Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
középhegységi, hűvös, csapadékos, ősi növényzete az erdő, mely ma is nagyrészt meg van. Uralkodó fafaj a tölgy és a bükk. A talajviszonyok szintén változatosak és nagyjából a kőzetviszonyokat követik. A mészkőterületeken sok a rendzina és ezen belül különösen a vörös agyagot tartalmazó terra rossa rendzina, mely az egész Bükk fennsíkot borítja. Ott, ahol kvarcátos agyagpala kerül a felszínre savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok, vastagabb termőréteg esetén podzolos és agyagbemosódásos barna erdőtalajok keletkeztek. Ezek vízgazdálkodása általában nem kedvező. A hegységet övező területeken, kelet és dél felé, ahol andezittufa, riolit, riolittufa jelentős terüelteken található és a lösz megmaradásának is adva voltak a feltételei már sokkal kedvezőbbek a talajviszonyok. Itt a talajképződés a bamaföldek irányába tolódott el, sőt a hegylábi területek és az Alföld, illetve a Sajó völgy érintkezésénél már nagy kiterjedésben csemozjom-bama erdőalajókat találunk. Ez utóbbiak vízgazdálkodási tulajdonságai sokkal kedvezőbbek. Az Aggteleki-karszt tája pikkelyes, takaros szerkezetű alacsony mészkőhegység. Éghajlata hűvös, sok kontinentális hatással. Növénytakarója erdő, mely nagyrészt lepusztult. A karsztos felszíneken csak molyhos tölgyes karsztbokorerdők és sziklasztyeppek maradtak meg, míg a mészkőterületeket övező üledékeken tölgyesek vannak. Talajai igen sok reliktum vörös agyagot tartalmaznák és ezért a mészkőterületen terra rossa rendzina az uralkodó, míg az üledékeken és hordalékokon az agyagbemosódásos barna erdőtaiaj. Mindkettő vízgazdálkodása kedvezőtlen, különösen az agyagbemo- sódásos barna erdőtalajoké, mely a legtöbb helyen erősen erodált. A Cserhát a Sajó- és Hemádvölgy által közrefogott neogén halom vidék. Geológiai felépítését illetően két nagy területre osztható. Északi felén talajképző kőzetül a harmadkon üledékek és átalakult löszök szolgálnak, míg a déli részen a lösz ad alapot a talajképződéshez.. Éghajlata hűvös, kontinentális hatással, ősi növénytakarója az erdő, melyből ma már csak kevés maradt fenn. Uralkodó fafaj a tölgy. Talajai erősen erodáltak, különösen az északi részen. Típusuk az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, de ezeket a déli részen a bamaföld és a csemozjom-bama erdőtalaj váltja fel. A talajok vízgazdálkodási tulajdonságai is a fenti sorrendben változnak. Itt kell megemlítenünk a Sajó és a Hemád völgyét, mely a tájat két oldalról fogja közre. Míg a Sajó völgye általában szénsavas meszet nem tartalmazó, iszapos öntés és réti öntéstalaj, addig a Hemál völgyében a többkevesebb karbonátot tartalmazó öntésanyagon sokkal erősebb a réti folyamat. Ennek nyomai — mint az erőteljes' humuszfelhalmozódás, és gipsze- sedés — különösen Szikszó környékén jelentkezőnek, sőt itt a sófelhalmozódás hatására még szifce- sedés is kimutatható. Ez utóbbi jelenség természetesen a réti talajok amúgy is kedvezőtlen vízgazdálkodását még jobban lerontja. A Zempléni hegység tája vulkáni, tönkös felszínű terület, melyen a szarmata-pliocén lepusztulásszintek kimutathatók. Völgyekkel tagolt, középhegységi tája helyenként közel 900 m magas. A vulkáni magot harmadkori üledékekből álló, majd a peremeken lösszel fedett térszínek veszik körül. Éghajlata középhegységi, erősebb kontinentális befolyással és ennek megfelelően az ősi, erdei növénytakaró maradványai is sok kárpáti flóraelemet tartalmaznak. A táj középpontjában, a nagyrészt erdőkkel fedett, magasabb hegyeken a talajképződés agyagbemosódásos barna erdőtalajok- hoz vezetett, sőt a Sátoraljaújhelytől északra eső szántókon a pszeudoglejesedés nyomai is jelentkeznek. Sz utóbbi jelenség okozza a talajok rossz vízgazdálkodását. Ott, ahol a savanyú kőzetek kerültek a felszínre, savanyú nem podzolos barna erdőtalajok képződtek, melyeket áfonyás csarabos növénytakarójuk is elárul. A talajok vízgazdálkodása csak ott jobb, ahol a táj peremén már nagyobb vastagságban maradt fenn a lösz, vagy a nyirok. Itt barna-földiek, majd a Hemál-völgy és az Alföld felé kiterjedő sávban csemozjom-bama erdőtalajok és kilúgzott csemozjomok alakultak ki. Ezek a környék legtermékenyebb, jó vízgazdálkodású talajai. Külön kell megemlíteni a Tokaj- kömyékét, mely kedvező mezoklímája következtében Hegyaliával együtt híressé vált kiváló minőségű borai által. A talajerózió erőteljes fejlődése azonban veszélyezteti a legjobb szőlőtermő területeiket. A TVK-egység további részei — a Bodrogköz és a Közép Tisza mente — már az Alföldhöz tartoznak. A Bodrogköz alacsony ártéri táj. Fiatal alföldi peremsüllyedésekben fekszik a Zemoléni hegység és a Nyírség között. Éghajlata sok kontinentális elemet tartalmaz, növényzete mocsári, lá- pi növényzet volt, melynek egy része megsemmisült a vízrendezés és az ezt követő szántóföldi művelés hatására. Ebből a hidromorf talaiokkal — elsősorban réti- és lántalai okikai — borított térszínből csak fa Nyírséghez tartozott, vagy legalábbis azzal egykorú) kis homoksziffetek emelkednek ki. A homokszigeteken az erdőtalaiképződés ko- várványos barna erdőtaiaj okhoz vezetett és ezek a helyek szolgáltak elsősorban az ember letelepedésére. A Bodrog mentén vékony sávban öntéstalajokat találunk, melyek nagy része a réti öntés típushoz sorolható. A Közép-Tisza mente az Alföld legnagyobb tája, mely csak részben, a Heves-Borsodi nvilt ártérrel és a Taktaköz körzettel tartozik a TVK-egység területéhez. Mindkettő a hegységek alatt húzódó hegylábi temettek folytatását alkotja az Alföld mélyfekvésű, sík területei felé. Anyaga többnyire átmosott löszt, vagy folyóvízi hordalék. Éghajlata melegebb, szélsőséges, kevesebb csapadékkal. Növényzete az erdős sztepp és galéria erdő lehetett, melyet ma már kultúr mezőség váltott fel. Talajai két nagy csoportba oszthatók; a száraz, víz és talajvíz által nem befolyásolt felszínek talajaira, valamint a hidromorf talajképződményekre. Az első csoport tagjai a csemozjom barna erdőtalajokon keresztül csatlakoznak a hegyvidéki területekhez, majd az alföldi csemozjomok és réti csemozjomok lépnek előtérbe az Alföld központjához közelebb eső területeken. A hidromorf talajképződmények 52
