Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
XVII, FEJEZET Területi vízmérleg 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése Az életszínvonal emelkedésével a városi és ipari települések koncentrációjának, a mezőgazdaság belterjességének fokozódásával hazánkban is — mint ahogy világszerte — megnőtt az igény a víz, következésképpen a vízgazdálkodás iránt. A vizek kártételei elleni intézményes harcban több mint egy évszázadra tekinthetünk vissza, s ez idő alatt e téren alapos tapasztalatokra, ismeretekre tettünk szert. Jelenünkben nap, mint nap arra kell rádöbbennünk, nem helytálló az az eddigi hiedelmünk, hogy a víz korlátlanul rendelkezésünkre álló természeti kincs. Tudomásul kell vennünk, hogy mind fontosabbá válik a vizek hasznosításának, a vizek legeredményesebb szétosztásának, a vízigények gazdaságos kielégítésének kérdése. Ennél a mind súlyosabban jelentkező felismerésnél viszont még alig jutottunk tovább. Még csak az áll tisztán előttünk, hogy a vízkészletünk területileg kedvezőtlen eloszlású, zömében a nagyobb vízfolyások mellékére korlátozódik. A vízkészletünk túlnyomó részét jelentő felszíni vizeink időbeni eloszlása is rendkívül szélsőségesen ingadozik. Nehézségeinket fokozza, hogy felszíni vízkészletünk csekély kivétellel külföldi redetű és így a szomszédos államokban történő mesterséges beavatkozások igen érzékenyen érinthetnek bennünket. További megállapítások pl., hogy a vízdgényes létesítmények eddig nem a vízgazdálkodási szempontok figyelembevételével települtek, tehát sok- helyt vízben szegény területekre koncentrálódtak. A vízigények növekedésével nő a vizek szennyeződése, minőségi romlása. A fokozódó bányaművelés egyes területeken csökkenti a felszínalatti vízkészleteket, süllyeszti a karsztvizek nívóját, más helyeken számottevő mennyiségű, de minőségű szempontból aggályos vizeket juttathat a felszíni vizekbe. Népgazdasági terveink sajátos adottságainkra épülnek fel; ezek között a víz, az ember életének és tevékenységének ez a nélkülözhetetlen létfeltétele, elsőrendű szerepet játszik. Hogy a vízgazdálkodási szakember ennek az alapelvnek érvényt tudjon szerezni és így népgazdaságunk tervszerű, arányos fejlődését a saját területén a lehetőségekhez képest legjobban biztosítsa, ahhoz ismernie kell a természetes, a lekötött és a szabad vízkészleteket, illetve a hiányokat, vagyis mérleget kell készíteni és a mérlegre támaszkodva kell terveznie. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervnek ebben a fejezetében először az I960, évi kiinduló állapotra jellemző, úgynevezett jelenlegi vízmérleget tárgyaljuk. A vizsgálat gerincét a táblázatok alkotják. A szöveges rész a táblázatok magyarázatára és értékelésére, a térképvázlatok pedig annak szemléltetésére szolgálnak. Ez utóbbiak közül felhívjuk a figyelmet az ,,ösz- szefoglaló vízmérleg (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térkép-vázlatira, amely — összefoglalva a különféle vízfajták „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)” c., a „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” e. és „A karsz- és rétegvizek vízmérlege (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú vízmérleg-térképének lényegét — nagyvonalú áttekintést ad a vízhasználatok fejlesztési lehetőségeit illetően. Megjegyezzük, hogy ennél a térképnél nem gépiesen, hanem súlyozva összesítettük az előtte lévő 3 térkép számadatait: fokozott figyelemmel voltunk a koncentrált kitermelés lehetőségeire és a gazdaságosság követelményedre. A jelenlegi állapotot tárgyaló anyagot követi az ugyanezen elvek szerint összeállított 1980. évi vízmérleg, majd a legnagyobb vízfogyasztó: az öntözés nagytávlati fejlesztésére vonatkozó néhány irányérték. A legszükségesebbnek ítélt fogalommeghatározásokat, ill. magyarázatokat az áttekinthetőség fokozása érdekében nem itt, hanem a vízkészletre vonatkozóan a 2.111, a vízigényeket illetően a 2.121 és magára a vízmérlegre vonatkozóan a 2.1 pontban adjuk. 1.2 A múlt és jelen 1.21 A VÍZMÉRLEG KÉSZÍTÉSSEL KAPCSOLATOS MÜLTBELI TEVÉKENYSÉG A vízmérlegek egyik oldalának, a vízkészleteknek feltárására irányuló munka a múltban gyakorlatilag a felszíni vizek, ezen belül is a nagy folyók mennyiségi viszonyaira korlátozódott. A feltárás rendszeres és módszeres kiterjesztése az egységes vízügyi szervezet létrehozásával (1948), méginkább a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet felállításával (1952) indult meg. Ettől az 50 10 TVK 397
