Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
időtől megkezdtük a kisebb, de még számottevő vízfolyások bevonását is a hidrológiai megfigyelésekbe, a talaj- és karsztvízkutatást, a hidrológiai törvényszerűségek kutatását és vízkészletszámítási eljárások kidolgozását, a felszíni és felszín alatti vizek minőségi feltárását, a kutatási eredmények publikációját, stb. A vízmérleg másik oldala, a vízhasználatok állapotfelvétele még rövidebb múltra tekinthet vissza és (néhány egyéni kezdeményezés alapjain végzett részleges felmérést nem számítva) mondhatni csak az utolsó néhány évre korlátozódik. A mezőgazda- sági vízhasznosítások főbb adatairól) köztük a vízkészlet-gazdálkodás számára nélkülözhetetlen vízfelhasználásról) és néhány iparvidék vízigényeiről az egységes Vízügyi Szolgálat megteremtésétől kezdve van áttekintésünk. A vízművek, törpevízművek, körzeti vízvezetékek (vízelvezetések), csatornaművek, továbbá az ipari és egyéb üzemek, közintézmények víztermelési, vízfelhasználási, szennyvízkibocsátási és kezelési helyzetének felmérését első ízben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tudta csak megszervezni és végrehajtani az 1957—1959 évek között. A vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége először 1949-ben merült fel, a súlyponti iparvidékeken jelentkező vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Ezt — az élet diktálta ütemben — kisebb területek mezőgazdasági vízmérlegei követték. Ebben az időszakban megindult a felkészülés az egész országra kiterjedő és a jelentősebb helyi problémákra is választ adó vízmérleg szerkesztésére, amire végül is 1959-ben, a regionális tervezés keretében került sor. Az újabb időkben a folyamatos, szervezett víz- készletgazdálkodás megvalósítása, terén elsősorban a Vízügyi Igazgatóságoknál a 15/1962. OVF sz. utasítással létrehozott Vízgazdálkodási Osztályok, s különösen az ezek keretében működő Vízgazdálkodásfejlesztési csoportok munkáját kell megemlítenünk. Munkájuk alapvető része a vízhasználatok és a vízimunkálatok számbavételéről intézendő 7009/1961. OVF sz utasítás végrehajtása, valamint a vízkészletek részletes számbavétele, azaz a helyi vízmérlegek folyamatos vezetéséhez szükséges alapadatok összeállótása. E mellett operatív intézkedésekkel is segítik a vízkészletgazdálkodás megvalósítását. A hazai vízkészletgazdálkodás eredményeit, módszereit és feladatait a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv-sorozat első 1962. évi kötete foglalja össze. Végül megemlítjük a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótárat, amelynek feladata, a vízkészletgazdálkodási alapfogalmak egységesítése. Haramadik, átdolgozott változatát 1963 februárjában adta ki a VITIJKÎ. további finomítását jelenleg is végzik. 1.22 A TERÜLET* VÍZMÉRLEG .JELENTŐSÉGE A VfZGAISDÄLKODÄS ' ÉS A NÉPGAZDASÁG SZEMPONTJÁBÓL Az eddigi fejezetekben előadottak után nem lehet vitás, hogy a vízkészletgazadálkodást érintő kérdésekben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. A vélemény-kialakítás mindenekelőtt attól függ, hogy a kérdéses terület a vizsgált időpontokban ki tudja-e elégíteni a felmerülő igényeket mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt. Ha igen, akkor aktív, ha nem, akkor passzív vízmérleggel állunk szemben. Mindkét helyzet a népgazdasági intézkedések egész sorát vetheti fel. Aktív vízmérleg esetén is a tartalékok célszerű felhasználására kell kell törekedni, általában az alábbi szempontok figyelembevételével. Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása. Mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése. Ipari és lakótelepülések fejlesztése. Energiatermelésre szolgáló vízmennyiség növelése. Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre: A gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszín- alatti tározási lehetőségek kihasználása. Szomszédos területekről történő vízátvezetés. Vízfolyások csatornázása. Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszínalatti vizek helyes felhasználásával. A vízigények kritikai felülvizsgálata és víztakarékos technológia kialakítása, A szennyvizek fokozottabb tisztítása. Szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása. A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési előirányzatainak módosítása. A vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése. Nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos, különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való eltávolítása, (illetve telepítésük letiltása). Káros és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (át-) telepítése. Kisebb biztonságot adó (azaz nagyobb tartóssággal várható) vízkészlettel való számoláshoz kötött vízhasználatok teremtése. Agrotechnikai, agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása. A szempontok sokasága megvilágítja a vízmérleg alapvető fontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél. A jelenlegi vízmérleg első kiinduló bázis a távlati tervezés számára, hiszen az adottságok (vízkészlet, jelenlegi helyzet, stb.) nagy hányadát ösz- szefogaló módon tartalmazza. A távlati mérlegek egyrészt a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának elbírálására szolgálnak, másrészt (bár kisebb megbízhatósággal) a nagytávlati tervezéshez — a „jelenlegi vízmérleghez” hasonlóan — a kiindulási állapotot rögzítik. 398
