Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányászatot állíthatnánk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpótlódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt vízkitermelés nélkül is felhasználják. Így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismeretében, annak egy részét a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet megbontása nélkül a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz termelhető ki. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényekbe, folyókba és csatornákba. A horizontális áramlásban résztvevő talajvízforgalom az alapkészlet meny- nyiségét nem változtatja, egyes helyeken a párolgást növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja. A 11. vízgazdálkodási területegységen jellegzetesen síkvidéki talajvízviszonyok vannak. A talajvíz fő táplálója a csapadék, fogyasztója a párolgás. A talajvíz majd mindenütt finom szemcséjű rétegekben helyezkedik el, s a helyi adottságoktól, valamint a rétegtelepülésektől függően különböző talajvíztípusok alakultak ki („Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép). Azokon a területrészeken, ahol a talajvíz 6—7 m-nél nagyobb mélységben helyezkedik el, jóformán semmi talajvízingadozás nem tapasztalható, a talajvízkészlet hosz- szú éveken keresztül nem változik és a csapadék, valamint párolgás hatására előálló vízforgalom tisztán a fedőrétegben játszódik le. A felszín közelében jó vízadóképességű rétegek kevés helyen fordulnak elő. Kitermelésre alkalmasnak ítélt dinamikus talajvízkészlet az alábbi: A Keleti Középhegység párkánysíkján 0,25 m3/'s A Körösök hordalékkúpjának É-i részén 0,25 m3/'s A Takta-köz alatt a Tisza baloldalán 0,15 m3/s A Sajó—Hemád hordalékkúp Tiszántúl átnyúló részén 0,15 m3/'s Ezenkívül a kisebb jelentőségű vízadórétegekből, finom homok rétegekből összesen 0,30 m3/s kitermelhető talajvízkészletet becsültünk. 2.424 A vízfolyások által befolyásolt területek talajvízkészletének jellemzése A Tiszának a talajvízre gyakorolt közvetlen hatása, ahol a talajvízállás változása hűen követi a folyó vízállásváltozásait a folyó partjától átlagosan 1,0 km, maximálisan 2,0 km és minimálisan 0,4 km távolságig terjed. Ezen túl helyezkedik el a közvetett hatás sávja, ahol több árhullám hatása már csak összegezetten és késleltetve érezhető. A második sáv határa a Tisza partjától átlagosan 1,8 km, maximálisan 2,8 km, minimálisan pedig 0,8 km távolságban helyezkedik el. A Tisza talajvízre gyakorolt hatását a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A többi folyó mellett is a folyóhatás sávja egészen csekély, a finom szemcséjű talajvíztároló rétegekben igen mérsékelt szivárgás mutatkozik még a folyók közvetlen környezetében is. Egyéb területeken horizontális áramlás nem igen érzékelhető. 2.425 A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetősége, valamint az elváltozás mértéke mindenütt a helyi adottságoktól és a műszaki beavatkozás jellegétől függ. A folyócsatomázás általában csak abban a partmenti sávban érezteti hatását, ahol természetes állapotában is a talajvízállás a folyó vízállásváltozásainak hatása alatt áll. A kitermelhetőnek ítélt dinamikus talajvízkészlet zömmel a csapadékbeszivárgásból származik. Ha mesterséges beavatkozással 7—10 m-nél mélyebbre süllyesztjük a talajvíztükröt a csapadékból származó utánpótlódás megszűnik. Öntözött területeken a talajvíz nyári párolgási vesztesége csökken. így a hasznosítható talajvízkészlet növekszik. Ennek mértéke az öntözési idény időtartamától és az öntözés folyamatosságától függ. A hasznosítható dinamikus talajvízkészlet növekedése öt hónapos öntözési idényt számítva maximálisan 7—8 1/s. km2 folyamatosan kitermelhető talajvízhozamot jelent. 2.426 A talajvízelőrejelzés A tavaszi maximális havi közepes talajvízállás várható értékére és az előfordulás valószínű hónapjára az egész területegységre vonatkozóan rendszeresen, minden évben készül talajvízállás- előrejelzés. A már 1955-ben kidolgozott módszer szerint. A december közepén kiadott tájékoztató előrejelzés időelőnye 4—5 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszonyoktól függően + 30 cm. A február közepén (kiadott módosított előrejelzés időelőnye 2—3 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszonyoktól függően +15 cm. A 11. területegységen ez idő szerint 24 db talajvízészlelő kút megfigyelése alapján készül az előrejelzés. A tavaszi maximum ismerete különösen azokon a helyeken fontos, ahol talajvízből származó belvízképződés veszélye áll fenn. A KFCS és a Tisza közötti terület Püspökladánytól északra eső részén több helyen többnyire a terepet 1 m-nél jobban megközelítő tavaszi maximum, csapadékbő időszakban talajvízből származó tavaszi belvízképződés várható. 12 и TVK 89
