Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
együttműködést biztosító egyezményeket kössenek és aszerint működjenek. A megállapodásoknak ki kell terjednie az erózió terjedésének meggátlására, az élővizek tisztaságának biztosítására, ezek természetes vízhozamainak megváltozását előidéző tevékenységekre, a távlatban mindenütt komoly problémát jelentő vízigények kielégítését célzó hatékony együttműködésre, nemkülönben a közös vízgyűjtők vízgazdálkodását érintő létesítmények tervezésének és kivtelezésének időbeli ütemezésére. 3. A TERÜLET VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ËS FEJLŐDÉSE * Egy-egy nagyobb vízgyűjtőterületen átgondolt, korszerű vízgazdálkodást csak egységesen, a gazdasági és műszaki követelményeket a legmesszebb- menően kielégítő irányelvek megállapítása után, azoknak szigorú betartása mellett lehet, eredményesen folytatni. Az alábbiakban ismertetjük az egyes vízgyűjtőkön érdekelt, Eszak-Magyarországgal szomszédos államok vízgazdálkodási tevékenységének kihatásait a 10. sz. vízgazdálkodási egység vízgazdálkodására, az ezen a téren kialakult kapcsolatok fejlődését és a jelenlegi helyzetet. 3.1 Egyezményeken alapuló vízgazdálkodási tevékenységek A 10. sz. vízgazdálkodási egységet jelentősebb mértékben érintő vízfolyások vízgyűjtő területei hazánk és a szomszéd államok közötti megoszlása az 1. táblázatban a következő: 1. táblázat A vízfolyás neve A vízgyűjtő terület kiterjedése km2-ben Az országhatáron belül Az országhatáron kívül összesen Tisza a Kis-Tisza torkolatnál 14 191 51 401 65 592 Bodrog 972 12 607 13 579 Sajó a Bódvával együtt 3 190 4 082 7 272 Hemád 1 913 4 423 5 436 Ronyva 297 225 522 Felsőberecki főcsatorna 32 81 113 összesen: 19 695 72 819 92 514 Az 1. táblázat szerint a felsorolt vízfolyások vízgyűjtőterületéből Magyarországra mindössze 21,8% esik. Ez az arány Észak-Magyarország területéhez viszonyítva még rosszabb. A vízgyűjtő területek fenti megoszlásából nyilvánvalóan következik, hogy a 10. sz. vízgazdálkodási egység hidrológiai viszonyaira nemcsak az idegenbe eső vízgyűjtő csapadéka, hanem a szomszédos államok által e vízgyűjtőkön végrehajtott minden vízgazdálkodási tevékenység is komoly kihatással van. A különböző vízgazdálkodási tevékenységek összehangolásának lehetősége az 1920 június 4-én aláírt és 1921 július 26-án ratifikált trianoni béke- szerződéssel a Kárpát medencében megszűnt, mert az új országhatárokat a vízválasztókra való tekintet nélkül állapították meg. Ez a körülmény akkor csupán három vonatkozásban járt következményekkel mindaddig, míg a szomszéd államok területére eső vízgyűjtőkön az iparosítás és a belterjesebb mezőgazdasági termelés meg nem indult. Az első következmény az 1920 utáni években a vízgyűjtők legfelső meredek völgeyiben elterülő erdőknek helyenként végrehajtott nagyobb kiterjedésű koncentrált letárolásával kapcsolatosan jelentkezett. Ez ugyanis meggyorsította a csapadékvizek levonulását és növelte az árvizek levonulásának hevességét is a 10. sz. vízgazdálkodási egység területén. Az erdőgazdálkodás országhatárokon túli szervezetének tökéletesítésével ennek a jelentősége később csökkent. A másik következmény az országhatár által kettévágott bodrogközi öblözetben működő ármentesítő és belvízrendező társulat Magyarország és Csehszlovákia mezőgazdasági érdekeit érintő víziműveinek kezelésére, üzemelésére és fenntartási költségeinek viselésére volt kihatással. Ezeket a kérdéseket a régi egységes társulat felszámolására a két állam által alakított ún. liquidációs bizottság 1925. év június 20-án Prágában megkötött egyezménnyel rendezte, mely a mai napig is érvényben van. Végül a harmadik következmény a Csehszlovákia területén lévő gemerska-horskai (özörényi) célulóze és papírgyár fejlesztésével a Sajóba került hiányosan tisztított ipari szennyvizek meny- nyiségének megnövekedése volt. Ennek folytán alacsony vízállásnál a Sajó vize elszennyeződött, mivel a bebocsátott szennyvízzel a folyó természetes öntisztulása nem tudott megbirkózni. A szennyeződés mértéke azonban akkor még csak olyan volt, hogy a Bódva torkolata alatt sem az állatok itatását, sem a vízisport híveit észrevehetően nem zavarta. A vízgyűjtő területeknek hazánk és a szomszédos államok között, az előbbiekben ismertetett megoszlásában csak 1938. és 1945. között következett be átmenetileg változás. Ekkor több olyan vízimunka indult be, iü. nyert előkészítést az egyes vízgyűjtőkön, melyek megvalósulásuk esetén a 10. sz. vízgazdálkodási egység területén 386
