Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tőre az ÉK-i felvidék folyói még durvább törmeléket hordtak, szemben a középső és felső pleisztocénnél, amikor a süllyedék erősebb feltöltése miatt a trömelékkúpon a lej'tés megcsökkent, így rajta a folyók lényegesen finomabb törmeléket hagytak hátra. Ez annak a magyarázata, hogy a Nyírség déli részén a felső 60—120 m-ben kevés a jö vizadó szint (25/b ábra, 14. szelvény és Debrecen felső vízadó szintjei) és -kisebb a kutak hozama is. A pleisztocén hegység szerkezeti és hidrológiai viszonyai miatt a Nyírség déli szegélyén éppen úgy, mint a Hortobágyon is, a fő vízadó szint az ópleisztocén homok, mely Debrecen vidékéig még kavicsot is tartalmaz. Ennek az összletnek vize nemcsak -kiváló minőségű, de igen bőséges is (25/b ábra, 6. szelvény). Ugyanez áll a körösi süllyedék lejtőjére is (25/b ábra, 2., 3., 15. szelvények). A körösi süllyedék területe a TVK-egységnek a legkedvezőtlenebb része. Ide a negyedkor folyóvízi feltöltése során a legfinomabb hordalék jutott, ezért kevés és finomszemű a vízadó szint, ami megmutatkozik nemcsak a kevés hozamban, de a nagy mélységben is, mert a rossz rétegsor legkedvezőbb része itt is a mélyen felszín alatt lévő alsó pleisztocén homokosabb összlete. (25/b ábra, 1., 4. szelvények). Kedvezőbb a körösi süllyedék K-i részének szegélye — lejtősége, ahová már több durvább folyóvízi réteg jutott a pleisztocénban, így a rétegvíz feltárására is kedvezőbb a helyzet (25/b ábra, 10. szelvény). 2.45 ASVÄNY-, HÉV-, ÉS GYÓGYVIZEK 2.451 Általános ismertetés Közös fejezetben foglalkozunk az ásvány-, hévés gyógyvizekkel. Az egységes tárgyalás kedvéért szükséges a fogalmak rövid meghatározása. Ásványvíz hőmérsékletétől függetlenül az a természetben előforduló víz, mely több mint 1000 mg/ lit oldott szilárd alkotórészt, vagy egyes ritka, de biológiailag aktív elemekből (lithium, bróm, jód, fluor, arzén, rádium, rádiumemanáció, stb.) kimutatható mennyiséget tartalmaz. Ugyancsak ásványvíz az a víz is, melyben az oldott szilárd alkatrészek mennyisége nem éri el az 1000 mg/lit, de oldott gáztartalma jelentékeny (pl. szabad szénsav- • tartalma > 1000 mg/lit). A gyógyvíz olyan ásványvíz, mely vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. (Hazánkban a vonatkozó törvények szerint szükséges a gyógyvízelőfordulások hatósági elismerése is.) Hévíz általában minden természetes, vagy mesterségesen feltárt olyan víz, melynek hőmérséklete egy meghatározott értéknél magasabb. Ugyanazon víz egyidejűleg ásvány-, hév- és gyógyvíz is lehet. A hőmérséklet szerinti osztályozás többféle lehet. Az alábbi csoportosítást fogadtuk el: 18—25 C° langyos víz, 25—35 C° meleg víz, 35 C° < hévíz, ennék részletesebb felosztása: 35—60 C° kevésbé forró víz 60—90 C° forró víz 90 C° < igen forró víz A hőfok szerinti fenti csoportosítás általában a felhasználás lehetőségeit is határolja. A 18—25 C°-ú vizet általában az ivó- és ipari vízellátásra, de strandfürdők és fedett fürdők céljára, egyes esetekben gyógyvízként is használják. A 25—35 C°-ú meleg víz felhasználása az előzővel egyező, de hőfoka miatt már csak szükségből ivóvíz. A langyos és meleg víz hőtartalmának hasznosítása nem célszerű, gyógytényezőt pedig az ilyen víz általában alig tartalmaz. E két hőfokcsoportban csak a gyógyvízként nyilvántartottakkal foglalkozunk, a többit a mélységi vizeknél (2,44) tárgyaltuk. A 35—60 C°-ú hévizet elsősorban a mezőgazdaság hasznosítja (keltetők, melegházak fűtésére, talajfűtésre, stb.). Hazánkban igen fontos szerepe van a szabadtéri, gyógy- és tisztasági zárt fürdők vízellátásában, de gazdaságosan felhasználható lakások, kórházak, gyártelepek fürdő-zuhanyozó szükségletének kielégítésére is. A 60 C° feletti vízzel fűtve 18—20 C° léghőmérséklet már biztosítható. További lépcsőkben azonban, —• a fűtési hőelvonás után — e víz ugyanúgy felhasználható, mint a langyosabb vizek. Ez a leggazdaságosabb, s erre kell törekedni; de arra is, hogy a hőelvonás a gyógyhatást ne csökkentse. A 90 C° feletti igen forró víz felhasználása és az ilyen vizet adó kút kiképzése általában különleges műszaki feladatot jelent. Használati vízként csak hőelvonás után vagy hideg vízzel való keveréssel alkalmazható. A víz hőenergiájának szénegyenértékben való meghatározásánál 10 C°-ról történő felmelegítést, 4000 kalóriás szenet és 60% kazánhatásfokot veszünk figyelembe. Az ásvány-, hév- és gyógyvizek kémiai összetétel szerinti csoportosítása a következő (Papp Szilárd szerint): 1. Egyszerű hévíz 2. Egyszerű szénsavas (savanyú) víz 3. Alkálihidrogénkarbonátos (alkálikus) víz 4. Kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos víz 5. KI őri dós (konyhasós) víz 6. Szulfátos (keserű) víz 7. Vasas víz 8. Kénes víz 9. Jódos, brómos víz 10. Radioaktív víz A gyógyvizet minden esetben gyógyításra kell felhasználni, egyéb felhasználása csak ezután következhet. Az ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet meghatározása a kevés adat miatt általában nem lehetséges; ezért csak tájékoztató adatok közölhetők a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. Vegyi készleten az ásvány- és gyógyvíz esetében a készletben lévő összes oldott szilárd alkotórész mennyiségét értjük. Ennek teljes meghatározása ma még nem lehetséges, egyes esetekben azonban megadható az ásvány- és gyógyvíz előfordulás egy adott időszak alatt elméletileg nyerhető összes szilárd alkotórészének mennyisége. Gyakorlatban hasznosítható ásványkincsről — amin most nem a balneológiái szempontból értékelt ásványtartalmat, 95
