Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A töltés anyaga és altalaja legnagyobbrészt szikes. Szivárgó és fakadóvíz csak néhány helyen jelentkezik. Véderdők a borzi szivattyútelep szűk hullámtéri szakaszon nem telepíthetők. A védtöltés hossza 76,914 km, melyből 1960 december 31-én 27,179 km a Körösvidéki, 49,735 km a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében volt. A védvonal nyolc gátőr járásra oszlik, a töltésben 25 zsilip és 9 szivattyútelep van. 4. Berettyó—Sebes-Körös köze A 84 284 ha területű öblözet határai keleten a magyar—román határ Nagyzomlin pusztáig, onnan a Barátér mellett vonul Bojt felé. Bojttól nyugatra ószak felé halad Kismarja felé, majd Kismarjától keletre vonul a Berettyóval közel párhuzamosan az öblözet ártér határa a magyar—román határig. E határon észak fele tart a Berettyó-balparti védvonaláig. E ponttól kezdve a határ a Berettyó-balparti védvonala a folyó torkolatáig és ezt követően délen a Sebes-Körös-jobbparti védtöltése a Berety- tyó torkolatától a magyar—román határig. Az öblözet ártere az országhatáron, túl további 5728 ha. A Berettyó balparti védvonal 16,950 km hosszban folytatódik a szalárdi őrházig, a Sebes- Kör ös-jobbparti védvonala az országhatártól 23,620 km-re a nagyvárad—nagyszalontai vasútvonalig tart. Az öblözet a vízitársulatok államosításáig a volt Berettyó és Sebes-Körös árterét képezte. A területen vízválasztó jellegű magaslat nincs. Berettyó-balparti védvonal A Berettyó-balparti védvonal töltéseinek építése általában megegyezik a jobbparti védvonalával. Itt csak kizárólag a balparti védvonalra vonatkozó, eltérő adatokat ismertetjük. A balparti védtöltésen gátszakadások voltak 1871-ben Berettyószentmárton és Bakonszeg között öt helyen, 1872-ben a zsákai határban. Ugyanekkor Bakonszeg felett a védtöltést átvágták. 1876-ban a Kis-Körösi zsilipnél a darvasi híd alatt és Csökmőnél volt gátszakadás. Az 1878—79. évi jégtorlaszos árvízkor a nagymarjai, hencidai és váncsodi magaslatokon volt átömlés és Zsákánál gátszakadás. 1880-ban a jégtorlaszos árvíz a po- csaji híd alatt 1000 m hosszban áthágta a töltést, Hencida alatt gátszakadás volt. Az 1888. évi jeges árvíz az esztári határban egy, a csökmőiben pedig két helyen szakította át a gátat. Sárréten és Vargazugnál átbukott a töltésen. 1919-ben a hencidai határban volt gátszakadás. A gátszakadásokat legtöbb esetben mederelfajulások és sűrű jármű hidak miatt keletkezett jégtorlaszok okozták. A töltések méretei többszöri emelés és erősítés során alakultak ki. Az 1919. évi árvíz utáni emeléskor a töltés a 0—5.500 szelvényig 1,50 m, e felett 23,000 szelvényig 1,50—1,20 m, onnan a román határig 1,20 m magassági biztonsággal, 0—17,2 és a 65,5 km és a román határ között 3,00 m, egyebütt 4,00 m koronaszélességgel általában 1 :3 hullámtéri és 1 :1,5—1 :2 mentett oldali lejtővel épült ki. 1953 óta az alsó 17,2 km hosszú, 3,00 m korona- szélességű szakaszból 1960-ig a 0—7,300 km szakasz épült meg 4,00 m koronaszélességgel. Ugyancsak fokozatosan épül át a Kismarja feletti 3,00 m koronájú szakasz a román határtól a 65,500 km- ig. A töltés anyaga és az altalaj viszonyok általában azonosak a jobboldal védtöltésével. Áteresztő altalaj van 16 km hosszban, míg 12,8 km-en mind az altalaj, mind a töltés szikes. Az államosításig a 0—17,2 km közti töltésszakasz a Sebes-Körösi Társulat, míg a 17,2 km-től az országhatárig a Berettyó Társulathoz tartozott. Jelenleg az árvízvédelmi feladatokat a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság látja el. A szűk hullámtéren árvédelmi erdő nincs. A Berettyó-balparti védvonal hossza 73,246 km, melyből 70,566 km töltés és 2,680 km magaspart. Nyolc gátőrjárásra tagozódik, melynek őrtelepei három kivételével teljesen elavultak. A védtöltés- ben 15 zsilip és egy szivattyútelep van. A Sebes-Körös-jobbparti védvonal A szabályozás előtt a Sebes-Körös felső szakasza Nagyharsány alatt a Kis-Sárréti medencébe torkollott, de a Kis-Körösön át árvize a Nagy-Sárrétbe is eljutott. A Kis-Sárrétből Vésztő felett lépett ki a folyó és Szeghalomtól délre elhaladva Körös- ladány alatt ömlött a Kettős-Körösbe. A természetes és részben mesterséges okok miatt megnövekedett mocsár a törökhódoltság alatt védelmet nyújtott a gyér lakosságnak, de a törökök kiűzése után a gazdasági és társadalmi fejlődés akadályozójává vált. A szabályozáshoz szükséges felvételek 1822-ig készültek el. Az első társulat a Kis-Sárrét mentesítésére 1854-ben alakult. A munka 1857-ben Bodöki tervei szerint az érdekelt községekre kivetett közerővel kezdetét vette. A Sebes-Körös vizét a Kis-Sárréten át a szeghalmi határon keresztül Körösladányig ásott új medren vezették be a Kettős-Körösbe. Az új meder lápos területen vonult át és az áteresztő talajra épült töltések nem tudtak az árvíz nyomásának ellenállni. Jobb földanyag nyerése végett a hullámtéren a vízfolyásra merőleges kerítésekkel fogták fel a folyó homokos hordalékát és ebből építették és erősítették a töltéseket. A lápos-kotus altalaj a töltés súlya alatt besüllyedt. így még az 1878-ban is 33% ülepedés számításbavételével épült töltések pár év múlva már nem érték el a tervezett magasságot. A töltések méretei 1876-ig az 1855. évi nagyvízhez képest voltak megállapítva. Az 1876. és 1881. évi árvizek után a töltés méreteken változtatni kellett. Az építés 1885-ben fejeződött be. Gátszakadás volt 1876-ban Kornádi határában. 1879-ben a 46 fkm-nél jégtorlasz hatására mindkét oldali töltés átszakadt. Ezenkívül még ll helyen volt gátszakadás. 1881-ben a jobbparti védtöltés 11 helyen szakadt át és a kitört árvíz a Kis- Sárrétet elöntötte. 1887. évi jeges árvízkor a sebesfoki őrház felett keletkezett gátszakadás. 1888-ban Kornádi határában a jeges árvíz két gátszakadást okozott. A szakadásokat a szűk nyílású hidaknál keletkezett jégtorlaszok okozták. Az 1919. évi árvíz után a töltéseket újra erősítették. A töltés jelenlegi méretei: koronaszélesség 4,00 m, hullámtéri lejtő 1 : 3, mentett oldali 1 : 2, 111
