Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
szivattyúteleppel együtt. Megindult a tiszalöki vízlépcső építésének előkészítése és a Keleti Főcsatorna építése is. A felszabadulás után elkészült az Országos Vízgazdálkodási Keretterv első vázlata, amely a Tisza- völgy vízgazdálkodási feladatait átfogóan tartalmazza. A Keretterv megállapítja, hogy az ország öntözhető területeinek kétharmad része itt található. Az előirányzott öntözések öntözővízzel való ellátása érdekében a Keretterv a Tisza csatornázását írja elő. Az elgondolás szerint a Tiszán öt vízlépcső épül: Vásárosnamény, Dombrád, Tisza- lök, Tiszabura és Csongrád közelében. A Tisza Csatornázása révén az öntözővíz biztosításán kívül évi 456 millió kWó villamos energiát is nyernénk és a Tisza az év legnagyobb részében teljes hosszában (600 km) hajózhatóvá válna. Megállapítható tehát, hogy a már öntözési törvényben előirányzott tiszalöki vízlépcső beilleszkedik a Tisza-csatornázás előbb vázolt tervezetébe. A vízlécspő, a Keleti és Nyugati Főcsatorna, valamint az ezekhez csatlakozó öntözőfürtök a tiszalöki öntözőrendszert alkotják. A vízlépcső építése 1950-ben kezdődött. A duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet 1958-ban helyezték üzembe. A vízerőtelep gépészeti és villamos berendezésének szerelését 1959-ben fejezték be. Az öntözőrendszerben jelenleg a Hortobágy vidékén kereken 200 000 kh területet lehet részben gravitációsan öntözni, sőt még a Körös-völgybe is jut 10 mVs vízpótlás. A duzzasztás folytán a Tisza Tiszalöktől Domb- râdi, a Bodrog pedig az országhatárig, összesen 130 km hosszban hajózhatóvá vált. A vízlépcsőbe épített vízerőtelep a duzzasztással létrehozott esés hasznosítása révén — 14 MW max. teljsítmény mellett — átlagosan évi 55,5 millió kWó energiát termel. Általános elrendezés A vízlépcső Tiszalöktől mintegy 5 km-re nyugatra. a Tisza torkolatától kereken 524 km-re, a rázómpusztai kanyarulat 2,4 km hosszú átvágásában létesült. Ezt a helyet az öntöző főcsatorna legmegfelelőbb kiindulási helye határozta meg. A vízlépcső három egybeépített fő részből: a duzzasztóműből, hajózsilipből és a vízerőtelepből áll. A műtárgynak — meder helyett — átvágásban való megépítését, építési, áramlási és árvízlevezetési előnyök indokolták. A Tisza 524 km-es szelvénye az átvágás alsó harmada közelében van. Ezen a helyen, a balparton az üzemi építményeket is megfelelően el lehetett helyezni. Az átmetszett kanyar hossza 3,2 km. Az átvágás elkészülte után a régi Tisza-medret kettős gáttal a duzzasztás! szint magasságáig elzárták. Az átvágás és az átmetszett kanyar közötti hullámtéren az átvágásból kikerülő földanyagból az árvíz szintje fölé érő, az átvágással párhuzamos szigetet képeztek ki. A megmaradó hullámtéri rész az átvágással együtt a Tisza árvizét vezetni tudja. Az átvágás vonala egyenes. Tengelye a duzzasztómű középső nyílásának közepén megy át. A duzzasztómű mellett a jobbparton a hajózsilip, a balparton pedig a vízerőtelep fekszik. A hajózsilipet a duzzasztómű vízterétől az alsó és a felső móló választja el. Ezek mögött a hajók részére várakozóteret alakítottak ki. A vízerőtelep öblö- zetben épült. Az üzemvíz hozzá- és elvezetésére elválasztó pillérek szolgálnak. A vízlépcső üzemi épületeit és az alállomást a balparton kialakított 99,50 m szintű sík területen helyezték el. A vízerőtelephez és az alállomáshoz az Óhat- nyíregyházai vasútvonalról iparvágány ágazik le. Ennek hossza — a vízerőtelep szerelőterébe és az alállomásba vezető csonkavágányokkal együtt — kereken 2,5 km. A vízlépcsőt közúti járművel a Tiszalök-tisza- dadai közúton lehet megközelíteni. A lakótelep a Ti szál ökre vezető közút baloldalán, a vízlépcsőtől Tiszalök felé 700 m-re épült. A műút és a vasút kereszteződésénél a lakótelep mellett vasúti megállót létesítettek. Előmunkálatok, tervezés, építés A vízlépcső tervezését részletes hidrológiai, és geológiai előmunkálatok előzték meg. Ezenkívül mind vízépítési munka pedig gépészeti vonatkozásban számos kérdést kisminta kísérletek útján tisztáztak. A hidrológiai mérések és tanulmányok a Tisza vízjárásra, valamint a hordalékviszonyokra szolgáltattak adatokat. A Tisza fontosabb, eddig észlelt vízrajzi adatai a vízlépcső szelvényében a következők: LKV: 86.80 m (orsz,) 46 mVs KÖV: 90,50 m (orsz.) 475 m’/s LNV: 97,70 m (orsz.) 4000 m’/s A különböző valószínűséggel várható árvízhozamok: 10 20 33 100 200 1000 évenkint 3000 3400 3600 4300 4800 5700 m’/s A vízlépcső bögéjében a várható hordalék lerakodás az üzemeltetés első éveiben mintegy 450 000 m8. Ez a mennyiség a későbbi évek folyamán fokozatosan csökkenni fog. A geológiai vizsgálat a felső, iszapos, agyagos fedőréteg alatt finom homok rétegeket tárt fel, amelyek nagyobb mélységben közepes és durvább szemű homok rétegbe mennek át. A vízépítési kisminta kísérleteket az Építőipari Műszaki Egyetem I. és II. sz. Vízépítéstani Tanszékének laboratóniumaiban, a gépészeti kisminta kísérleteket a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékén, valamint a Ganz Vagon- és Gépgyár vízgépkísérleti állomásán végezték. A tervezés különböző intézményeknél folyt. A mélyépítési tervek zömét az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat, majd a Vízerőmű Tervező Iroda készítette. A turbinák és generátorok tervezését a gyártó cégek, a villamos berendezését pedig az Erőmű Tervező Iroda végezte. 372
