Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
A vízlépcső építtetője az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság volt. A beruházási teendőket a Vízmű Beruházási Vállalat, majd a KPM XIII. főosztálya és később a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Kirendeltsége látta el. Az építést a Tiszalöki Vízműépítő Vállalat 1950- ben kezdte meg. A vízlépcső műtárgyai a már említett átvágásban, árvédelmi körgáttal körülvett és talajvízszint süllyesztéssel szárazon tartott alapgödörben épültek. Az alapgödör és az átvágás földmunkáját részben szkréperekkel, marófejes szívónyomó úszókotróval, vedersoros nyomószivattyús úszókotróval, részben kézi erővel, kordélyos munkával végezték. A betonozási munkáknál félig önműködő betongyárat és vágányon járó forgó toronydarukat alkalmaztak. A betonozáshoz szükséges kavicsanyagot a Tiszából kotrással nyerték. Az építési munkák fontosabb anyag- és munkameny- nyiségeit a később következő táblázat tartalmazza. Említésre érdemes az alapgödör víztelenítési munkája. A közepesen mintegy 30 000 m3 alapterületű és átlag 13,0 m, a legmélyebb részén 17,0 m mély alapgödröt 3 éven át éjjel-nappal végzett szivattyúzással, 217 db talajvíziszint süllyesztő kút segítségével tartották szárazon. A turbinák gyártását és szerelését a Ganz Vagon- Mozdony- és Gépgyár, a generátorok gyártását és szerelését a Klement Gottwald gyár, a hajózsilip acélszerkezetének gyártását és szerelését pedig a MÄVAG végezte. Az elektromos berendezéseket a VERTESZ szerelte. A felsoroltakon kívül több más vállalat is dolgozott a munkahelyen. A vízlépcső 1959. óta teljes egészében üzemben van. Duzzasztómű. A duzzasztóműnek három, egyenként 37,0 m széles nyílása, van. Ennél szélesebb nyílású duzzasztómű kevés van Európában. Az elzárószerkezet két részből álló, háromövű, billenőtáblás, mozgatható gát. Az alsó szekrénytartós rész magassága 6,0 m, a fölötte lévő, külön emelhető vagy süllyeszthető billenőtábla magassága 2,0 m. 8.0 m magas elzárószerkezettel 94,5 m — kivételesen 95,20 m (orsz.) szintű — duzzasztást lehet előállítani. A duzzasztómű elő- és utófenekét, alaplemezeit és pilléreit vízzáró osztóhézagok kapcsolják össze. Az építés síkalapozással történt. Tekintettel arra, hogy az alaplemez homokon altalajon fekszik, a szivárgás csökkentése érdekében a felvízi oldalon 16.0 m, az ailvízi oldalon pedig 10.0 m mély Larssen-vasszádfalat vertek le. A pillérek önálló alapját is vasszádfal veszi teljesen körül. A pillértestek az árvíz szintjéig tömör kiképzé- sűek, kivéve a balparti pillért, amelyben a hallépcső került. Az árvíz feletti rész üreges vasbeton szerkezet. A jobbparti pillér egyúttal a hajózsilipkamra oldalfalának egyik része. Ebben van a hajózsilip üzemének ellátására szolgáló kapcsolóhelyiség is. A pillérek közötti alaplemezbe és a pillértalpakba gát alatti szivárgás megfigyelése érdekében talajvízállás észlelhető, az esetleg később szükségessé váló injektálás lehetővé tétele céljából pedig cement bepréselő csöveket építettek be. Az ideiglenes elzárás céljára Schőn-féle bakostáblás elzáróberendezés szolgál. Az egyes elemeket beemelődaru és úszódarú helyezi el. A duzzasztómű pilléreit gerinclemezes, süllyesztett pályás, 2,5 m széles acél kezelőhíd köti össze egymással. A duzzasztómű egyik nyílásának elzárásához szükséges teljes acélszerkezetet legyártva a Dortmunder Union Brüchenbau A. G. szállította, a másik két nyílás acélszerkezetének anyagával és az összes gépészeti berendezéssel, valamint a tervekkel együtt. Az utóbbi két nyílás acélszerkeszetét a kezelőhíddal együtt a MÄVAG Gépgyár gyártotta, és végezte a teljes helyszíni szerelést is. Hajózsilip A hajózsilip a duzzasztómű jobboldali pilléréhez csatlakozik. A fölötte és alatta kialakított várakozó öblözietet a duzzasztómű vízterétől a felső és az1 alsó móló választja el. A jobbparton rézsűs partburkolat készült. Az öblözetek kialakítása és a mólók hosszának megállapítása modellkísérletek alapján történt. A zsilipfőkhöz a jobbparton a felső és alsó öblö- zetekben egyaránt vasbeton kezelőhíd csatlakozik. A hajózsilip három fő részre tagozódik: felső és alsó főre és a kettő között elhelyezkedő kamrára. A zsilipkamra belső, hasznos hossza 85.0 m, szélessége az ütköző gerendák között 17,0 m. Ezek a méretek lehetővé teszik az 1200 t-ás uszály, vagy két 700 t-ás uszály egyszerre történő, továbbá a tiszai kerekes hajók átzsilipelését is. A felső fő szerkezetileg U alakú vasbeton keret, amely az altalajon rugalmasan és folytonosan felfekvőnek tekinthető. A felső főben nyert elhelyezést a 4,78 m szerkezeti magasságú támkapus elzárás a mozgató berendezéssel. Alaplemezébe Schőn-i féle ideiglenes elzáróbakok megtámasztására sarukat betonoztak be. A négy részből álló kamra jobboldali fala változó keresztmetszetű vasbeton támfal, míg a baloldali kamrafalat részben a duzzasztómű jobboldali pillére, részben állandó keresztmetszetű vasbeton oldalfalak alkotják. A két kamrafal talpkonzoljai közé iktatott alaplemez 4 db 1,5 m vastag részből áll. Az osztóhézagokban a vízzárást hullámos vörösréz lemez biztosítja. A kamra megtöltésére a konzolfalakban végigfutó oldalcsatornák szolgálnak. Ezekből 12—12 db töltönyíláson át jut a víz a kamrába. Az oldalcsa- tcrnákat alul-felül éktiltókkal lehet elzárni. A teljes átzsilipelés ideje 30 perc. A kamra hosszában megfelelő távolságban ütközőgerendák, hágcsók, kikötő-horgok és bakok vannak. A jobbparti kamrafalakra ható nyomás csökkentése végett az alvíz felé lejtő szivárgó épült. Az alsófő szerkezetileg megegyezik a felső fővel. Ebbe is támkaput építettek be, amelynek magassága azonban 11,30 m. A fő víztelenítése ugyancsak Schőn-féle elzárással lehetséges. 373