Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

elsőfokú intézőiként a Kultúrmérnöki Hivatalok vízügyi hatósági tevékenysége biztosította. Ebben a feladatkörben a volt miskolci Kultúrmérnöki Hivatal, mint hatósági szakértő fogta össze a vízügyi szolgálattal lazább kapcsolatban levő vízügyeket. Mint pl. a nagyobb városok: Sátoraljaújhely, Miskolc, Eger, Őzd, Gyöngyös, Hatvan vízmüveit. A nagyobb ipari és erőtelepek, a Szerencsi, Hatvani, Selypi Cukorgyárak, a Diósgyőri Vasgyár, Ózdi Kohómű, Mátrai, Bardkai, Kesznyéteni, Dobszai, Gibárti erőművek vízmüveit, azok engedélyezésével, hatósági felülvizsgálatával. Ugyancsak a Miskolci (és részben a volt Kassai) Kultúrmérnöki Hivatal látta el Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyék területén számtalan vízimalom, duzzasztózsilip, vízkivétel, híd, áteresztő és egyéb vízgazdálkodást érintő létesítmény vízrendészeti ügyintézését.

A jelzett táblázat és a fenti rövid felsorolás is élesen rávilágít arra a lendületes fejlődésre, ami a vízgazdálkodás terén a legutóbbi évszázadban a korábbi évszázadokhoz képest végbement. Ám azt is tükrözik, hogy a felszabadulás idején a vízgazdálkodást intéző szervek meglehetős szerteágazóak és egymással laza kapesolatúak voltak. A felsorolt főbb és kisebb szervek nagy számából, a székhelyeik szétszórtságából, szervezeteik különbözőségéből következtethető, hogy közöttük egységes vízgazdálkodási irányzat nem alakulhatott ki. Ez pedig a szocializmust építő kollektív társadalomban nem volt megtartható. Ezért történt, hogy 1948-ban a vízitársulatokat államosították, az egész vízügyi szolgálatot egységesítették. Főhatóságul megszervezték az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, az országot pedig tizenkét Vízgazdálkodási Köretre osztották. Ezek egyike lett a volt miskolci Vízgazdálkodási Körzet, amely Miskolc székhely- lyel magába olvasztotta:

a volt miskolci Kultúrmérnöki Hivatalt, a volt Sátoraljaújhelyi Folyammémöki Hivatal egyré- szét, Sárospatakról a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulatot, Debrecenből az alsószabolcsd Társulat Taktaközd rsézét, a miskolci Délborsod-Hevesi Ar- mentesítő Társulatot, és a többi felsorolt és fel nem sorolt kisebb-nagyobb vízügyi társulatot.

Ez a hirtelen végrehajtott, túlzottnak mondható centralizálás Észak-Magyarország vízgazdálkodásában nem volt éppen szerencsés. (A személyzet túlzott összezsúfolása, a központi terv- és irattár elhelyezési problémái, ügyvitelezési nehézségek stb.). Viszont nem is volt hosszú életű. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, s velük a Vízgazdálkodási Körzetek 1951. elejéig állottak fenn. A régi széthúzó erőknek 1951. elejéin még egyszer sikerült ezt az egységes szervezetet kettéválasztani. Erőszakolt módon kizárólag a folyókhoz tartoZan dóknak mondták ki az árvédelmi töltéseket, s a folyószabályozási szolgálatot hajózási érdekekre hivatkozva a Közlekedés és Postaűgyi Minisztérium alá rendelték. Ennek a szolgálatnak külső szervei voltak az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalok.

Az összes többi feladatok: a belvízrendezés, a közép- és kisvízfolyások, vízhasználatok, mindenné

mű vízügyi hatósági teendő ellátására a Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalokat lényegében mezőgazdasági vízgazdálkodási jellegű és a Földművelésügyi Minisztérium alá rendelték.

Az ismertetett két szolgálatot Észak-Magyaror- szág terüeltén a kettéosztott volt miskolci Vízgazdálkodási körzetből alakított szervek: a volt miskolci Árvízvédelmi és Folyószabályozási Hivatal, illetve a volt miskolci Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal látták el.

Ez az erőszakolt és indokolatlan kettéosztottság nem lehetett hosszú életű, s csak két és fél évig tartott. 1953. őszén Párt és Kormányzati határozat rendelte el az összes vízgazdálkodási ügyek teljes egyesítését. Ezért megszervezték főhatóságul az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak saját kutató, a vízügyi nagylétesítményeit tervező, kivitelező, továbbá a vízgépészeti és hajózási intézményein, illetve a vállalatain kívül a legfontosabb külső szerved a vízügyi igazgatóságok lettek, köztük az északmagyarországi vízgazdálkodási területre illetékes Északmagyarországi Vízügyi Igazgtóság.

Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság 1953. végén a megszüntetett Miskolci Árvédelmi és Folyamszabályozási, illetve Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal összes addigi feladatát átvette, egységesítette. Az igazgatóság szervezeti felépítését a 2. sz. táblázat tünteti fel. Mint látható, ez merőben különbözik az előbbi 1. sz. táblázattól. A vízgazdálkodás egységét a központSän az egyes műszaki szakágazatok képviselik, de rajtuk kívül az élettel, a pártbizottságokkal, a tanácsokkal, az érdekeltekkel való kapcsolatot, a decentralizálást a külső szervek a szakaszmérnökségek biztosítják.

Az érdekéiteknek a saját vízgazdálkodási ügyeikbe történő bevonására legkorszerűbb és legalkalmasabb szervezetek az új típusú vízitársulatok.

Előbbiekben szó volt a régi típusú vízitársula- tokról. Ezek a társulatok a múltban kétségtelenül nagyon sok hasznos, eredményes munkát végeztek. De szervezetük magáin viselte az elmúlt kapitalista gazdálkodási szemléletet, tevékenységükben a helyi érdekek háttérbe szorították a műszakilag helyesebb, népgazdaságilag indokoltabb, átfogó vízgazdálkodási műveleteket. A vízügyek és köztük régi vízitársulatok 1948-ban történt államosítása után viszont lassan, de mind jobban megnyilvánultak annak a következményei, hogy a vízügyi szervezetnek nem volt lehetősége arra. hogy a helyi vízügyi feladatok elvégzésénél a helyi érdekéitekre támaszkodhassanak. A társulatok államosítása után ugyanis az a téves szemlélet alakult ki, hogy a lakosság a legkisebb helyi vízimunka elvégzését is az államtól várta. Ennek a téves szemlélete nék káros következményei már néhány vízkáros esztendő után megmutatkoztak. Ebben a helyzetben alapvető jelentőségű volt az 1075/1957. (IX. 1.) sz. Kormányhatározat, amellyel a Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa rendezte a vízügyi munkák pénzügyi fedezetének biztosítását. Ez alapvető jogszabály szerint az úgynevezett vízügyi főművek (I. kategóriába sorolt vízimunkálatok) létesítése és fenn27