Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A védvonal két öblözetének főbb adatai: 1 j 1. Rakamaz-tiszaeszlári I 2. Tiszalök-tiszafüredi ö b 1 ö z e t Területe 3 680 ha 208 557 ha Védvonalhossz 12,985 km 108,171 km Töltés hossza 10,395 km 96,423 km Magaspart 2,590 km 11,748 km Őrtelepek száma 2 db 17 db Zsilipek száma 2 db 10 db Szivattyútelepek 1 db 2 db 3. Berettyó—Sebes- és Hármas-Körös, Hortobágy—Berettyó öblözet A 196 102 ha területű öblözet határai keleten a román határ, délkeleten a Berettyó, délen a Sebesés Hármas-Körös-jobbparti védtöltése, nyugaton és északnyugaton a Hortobágy—Berettyó-balparti védtöltése Nádudvar belsőségéig, onnan az ártér és vele az öblözet határa a műúton halad Kábáig, majd Kábától északra keresztezi a 4. számú műutat és Derecske felé folytatódik. Derecske belsőségen áthaladva Konyár, Pocsaj, Esztár határán át éri el a magyar—román határt. Az öblözet országhatáron túli ártere 5750 ha, a védvonal a határon túl 16,450 km hosszban folytatódik a szentimrei magaslatig. Berettyó-jobbparti védvonal A Berettyó, Ér, Kálló és Hortobágy folyón levonuló árvizek a Nagy-Sárrétet táplálták. A mocsárvilág megszüntetésére 1834-ig kisebb össze nem függő munkákat végeztek. 1852-ben alakult meg a Berettyó—Sárréti Társulat Bakonszegtől Szeghalomig terjedő csatorna és e mentén árvédelmi töltések építése végett. A későbbiekben a Bakon- szeg feletti szakasz rendezésére is alakult társulat. A rendezés 1854-ben kezdődött, A Bakonszeg alatti művi meder partján épült töltések feladata volt a felső folyamszakaszról érkező vizek Sárrétbe ömlé- sének megakadályozása. A Berettyó menti területek mentesítésével foglalkozó társulatok az évek során különféle szervezeti változáson mentek át, nevük is változott, míg végre e feladatot az államosításig a Berettyó Vízszabályozó és Armentesítő Társulat látta el. A medret közrefogó töltések egymástóli távolsága Szeghalom és Bakonszeg között 114 m, e felett Szalárdig 95 m volt. 1865-ig elkészült a 20 km hosszú Bakonszeg alatti, 1866-ban a Kismarja—- Szalárd közti 14 km hosszú csatorna és csatornák menti védt öltések. Gátszakadások és magasparti meghágások voltak 1871-ben Szentpéterszegnél és Berettyófalu—Bakonszeg közötti szakaszon hét ponton. 1872-ben a szentpéterszegi magaslaton (52 km) ömlött át az árvíz. Az 1871—79. évi téli jeges árvízkor az esz- tári templomnál, a Dankafenéknél és Szeghalom felett két helyen volt jégtorlasz miatti gátszakadás és a gáborjáni magaslatot hágta át a víz. Az 1881. évi árvízkor 11 helyen keletkezett gátszakadás, Henddánál a lakosság több helyen átvágta a töltést. A kemyei magaslaton átömlött a víz és a volt Ivánfenéki Társulat árteréből 5600 ha-t öntött el. Ezen árvíz után épült ki a Szeghalom alatti töltés- szakasz. 1886-ban a kismarjai híd felett jégtorlasz miatt két helyen volt gátszakadás. Az 1888. évi jeges árvízkor három gátszakadás volt Szentpéter- szeg és Berettyóújfalu között, a berettyóújfalui felügyelői lak alatt és a 15 500 szelvényben. Az árvíz után az alacsonynak bizonyult magasparti szakaszokon is töltés épült és a Szeghalom község belsőségét Védő szakaszt 2,5 km hosszban a szemközti balparti töltésnél 0,5 m-rel magasabbra emelték. Az 1881., 1895. és 1919. évi árvizek után töltésemelések történtek. Az 1919. évi árvíz utáni emeléskor a védtöltés a 0-tól 5,500 km-ig 1,50 m, onnan a 23,000-ig 1,50—1,20 m, majd a román határig 1,20 m magassági biztonsággal 0—5,500 km között 5,00 m, azonfelül a 65,500 km-ig 4,00 m, innen a román határig 3,00 m koronaszélességgel általában 1 : 3 hullámtéri, 1 : 1,5—1 :2 mentett oldali lejtővel épült ki. A hencida—esztári htárban a 120 m széles hullámtér biztosítása végett a jobbparti töltést áthelyezték. A védtöltés anyaga általában jó, homokkal és iszappal kevert agyag. Az altalaj a védvonal legnagyobb részén árvízvédelmi szempontból megfelelő. A vargazug—sárréti szakaszon kotus, áteresztő altalaj van összesen 14,5 km hosszban, míg 11,2 km hosszon mind az altalaj, mind a töltés szikes. Ezen töltésszakaszon a múltban is kiüregelődések keletkeztek. Az árvédelmi telefon, mely a Berettyó mindkét oldali védvonalára közös, 1894-ben épült meg és ma Debrecennel van összekötve. A Berettyó-jobbparti védvonala 74,210 km hosz- szú, a védtöltés 70,152 km, a magaspart 4,058 km. A vonalon nyolc őrtelep van, mely kettő kivételével teljesen elavult. A védtöltésben 19 zsilip és két szivattyútelep van. Ër csatorna menti védvonal Az Ér a 70,948 fkm-nél ömlik a Berettyóba. Kártételeinek megakadályozására 1842-ben társulat alakult. 1862-ben kezdték meg a torkolati szakasz rendezését. A védtöltés az alsó szakaszon 1905 —1906-ban épült ki a Berettyó visszaduzzasztásá- nak határáig. Az 1919. évi árvízkor a jelenlegi magyarországi szakaszon a balparton két, a jobbparton egy helyen volt gátszakadás. Az elárasztott terület 2000 ha volt. 1924—30 között töltéserősítés történt. Egyes magassági hiányokat 1958-ban pótoltak. Jelenlegi korona szélessége 3,00 m, hullámtér oldali lejtő 1 :2,5, mentett oldali 1 :1,5, magassági biztonság 1,20 m. A töltés altalaja és anyaga 1,000—2,588 km között mindkét oldalon szikes. A két oldali védvonalak hossza 17,704 km, töltések hossza 10,476 km, magaspart 7,228 km. Mindkét parti védvonal egy őr járáshoz tartozik. Az őr jár ásnak őrtelepe, távbeszélő kapcsolata nincs. A védtöltésben hét zsilip van. 109
