Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Ez a rendszer az egyes talajszelvények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. A talajalakulás során fellépő folyamatok, — méned vesedés lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok szétesése redukció szervesanyag bomlás Mindezek a folyamatok periódusosán és litmu- sosan. változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban több ritmus leforgása után, lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak és az egyes ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a ta- lajképződésben, keletkeznek a különböző típusok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonságaik is változnak. A talaj osztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartozlyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű, — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek: nak, melyek hasonló körülmények között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatására alakultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és az altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehetőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, másrészt a már meglévő adatok alapján meghatározható helyi változatok száma is igen nagy. — száradás — melegedés — felhalmozódás (sófeühalmozódás, konkréciók) — másodlagos ásványok képződése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kapcsolódása — oxidáció — szervetlen anyag — felhalmozódás Magyarázat az 5. sz. „Magyarország természeti-földrajzi beosztás” c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente g) Dél-tiszáatúli löszhát h) Körösvidék (az Érmellékkel) i) Bereg—szatmári sík (az Ecse- di láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri—tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertői- Hanság medence c) Marcal-medence III. Alpokalja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kemeneshát c) Vasi-hegyhát (Alsóőrséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység. Kőszegihegység IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai—baranyai-dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei- hegység, Zámolyi-medence c) Gerecse (Zs Ambaki-mádéncé- vel) d) Budai-Pilisi-hegység e) Visegrádi-hegység VI. Északi-középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői- dombság c) Mátra d) Bükk e) Nógrádi-medence /) Karancs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-karszt i) Cserehát j) Zempléni-hegység 50
