Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
m magasságban mérve — a kisvízszint alá 0,5 m-re leérő 2,00 m széles vezérárok kiásása mellett. A meder végleges kialakítását a folyóra bízták, csak az agyagpadok átmetszésénél emelték ki a teljes szelvényt. A 25 átmetszés mindössze 1,572 km rövidülést eredményezett. A körtvélyesi zsilipnél levő szűkületet töltésbeljebbezéssel szüntették meg. Szeghalomnál mederáthelyezést végeztek, a sárréti szakaszon agyagpadokat távolítottak el. A mederszabályozás kezdetétől 1931-ig 83 átmetszés készült el. A Berettyó szabályozás előtti teljes hossza 336,8 km volt, míg jelenleg 203,8 km. A rövidülés 39,5%. Az országhatárig a folyó hossza 77,6 km. Teljes vízgyűjtő területe 6094,9 km2, melyből Magyarországra 2648,6 km2 esik. A mederképzés a magyar szakaszon igen változó. Ahol a talaj iszapos, vagy homokos és a hullámtér a középvízszint felett van, a mélyülés kedvező, míg ott, ahol a mélyfekvésű hullámtér is résztvesz a középvizek vezetésében, valamint ahol agyagpadokat metsz át a meder, ott a fejlődés nem kedvező. A beágyazottságra jellemző a kisvízszint süllyedése. Az 1888. évi kisvízszinthez képest Berettyóújfalunál 1950 és 1952-ben 1,56 m, Szeghalomnál 1943-ban 0,76 m volt a süllyedés. Szeghalomnál a kisvízszint kialakulását a Sebes-Körös erősen befolyásolja. A szabályozáskor számításba vett kisebb vízhozam miatt a hullámtér szűknek bizonyult, ami a tetőző magasságok lényeges emelkedését okozta. A nagyvizek emelkedése az 1855. évihez képest 1919-ig Pocsajnál 1,39 m, Berettyóújfalunál 1,40 m, Szeghalomnál 1940-ben 2,63 m volt. Ez utóbbi értékét a Körösök árvize befolyásolta. A jégjárás terén — bár javuló tendenciát mutat — a helyzet még ma sem kielégítő. A jégtorlasz- képződés ma is elég gyakori. E szempontból nagy veszélyt jelentenek az Esztár, Szentpéterszeg és Zsákánál levő sűrű fajármokkal épített nyári- hidak. Ezekről télire csak a hídpályát távolítják el és a jármok a jégzajlás megindulásakor torlódást, sőt gyakran torlaszt okoznak. A mederszabályozás — mint nem hajózható folyón — a vízi társulatok államosításáig az alsó 18 km-es szakaszon a Berettyó és Sebes-Körös Társulat közös, e feletti szakaszon a Berettyó Társulat feladatát képezte. A tapasztalat azt mutatta, hogy a bevédés nélküli átmetszési szakaszok állandósága sokszor nem volt elérhető. 1953-tól már az átmetszések elfajulásának megakadályozására kő- és rő- zseműveket alkalmaztak. 1949 óta nyolc átmetszés, egy sarkantyús, egy kőrakatos partbiztosítás készült el, melyek lényeges mederrövidülést nem eredményeztek. Átmetszések és más szabályozási beavatkozások az utóbbi időben a Berettyóújfalu—országhatár közti szakaszon váltak szükségessé. A Berettyó szabályozása és a vele kapcsolatos töltések építése következtében 46 000 ha értéktelen mocsár dúsan termő szántófölddé vált. A lakosságot tizedelő malária megszűnt, a községek fejlődése meggyorsul és így a vízrendezés népgazdasági kihatása szinte felbecsülhetetlen. A Berettyó szabályozásával kapcsolatos teendők végzése a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság feladatát képezi. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 iRVlZMENTESlTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az 1.2 pontban ismertetettek szerint területünkön az árvédelmi művek általában részleges biztonságot adó méretekkel megépültek. A folyók szabályozása, az árvédelmi töltések építése az árvizek szintjének bizonyos mértékű emelkedését eredményezték. Ezek szükségessé teszik a töltések további erősítését és az árvédelmi eszközök és szervezet fejlesztését. Az egyes védvonalakon jelentkező feladatok szükségességét az 1.2 pont csoportosításának megfelelően tárgyaljuk. A Tisza-balparti 1. és 2. számú öblözet védvonalát az új mértékadó árvízszintekhez képest megállapított magassági biztonságra kell kiépíteni. Ez igen fontos, mert egyrészt a Tisza-balparti öblö- zetben gyakorlatilag lokalizációra lehetőség nincs, másrészt a Rakamaz—Tiszadob közti töltésszakasznak az 1888. évi ténylegesen észlelt vízállások alapulvételével történt kiépítésekor nem vették figyelembe a Tiszalök és Tiszadadánál történt átömlés vízszintcsökkentő hatását. A délborsodi nyíltártér bevédése a Tiszadob alatti szakaszon* jelentős víz- szintemelkedéseket okozott. A tiszadobi új lakótelepet a teljes biztonságot nem nyújtó tiszadobi nyárigát védi. Itt a telep védelmét árvízvédelmi fal építésével kell biztosítani. A széles hullámterek miatt a hullámverés elleni védelem megfelelő szélességű árvízvédelmi erdőket és nagymennyiségű rőzseanyag kitermelésének biztosítását teszi szükségessé. A gátemelés következtében leromlott füzesek felújítása, a véderdő töltés felőli szélének kijjebb helyzetése és kellő szélességűre fejlesztése újabb erdőtelepítéseket kíván meg. A tiszalöki duzzasztás működőképtelenné tette a tiszanagyfalui, tiszaeszlári és tiszalök-sergáti és korongtói zsilipeket. E műtárgyak eltávolítása fokozza a töltés biztonságát. A vályog falakkal épült régi őrházak és deszkafaias szertárak a szociális és gazdasági követelményeknek nem felelnek meg. Az árvédekező munkások részére munkásszállások építése szükséges. A 3. számú öblözetben a Berettyó-jobbparti védvonalon a magassági hiányok megszüntetésével egyidőben a 3,00 m koronaszélességű, 13,8 km hosz- szú szakaszt, 4,00 m koronaszélességűvé kell átépíteni. A 44,021 km-nél a védtöltést keresztező vasútvonalnál biztosítani kell a töltésen való árvíz alatti közlekedést. Szeghalomnál a gőzmalmi híd alatt töltéskorrekció szükséges. Az Ér és Kálló-csatoma menti védtöltéseken az előírással szembeni mérethiányokat kiküszöbölő munkákat kell végrehajtani. A Sebes-Körös Berettyó torkolat alatti szakaszán a töltést az előírt méretekre kell erősíteni, és magasítani. A szelvény 'kiképzésénél a szivárgó és fakadó vizes szakaszokra figyelemmel kell lenni, 15 11 TVK 113
