés szakaszok között ösz- szekötő útról gondoskodni. Itt is biztosítani kell a berettyóújfalu—biharkeresztesi vasútvonal keresztezésénél a vasútvonalon át a védvonalon közlekedő járművek útját. A Sebes-Körös országhatár—Berettyó torkolat közti szakaszán a jobbparti védtöltést az előírt keresztszelvényre és magassági biztonságra kell építeni. A szelvény kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a mentett oldali terep 1,2—1,5 m-rel alacsonyabb a hordalékkal feltöltött hullámtérnél. Az árvédelmi távbeszélővonalat egész hosszában hasonlóan a Hortobágy mentihez kell a jobbparti védvonalon vezetni. Az elavult őrházak és őrtelepi melléképületek felújításáról és a községektől távolabb fekvő őrházaknál munkásszállásokról is gondoskodni kell. A hullámterek feltöltődésére és a töltés állékonyságára vonatkozó vizsgálatokat folytatni kell. 1.32 A FOLYÓK SZABALYOZÄSI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A Berettyó folyónál a legjelentősebb veszélyeket a jégtorlódások okozzák, melyek az árvízi szelvény szűk szakaszain és a sűrű jármű hidaknál keletkeznek. Ezek megszüntetéséről kell gondoskodni. A nagy árvizek hórdalékmozgató, mederátalakító tevékenysége következtében keletkező mederváltozások veszélyeztetik az árvízvédelmi töltéseket. Ezért a meder állandósítása kell hogy a folyószabályozási működés feladatát képezze. A szűk hullámtérben a meder vonalvezetésében nagyobb változás nem eszközölhető. Csupán a védőtöltéseket veszélyeztető mederváltozások esetén válik szükségessé kisebb átvágások, vagy partvédőmű- vek létesítése. 2. AZ ARVlZMENTESÍTÉS. ÁRVÍZVÉDELEM, FOLYÓK ÉS TAVAK SZABÄLYOZÄSÄNAK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11. TUDOMÁNYOS kutatások, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÄK ISMERTETÉSE A Keretterv készítésénél hasznosítható tanulmányok, kutatási és kísérleti eredmények elsősorban a folyók várható maximális árvízszintjére vonatkoznak. (VITUKI tanulmányok és kutatási eredmények 3. sz. 1957). A Berettyóra vonatkozó adatok kivételével az ott közölteket használtuk fel a mértékadó árvízszintek megállapításánál. A VITUKI-nak az árvízi tetőzés nagyságára és a tetőzés tartamának előrejelzésére készített tanulmánya Tiszabecs és Szolnok közti szakaszon, valamint a Körösök vízrendszerében (1957. T. sz. 6.1.2/1956 és T. sz. 16.2/1958) az eddigi tapasztalatok szerint jó eredménnyel hasznosítható. A fentieken kívül felhasználtuk a folyó jégviszonyaival (Magyarország Hidrológiai Atlasza), a vízjárási adatokkal, a hullámterek és töltések, továbbá a medervándorlás vizsgálatával (1959. Károlyi Zoltán) és a hullámtéri szabadparti sávok kérdésével (T. sz. 6.4.3/1960) a Tisza mederváltozásai különös tekintettel az árvédelemre (1959. Károlyi Zoltán) foglalkozó VITUKI kiadványokat. Az árvízvédelmi művek kialakítására és biztonságának fokozására vonatkozó kutatások közül említendők: Vargay József és Ihrig Dénes: A tisza- menti árvédelmi vonalak geohidrológiai hosszszelvénye (1961. Tsz. 6.2.1/1960), mely általános képet ad az altalajról. Ihrig Dénes és Ubell Károly: Árvédelmi gátak alatti szivárgás (VITUKI beszámoló 1959). Az árvédelmi gátak szivárgó és nyomásvonalai (Major Pál 1961. Tsz. 6.4.5/1960). Varrók Endre: Kísérletek az árvédelmi gátak alatt kialakuló nyomásvonal meghatározására, valamint a nyomásvonalak időbeni változása különböző hevességű árhullámok lefolyása és különböző talaj- vízállások esetén (Tsz. 4.5.4/1959) című tanulmányok. A szivárgások és azok hatásainak csökkentésére vonatkozó tanulmányok közül felhasználtuk Lampl Hugó: Buzgárképződés és talajtörés (V. K. 1959. 1. füzet). Varrók Endre: Szakvélemény a mentett oldalon lévő szivárgó és kút nyomáscsökkentő hatásáról (1957) és a mentett oldali padka hatásának részletes vizsgálata (1959). Babos—Bokor: A növény és állatvilág hatása az árvédelmi töltés állékonyságára című beszámolókat. Említés114
