Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
létesítmények — a Tiszapalkonyai Hőerőmű és az építés alatt álló Tiszai Vegyikombinát. Az ártér Laskó-torkolat alatti szakaszát a múlt század második felében ármentesítették. A Laskó-torok—Saj ó-torok közötti ártér végleges megépítését azonban — a korábbi években létesített lokalizáló vonalak (menekülő utak) és egyes községeket körülölelő körtöltések felhasználásával — csak az 1932. évi katasztrofális árvíz után 1933— 1940. évek között végezték el a volt délborsodi és hevesi vízitársulatok. Ez utóbbi terület védelmi műveinek kiépítésére vonatkozó alapvető tanulmányt a volt sátoraljaújhelyi FMH. készítette (1920.).míg a. végleges ármentesítési és vízrendezési (hegyvidéken redő és az ártérbe gravitáló vízfolyások elvezetésének kérdéseit is magában foglaló) terveket a volt miskolci kultúrmérnöki hivatal dolgozta ki az 1932. évi nagy árvíz után. Az előzetes tanulmányok szerint a nyílt ártér teljes begá- tolása a tiszai árvíz szintjének átlagosan 1,00 m-rel való megemelését idézte volna, elő, és ehhez mérten a már kiépült Tisza balparti védvonalat is meg kellett volna emelni a nyílt ártér teljes hosszában. Ezért az érdekeltség és a kormányzat is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hullámtér szűkítését csak olyan mértékben szabad végrehajtani, ami a tiszai árvízszintnek legfeljebb 50 cm-rel való emelkedését okozza. Ekmek az elhatározásnak a következményeképpen maradtak ki az ármentesítésből a Tiszapalkonyától Sarudig terjedő folyószakasz kitűnő termőfölddel rendelkező hullámterei (összesen mintegy 11 500 ha), melyeknek a nyári árvizek elleni védelme ma is teljesen primitív még. A felszabadulás után épültek meg a tiszapalko- nyai, tiszakeszi és poroszlói belsőség! vasbeton- falak, melyeknek a létesítését, a teljes koronamagasságú védtöltések részére szükséges tér hiánya tette indokolttá. Az 1958—1959. években befejeződött a Tiszaszederkény—-Sajóörs közötti Sajó jobb parti védtöltésszakasz kiépítése, és ezzel az ártéri vonal — folytonossági értelemben — teljes hosszúságban megvalósult. A Laskó-torkolat fölötti ármentesítési létesítmények sürgősségi és takarékossági okokból a szabványos szelvényméretekhez képest általában hiányosan épültek ki. Hiányos továbbá a hullámtéri védőfüzesek telepítése és egyes töltésszakaszokon, kifogásolható a beépített földanyag. minősége is (szikes). Terhes örökségként nehezedik népgazdaságunkra a mentesítésből kimaradt hullámtéri területek nyári árvízvédelme, s vitatható, hogy helyesen értelmzett volt-e ezeknek az értékes termőterületeknek a mentesítésiből való kirekesztése. Tény azonban az, hogy az 1934 után épült védelmi művek 35 300 ha területen tették lehetővé a belterje- sebb mezőgazdasági termelést és egyéb népgazdasági ágak fejlődését. IV. Hernádvölgyi ártér Hemád-völgy magyarországi szakaszának ármentesítésére a volt kassai KMH. dolgozott kd terveket 1941—1943-ban. E tervek alapján készültek el a Hemádnémeti—Öcsanálos, valamint a Gibárt—Hidasnémeti közötti töltésszakaszok. A teljes ármentesítés lehetőségeinek és feltételeinek feltárásával a VITUKI (Győrke Olivér) 1955. évi tanulmánya, majd az 1960-as árvíz után a. Misokloi VÍZIG és VÍZITERV foglalkozott. A folyó magyar szakaszának nyílt árteréből 8 290 ha ármentesítésével számolhatunk. Védtöltések a magyar folyószakaszokon a fentebbiek szerint épültek ki. A védvonalak által eddig mentesített ártér: 4 480 ha. A mentesített területeken ipari település nincsen, kultúrájuk jellegzetesen mező- gazdasági. A kiépített töltésszakaszok a korszerű árvízvédelem szempontjából — mind a szelvényméretek, mind a töltésanyag minősége tekintetében — elégtelenek. V. Sajóvölgyi ártér A folyó völgyének ármentesítése ez idő szerint mindössze Szirma—Miskolc, Sajóvelezd—Dubicsány és Putnok—Sa,jópüspöki közötti folyószakaszokra, valamint a felső folyószakaszon betorkolló Kelemért és Hangony patakok torkolati részére terjed ki. Ezek a töltésszakaszok a közvetlen érdekeltség szorgalmazására kiépült és általuk fenntartott, túlzottan takarékos méretű létesitmények voltak, és az állami vízügyi igazgatás keretébe való bevonásuk csak a felszabadulás után történt meg. Az egész folyóvölgyre kiterjedő egységes ármentesítési és folyószabályozási tanulmányterv csak 1960-ban (VÍZITERV) készült. Az ártér teljes területe — a Kesznyéten—Sajóörös közötti összekötővonal és. az országhatár között — 7 824 ha. amiből eddig 1 480 ha van, ármentesítve. A mentesített területek kizárólagosan mezőgazdasági jellegűek. A nyílt ártér szélén elhelyezkedő béréntei és kazincbarcikai ipartelepeket a Sajó árvizei közvetlenül nem veszélyeztetik, azonban a Miskolc keleti szélén telepített ipari üzemeknek kritikus a helyzete. Figyelembe kell venni továbbá,, hogy a Sajó felső szakaszának árterületébe települt a berentei hőerőmű zagytere, feljebb pedig külszíni szénfejtések vannak az ártérben. A mellékvízJolyásoik közül az erősen torrens jellegű Szuha és Bódva patakok nyári árvizei gyakran veszélyeztetik a Szuhakálló—Mucsony térségében elhelyezkedő ipari üzemeket és bányatelepeket. A folyó völgyében eddig végzett ármentesítési munkák az árvízvédelem minimális követelményeit is alig elégítik ki. NyárigátaJc A hullámterek termékeny talajú termőföldjeinek hasznosítása kezdettől fogva élénken foglalkoztatta az érdekelteket. Egyes területeken csupán rét- és legelőgazdálkodásra rendezkedtek be, a magasabb fekvésű területeken azonban kapásnövényék termelését is bevezették. A rét- és legelőkultúrában a nyári árvizek kiöntése alig okozott számottevő kárt, sőt kedvező körülmények között az dszapoló elöntések még csak javára voltak — minőségi és mennyiségi értelemben — a termelésnek. 123
