Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
3/a. táblázat A napsütés maximuma (1), átlaga (2) és minimuma (3) órákban Salgótarján (1901—50) ! I. II. III. IV. 1 V‘ VI. VII. 1 VIII. j IX. X. XI. XII. Évi (í) 99 135 221 259 309 338 334 298 233 180 no 06 2183 (2) 55 75 138 176 234 245 271 253 187 127 59 39 1 859 (3) 10 10 72 103 130 182 201 189 136 66 26 11 1562 3/b táblázat A napsütés maximuma (1), az átlaga (2) és minimuma (3) órákban Kompolt (1901—50) 1 II. Ш. IV. V. VI. VII. j VIH. 1 IX. X. XI. XII. 1 Év (1) 110 168 237 279 320 346 351 319 261 220 100 95 2320 (2) 64 91 138 179 249 259 282 250 183 139 68 51 1963 (3) 8 43 80 116 175 191 226 186 119 70 43 17 1799 Táblázataink tanúságot tesznek arról, hogy a napsütés meglehetősen szeszélyes elem (bár területünkön kevésbé az, mint az ország délibb részein), hiszen márciustól októberig minden hónapban 130— 170 óra ingadozást is mutat, mely felér a tavaszi és őszi átlagos összegek nagyságával. A legnagyobb, 150 óra körüli ingadozást szeptember és június mutatja. Az egyik a nyári monszun, a másik a vénasszonyok nyara érvényesülésének vagy elmaradásának hatását szemlélteti. -— Éghajlatunk szélsőséges voltára jellemző az is, hogy míg a különösen napfényes hónapok napfényóráinak száma megközelíti a sokévi átlagérték másfél- szeresét—kétszeresét is, a legborultabb hónapok, december és január minimumai az átlag egyötöde alá is csökkenhetnek. A 3/c táblázatban a területünk jelentős részét elfoglaló magasabb hegységek (Bükk-, Zemplénihegység) napfénytartamainak jóval kiegyenlítettebb menetét Kékestető adatsorával jellemezzük. 3/c táblázat A napfénytartam havi átlagos és évi óraösszegei Kékestető (1901—50) I. I II. I III. I IV. I V. I VI. I vn. I VIII. I IX. I X. Év 110 87 129 159 228 238 2.223 Derült, borult és ködös napok A borultság fogalmában a felhők és a köd égbolttakaró, sugárzást visszatartó szerepe egyesül. Jelentősége a sugárzás és általában hazánk légtere energiaviszonyainak alakulásában kiemelkedik a többi éghajlati elemé közül. Területünk évi átlagos borultsági értékei, a napfénytartam (lásd a 2.222 alatt) átlagaihoz hasonlóan, az országban előforduló értékek csaknem teljes skáláját felölelik: délről észak felé haladva 55%-ról 65%-ra nő a középérték. A borult napok átlagos száma 100—120 (országos átlag körüli ér277 253 186 144 93 78 1 982 ték), amitől csak a Sajó—Hemád közének 120 feletti, és a magasabb hegységek (Bükk, Zemplénihegység) 100 alatti értéke tér el. A Bükk derült és borult napjainak száma és aránya Kalocsa környékének hasonló értékeivel egyezik, aminek okát az északi földrajzi fekvéssel szemben érvényesülő, klímamódosító magassági viszonyokban találjuk. A fentiek előrebocsátásával a derült és borult napok átlagos számát és az égbolt felhők vagy sűrű köd által való takartságának, fedettségének mértékét kifejező %-os borultságot a 4. táblázatban a területünk átlagos viszonyait jól tükröző Eger adatai alapján közöljük. 58
