Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Kálló menti védvonal A Kék-Kálló az ármentesítés előtt a Berettyó egyik mellékere volt. 1862-ben a kiágazásnál áttöl- tötték és így a Berettyó árvizei már nem, de az alsónyírvízi területekről levonuló vizek továbbra is a Sárrétbe ömlőitek. Ennek megakadályozása végett 1892-ben megkezdték a Kálló csatorna építését. A csatorna a csiffi hídnál gravitációsan torkollik a Berettyóba és torkolatától 9,5 km hosszban párhuzamosan halad a befogadó folyóval. A Berettyó visszaduzzasztásána'k határáig a csatorna mentén árvízvédelmi töltések épültek összesen 13,1 km hosszúságban. Az alsó párhuzamos szakasz 1894-ig, az e feletti 1897-ig épült meg. A töltések az 1919. évi árvíz utáni emeléskor a Kálló kotrásból nyert földből erősítettek meg. A munka és a szabályos szelvény kialakítása 1931-ig tartott. A csatorna mélyítésével a mentett oldali terület el- mocsarasodása megszűnt. A védtöltésben két zsilip és egy szivattyútelep van. A védvonal egy gátőrjárást képez, őrteleppel. Sebes-Körös menti jobbparti védvonal A védvonal a Berettyó torkolatától a Sebes- Körös torkolatáig tart. Az első védtöltéséket helyi érdekeltségek rendszertelenül építették. A szervezett töltésépítés csak az Ivánfenéki osztály megalakulása után indult meg és 1874-ben az általa védett öblözet ármentesítése befejeződött. A Kis- Sárréti mocsár lecsapolása után fejlődött ki a mentesített területek mezőgazdasági hasznosítása. Az 1919. évi árvíz után a töltést az árvízszint felett 1,5 m biztonsággal, 5,00 m koronaszélességgel az árvízszintben lévő 2,00 m-es padkával, a hullámtéri oldalon az árvízszint alatt 1 : 3, e felett 1 : 2. a mentett oldalon 1 : 2 lejtővel tervezték. Az államosítás után 1949—51 és 1956—57 években a magassági hiányok pótlására töltésemelést és erősítést hajtottak végre. Ennek ellenére magassági hiányai és a keresztszelvényének az előírtnál kisebb területe miatt erősítésre szorul. A töltés anyaga főleg sárga homokos agyag, egyes szakaszo<kon zsugorodásra hajlamos szerves agyag. Az altalaj a felső szakaszon agyagos, az alsó szakaszon homokos rétegek vannak benne, melyeken keresztül fakadóvíz feltörések jelentkeznek. A 13,935 km hosszú Sebes-Körös jobbparti töltésben négy zsilip van. örjárások és őrtelepek száma három. Hármas-Körös menti jobbparti védvonal A védvonal töltését a nagyvizek emelkedésével emelték és erősítették. Az 1881. évi árvíz után 1,25 m magassági biztonsággal, 6,00 m széles koronával épült ki. Az 1895. évi árvíz után emelték és erősítették. Jelenlegi méreteire az 1919. évi árvízszint után épült ki 1,00 m magassági biztonsággal minimum 5,00 m koronaszélességgel, mely a depónia- szerű szakaszokon 15—20 m-re is bővül. Az árvíz szintjében 2—4,00 m-es padkával a hullámtéri oldalon az árvízszint alatt 1 :3, e felett 1 : 2, a menmentett oldali anyaggödröt a fakadóvíz feltörésé- tett oldalon 1 : 2 lejtővel. 1956—57-ben a peresi nek megszüntetésére feltöltötték. A töltés keresztmetszeti méretei nem mindenütt felelnek meg az előírásnak. A töltés anyaga sárga homokos agyag, az altalaj sok helyen homokos réteget tartalmaz. Ezeken a szakaszokon jelentkezik szivárgás, illetve fakadóvíz. A védvonal és töltés hossza 28,472 km, 5 db műtárggyal, melyek az árvédelmi biztonságnak megfelelnek. A védvonalon öt gátőrjárás van őrteleppel és árvédelmi telefon- vonallal. Mind a Sebes- mind a Hármas-Körös menti védvonal a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. Hortobágy—Berettyó menti balparti védvonal A Hortobágy medrén levonuló tiszai kiöntések és a Hortobágy belvizei Püspökladány alatt ömlőt- tek be a Nagy- vagy Bihari-Sárrétbe. A Berettyó a Sárrétből Bucsa alatt lépett ki és kanyargós medrén vezette le a Nagy-Sárrét fölös vizét és Mezőtúr alatt torkollott a Hármas-Körösbe. A Berettyó, Sebes- és Hármas-Körös-jobbparti, valamint az Ér és Kálló menti védtöltések az öb- lözetet a folyók árvizeitől mentesítették, a már előbb kiépült Tisza-balparti védvonal megakadályozta a tiszai árvizeknek a Hortobágy medencéjébe való betörését. Ennek ellenére már 1865-ben felmerült annak szükségessége, hogy a Sárrétből és a Hortobágy öblözetéből a belvizek levonulását gyorsítsák. 1878-ban megalakult a Hortobágy—Be- rettyóvidéki Társulat, melynek célja a mezőtúr— ágotai szakasz medrének kialakítása és a meder mentén védtöltés építése volt. 1881—83 közt a torkolat és Mezőtúr közti 7 km-es szakasz elkészült, mikoris fedezet hiányában a további munka megszűnt. Az 1888. évi tiszai árvíz a tiszalöki és tiszadadai magasparton betörve elöntötte a Hortobágy medencét is. A Hortobágy baloldalán Borztól Sima- fokig az árhullám leérkeztéig épített ideiglenes töltéssel sikerült a Sárrétet az elöntéstől megvédeni. Az árvíz levonulása után a töltés 1,00 m-es magassági biztonsággal 3,00 m koronaszélességgel, 1 :3, illetve 1 :2 lejtőkkel 1894. év végéig Borzig elkészült. A töltés Borz feletti szakasza egy átmetszés mentén Ágotáig, onnan a jelenlegi Holt- Kösely mentén Nádudvarig köt be hasonló méretekkel. A Körösök árvizének kizárására épített ideiglenes torkolati fazsilip helyett 1896-ban 10 m szabadnyílású betonzsilip készült. Az 1919. évi árvíz után a töltésemelés tervezésénél figyelembe vették a Körös és Hortobágy—Berettyó árvizei összeesésének lehetőségét és a töltéseket a Hármas Körös 1919. évi árvízszintje, felett 1,00 m biztonsággal, 4,00 m koronaszélességgel, a víz felől 1:3, a mentett oldalon 1 :2 lejtővel építették ki.. A munka 1935-ben. végződött be. A Hortobágy—Be- rettyóvidéki Társulat 1930-ban feloszlott. A v.éd- töltés további fenntartása a Berettyó és Ivánfenéki Társulat feladata lett. Az államosítás után kisebb magassági hiányok pótlása történt meg.................. .. 11 0
