Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

lényeges változásokat jelentettek volna (Visó-völ- gyi tározók, Ronyva szabályozás).

A második világháború után létrejött párizsi békeszerződések (1947. február 10.) csekély eltéréssel visszaállították a trianoni békeszerződésben rögzített országhatárokat Észaik-magyaror- szágon is. Mivel 1939. és 1945. évek között az egységes vízgyűjtőkön megkezdett vízimunkák nem fejeződtek be, ezért vízgazdálkodási tekintetben Észak-Magyarországon maradt minden úgy. mint az 1920 és 1938. közötti időszakban volt.

Jelentős változások következtek azonban be a vízgazdálkodás minden ágában mind Észak- Magyarország, mind a szomszédos államok vízgyűjtő területén az 1950 év után beindult iparosítás, valamint a belterjesebb mezőgazdasági termelésre való berendezkedés hatására. E folyamatok vízügyi vonatkozásainak összehangolása ugyanis nem történt meg. Csak akkor kezdtek felfigyelni, amidőn a különböző rendellenességek által sújtott népgazdasági ágak képviselői egyre sűrűbben tették panasz tárgyává károsodásaikat.

Bár a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban elkészült egy eléggé részletes Vízgazdálkodási Keretterv, ez azonban nem vette figyelembe a Sajó, Hernád, Bódva és a Bodrog vízgyűjtőjének alsó szakaszán fennálló magyar vízgazdálkodási érdekeket. Másrészt még a keretterv elkészülte előtt indultak meg olyan nagyobb méretű csehszlovák beruházások, melyeknek vízügyi következményei kerettervük elkészítésével egyidőben, vagy csak azután jelentkeztek.

Ilyen volt többek között a dobsinai vízierőmű, mely a Hemád vízgyűjtőjéhez tartozó Gölnic patak felduzzasztott vizéből Dobisnál évi átlagban

1,5 mVs víztömegnek a Sajóba való átvezetésével oldotta meg a vízierő hasznosítás problémáját. A tomagörgői halastavak nagyarányú fejlesztése a Bódva vízjárási viszonyaira volt némi kihatással. A hencovcei fafeldolgozó és falepárló üzem a Bodrog elszennyeződését idézte elő.

Hasonló jelenséget tapasztalhattunk hazánkban a Sajó-völgyi új ipartelepek és bányák létesítésével és a meglévők fejlesztésével kapcsolatban. Ezeknek ipari vízzel való ellátása tartós szárazság idején nehézségeket okoz. Már az 1950 évben ösz- szeállított vízmérleg sem tudott a Sajó legkisebb vízállásainál még igénybe vehető vízfölösleget kimutatni. Az ipartelepek által kibocsátott szennyvizek a Csehszlovákiából már amúgyis szennyezetten érkező Sajó további elszennyeződését okozzák.

A népgazdaság különböző ágazatai által egy-egy vízgyűjtőn végrehajtott és vízgazdálkodási szempontból kellően sem egymásközt, sem a szomszéd államokkal össze nem hangolt beruházási és üzemelési tevékenységek káros kihatásai népgazdasági szempontból igen jelentősek lehetnek.

Az elmúlt évtizedben készült magyar és csehszlovák vízgazdálkodási kerettervek nem kapcsolódtak szorosan egymáshoz még azoknál a vízgyűjtőknél sem, melyeknél a vízgazdálkodási feladatok egymásra hatása minden különösebb tudományos vizsgálat nélkül könnyen megállapítható lett volna.

Mindössze egyetlen egy — Észak-Magyarországot nem érintő és 1938 óta érvényét vesztett — részletkérdésben jött létre megegyezés Magyarország és Csehszlovákia között Budapesten 1937. augusztus 24-én. Ez az egyezmény a Dunának, valamint a Tiszának a Szamos torkolata alatti — magyar-csehszlovák — közös határszakaszára vonatkozó műszaki és gazdasági (hajózóút fenntartási) kérdésekre terjedt ki csupán és a Dunára vonatkozóan lényegében 1954-ig volt érvényben.

A fennálló helyzet mérlegelése arra indította a magyar és csehszlovák kormányokat, hogy a vízgazdálkodás terén jelentkező közös problémák megtárgyalásának lehetőségét megszervezzék és ezzel a problémák megoldását elősegítsék. Ennek érdekében a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1954 április 16-án a határmenti vízfolyások műszaki és gazdasági kérdéseinek szabályozása tárgyában Prágában egyezmény jött létre, mely ugyanazon év májusában hatályba lépett és azóta is érvényben van.

Ez az egyzmény a már említett és a Dunával kapcsolatban már működő Műszaki Bizottság hatáskörét bővítette ki, illetve az egyezmény 26. cikkelye értelmében az egyezmény által érintett kérdésekben „az egységes álláspont kialakítása céljából a Felek Közös Műszaki Bizottságot” hívtak létre. Az egyezmény hatálya a Duna és a Tisza, továbbá az államhatárt képező, vagy a határ által metszett vízfolyások határszakaszain végrehajtandó vízimunkálatokra terjed ki.

E vízimunkálatok keretébe a mederszabályozás, ármentesítés, mederkotrás, hajózóút biztosítása és „egyéb vízimunkák” tartoznak.

Egyéb vízimunkákon az egyezmény 7. cikke szerint az előzőkben fel nem sorolt „és a határmenti vízfolyásokon végrehajtandó azokat a vízimunkákat kell érteni, melyek ezek vízjárására (mennyiségére, lefolyási viszonyaira, stb.) befolyást gyakorolnak (öntözés, vízerőtermelés, ivóvíz ellátását, lecsapolás, szennyvíz elvezetés, sáncolás, stb.)”.

Jelenleg a magyar és csehszlovák államok között folyamatban van egy korszerű és a vízgazdálkodás minden ágára kiterjedő új egyezmény megkötése.

Az 1954. évi egyezmény életbelépte óta hét esztendő alatt a határmenti vízfolyásokon előirányzott vízimunkálatok tervezése és kivitelezése tekintetében — a Ronyva patak kivételével — általában sikerült megegyezésre jutni. E megegyezések a következőkre terjednek ki.

Ármentesítés és folyószabályozás

a) A Bódva-völgy lecsapolha lóságának és vízrendezésének biztosítása érdekében a csehszlovák fél kérésére a XVII. KMB ülésszakon hozzájárultunk a Bódva foly.nak a közös határtól kiinduló- an felfelé, 5%-os gyakoriságú árvizek alapulvételével történő árvízmentesítéséhez és mederkotrásához.

A XIX. KMB ülés ezzel kapcsolatban a híd- végardói hídnál (határszelvény) a jövőbeni terv®387