Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
2. táblázat Tiszán Komoréira irányithatók. Ezzel a megoldással nemcsak az üres uszályok úthosszát lehet a legkisebbre lecsökenteni, hanem a Saj ócsatorna forgalmát is mentesíteni lehet az üres járatok nagy részétől. 2.2 A vízgazdálkodási nagylétesítmények keretterve A vízgazdálkodási nagylétesítmények kerettervének a 10. sz. TVK egységet érintő részei az alábbiak: a) a tiszalöki vízlépcső továbbfejlesztése, (Ezzel a kérdéssel ennek a fejezetnek 1.3 pontja már foglalkozott). b) A Saj ócsatornázás megvalósítása. (Ezt ebben a pontban részletesebben tárgyaljuk). c) A Tisza II. vízlépcső kihatásait a 10. sz. TVK területére ugyancsak itt érintjük. d) A Sajó-csatornázás folytatását képező Sajótor- kolat—Komoró közti víziút megjavításához szükséges intézkedések (melyeket a Bodrog torkolatáig a 10. sz. TVK, felette pedig a 13. sz. TVK III. „Armentesítés, folyószabályozás” c. fejezete tárgyalja.) 2.21 A SAJÖCSATORNÄZAS KERETTERVE A Sajó csatornázását az Országos Vízgazdálkodási Keretterv két ütember irányozza elő: 1980. évi távlatban Miskolcig, végleges kiépítését pedig Berentéig. A gazdasági vizsgálatok még nem zárultak le, így lehetséges, hogy a teljes létesítmény egy ütemben fog megépülni. Hasonlóképpen nyitott kérdés, hogy a csatornaszelvény mélysége 3,5 m (I. változat) vagy 4,00 m lesz-e (II. változat). A Saj ó-völgyi csatorna közvetlenül a tiszapal- konyai T4 erőmű alatt, a 489,4 fkm-nél ágazik ki a Tiszából. A részben már megépült 4,2 km hosszú szakaszt, majd a terepmélyedéseket felhasználva, a Tisza vidéki Vegyikombinát telepét érintve, a Sajó medertől délnyugatra halad Miskolc térségéig. Miskolc és Felsőzsolca között szintben keresztezi a Sajó medrét, majd a völgy baloldalán folytatódik Sajószentpéter és Berente között másodszor is szintben keresztezi a Sajót és a béréntei szénosztályozó közvetlen közelében ér véget. A csatorna teljes hossza a 400 m hosszú végkikötővel együtt 52,3 km. Kanyarulati sugarai meghaladják a 2000 m-t, csupán a T4 erőmű és a Vegyikombinát közötti szakaszon van 1200 m su- gatú ív, ahol a csatorna megfelelően kiszélesedik. A tervezett 9 hajózsilip a csatornát 9 bögére osztja. A csatorna részben töltések között, részben bevágásban halad. A bögék vízszintjének megállapítása során a rendelkezésre álló talajvízállás adatok alapján feltételeztük, hogy az átlagos talaj vízszint a terepszintnél 2—3 m-nél alacsonyabb. A csatorna főbb műtárgyai a 2. táblázat alapján a következők: A műtárgy megnevezése Szelvénze Mérete I. Hajózsilip és sziv.-telep 0+300 cskm 12X85 II. 77 77 5+750 77 79 III. 77 77 20+050 » 77 IV. t* 77 26+450 77 >§ V. >7 77 29+850 77 77 VI. 7* 77 37+500 77 77 VII. 77 77 42 + 000 77 77 VIII. 77 77 45+000 77 77 IX. 77 77 48 + 750 77 77 X. Duzzasztómű 51+450 fkm 2X20 XI. 77 77 77+530 77 77 Azokon a szakaszokon, ahol a csatorna üzem- vízszintje a terepet meghaladja, a szivárgó vizeket övcsatornákkal gyűjtjük össze és gravitációsan vezetjük be a zsilip alatti, a terepszintnél alacsonyabb alvízbe. A csatorna kezdő, 93,00 m-es üzem vízszintjét — a Tisza vidéki Vegyikombinát meglév: csatornázására tekintettel — az eptimálisnál mintegy 100— 150 cm-rel alacsonyabban kellett megállapítani. Ez a vízszint a Tisza II. vízlépcső minimális statikus duzzasztási szintjénél (88,50 m) 4,50 m-rel, a maximálisnál pedig (90,50 m) 2,50 m-rel magasabb. A torkolatnál fellépő LNV 95,34 m-es szintjénél 2,34 m-rel alacsonyabb. A csatorna IX. sz. utolsó bögéjének vízszintje 128.50 m. A csatorna tehát minimális tiszai duzzasztás esetén 40,50 m magasságkülönbséget győz le. A csatorna V. sz. bögéjében 113,50 m-es üzemi vízszinttel keresztezi a Sajót. A Sajóban ezt a vízszintet Felsőzsolca térségében, az 51,45 fkm szelvényben építendő 2x20 m nyílású duzzasztómű biztosítja. Ez a duzzasztómű lehetővé teszi azt is, hogy a Sajó vízhozamából 20 m’/s-ot átvezessünk a Hernádba és ezzel a kesznyéti vízerőmű energiatermelését lényegesen megnöveljük, anélkül, hogy akár az üzemvízcsatornát, akár magát az erőművet át kellene alakítani. Az 1%-os árvíz szintjénél 0,25 m-rel alacsonyabb 113,50 m-es duzzasztási szint — jelentéktelen mederkorrekciók elvégzése esetén — biztosítja a Sajó csatlakozó, mintegy 8—10 km hosszú szakaszán is a nagyhajózás számára szükséges víz- ménységet. Ezzel szemben viszont számolni kell azzal, hogy az V. bögében a Sajó árvize idején az üzemi vízszintnél 0,75 m-rel magasabb vízszint is előállhat. A hajócsatoma a IX. bögében 128,50 m-es üzemi vízszinttel ismét keresztezi a Sajót. A folyóban ezt a vízszintet a 77,53 fkm szelvényben építendő, ugyancsak 2v20 m nyílású duzzasztómű hozza létre. Ez a szint is 0,25 m-rel alacsonyabb az 1%-os mértékadó árvíz szintjénél és ugyancsak biztosítja a hajózási lehetőséget a felette lévő 5—6 km hosszú Saj ó-szakaszon. 378
