Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

A kapások termesztése azonban már nagyobb árvízi biztonságot követelt, amit a nagyabb gyakoriságú nyári árvizek ellen az ún. nyárigátak építésével igyekeztek elérni.

Területünkön három nagyobb nyárigátas öblözet van:

1. a Bodrogzugi öblözet a Bodrog és Tisza összefolyásánál,

2. a délborsodi nyárigát rendszerek Tiszapalko- nya és Tiszabábolna között,

3. a hevesi öblözet a Ki s-Tisza torkolata fölötti Tisza szakasz jobbpartján, Tőszavaik község határáig.

1. Bodrogzugi öblözet területe 5 214 ha. A 26.4 km hosszú nyárigát hosszú évtizedeken át az idő viszontagságainak kiszolgáltatott, gazdátlan és gondozatlan mű volt, amelynek korszerű felújítását a tiszalöki duzzasztás tette szükségessé. A gátat a mértékadó (kb. hatéves gyakoriságú) árvízszint fölött 50 cm biztonságú koronamagassóggal és a szükséges műtárgyakkal a közelmúltban építették meg. Az öblözet belvízrendszerének kiépítése folyamatban van.

2. A Délborsodi nyárigát-rendszer magában foglalja a Tiszapalkonyától Tiszabábolnáig terjedő Ti- sza-szakasz jobb partján elterülő hullámtér nyárigátas öblözeteát, melyek összterülete 3 674 ha. A hiányosan kiépült gátszakaszok összhossza: 33,1 km. Ezek a nyárigátak az érdekeltség szorgalmazására, alaposabb műszaki meggondolások és kidolgozott tervdokumentációk nélkül, ötletszerűen épültek. Hatásuk ennek megfelelően kétes értékű.

3. A hevesi öblözet az ún. poroszlói nyílt ártér területeit foglalja magáiban, melyben jelenleg Ti- szanána, Sarud, Űjlőrincfalva és Poroszló községek termelőszövetkezetei folytatnak mezőgazdasági tevékenységet. összterülete: 7 620 ha. Az itt kiépült nyárigátak (összes hosszúságuk 35,4 km) is csupán megfigyelések és tapasztalati adatok alapján, de megfelelően átgondolt műszaki dokumentációk nélkül:, az érdekltek elhatározása alapján létesített, nem időtálló művek, melyeknek a hatékonysága minimális. Heves megyei tanács vb-а 1957-ben készített egy tanulmány szintű tervet (MËLYÉP- TERV) ennek az öblözetnek nyárigátas ár- és belvízmentesítésére, de annak kivitelezésére nem került sor.

Árvízvédelem, árvízvédelmi szervezet

Az árvízvédelem műszaki módszerei és szervezeti felépítése a védelmi vonalak kiépítésével párhuzamosan, az árvízvédekezéseknél szerzett tapasztalatok alapján alakult ki. Az alkalmazott védekezési módok a múlthoz képest lényegesen nem változtak. Fokozatos fejlődés inkább a védelmi szervezet tökéletesebb kiépítésében mutatható ki.

A terület védelmi vonalai szakaszokra tagozódnak, a szakaszok élén külön védelemvezetővel, akik hozzájuk beosztott segédszemélyzettel a felvonulási tervben megjelölt szakaszvédelmi központból irányítják a közvetlen védelmet, a központi védelemvezetőséggel szoros kapcsolatban.

A védelmi szakaszok általában három-hat gátőrjárást foglalnak magukban. A védelmi anyag és

felszerelés a gátőri szertárakban, a rőzse és a karóanyag pedig az őrvonalakon a várható szükségletnek megfelelően van elosztva, a szabadban van tárolva. A cölöp- és szádfalverő gépekkel, világítási agregátumokkal, motoros csónakokkal felszerelt Árvédelmi Osztag Tiszapalkonyán székel s adott esetben igazgatósági, vagy kivezényelt vállalati gépjárművekkel vonul fel a veszélyeztetett helyekre.

A hírközlés eszköze az árvédelmi távbeszélőhálózat, mely — a hiányos Sajó—Hernád vonalaktól eltekintve — csaknem az egész védelmi rendszerre kiterjedő, összefüggő hálózatot képez. Valamennyi távbeszélő állomása összeköttetésben áll a miskolci központtal.

1.22 A FOLYÓK SZABÁLYOZÁSÁNAK MŰLTJA ÉS JELENE

A Tisza folyónak az 550—433,6 fkm Tokaj—Tiszafüred közötti szakaszán az általános szabályozás az elmúlt század derekán gróf Széchenyi István kezdeményezésére Vásárhelyi Pál mérnök terved alapján indult meg. Az: általános szabályozási munkák (1846—1895) fő célja az ármentesítési, illetve nagyvízi szabályozás volt, ennek érdekében a folyószakaszon 15 átvágás készült összesen 25 km hosszban. Eredeti 227,3 km hossza közel 50%-al, 116,4 km-re rövidült.

Az átmetszések befejezése után az ármentesdtő töltés védelmére a múlt század derekán partvédő- művekkel indult meg a középvizi szabályozás ott, ahol a folyó az árvédelmi töltés állékonyságát veszélyeztette.

A középvízi szabályozás során létesített partbiztosítási művek a Tiszán általában a meder mély pontjától a + 2,60 — -f- 3,00 m-ig épültek ki. A partvédőművek fő építési anyaga a fűzrőzse, és a terméskő volt. A fűzrőzsés művekből két típus maradt meg a partbiztosítási munkáknál: a rőzsepok- róc és a rakott rőzsemű.

A kisvízi szabályozás a hajózás érdekében a szó- banlevő Tisza szakaszon a kistokaji gázlórendezési munkával, 1933-ban indult meg, és Tokajtól lefelé haladva Tiszatarjánig épült ki napjainkig. A megelőző időkben épült kisvízi szabályozási művek gyakorlatilag nem váltak be. Ilyen volt a ősegei rév körüli mederrendezés, valamint a tiszafüredi 66-os átvágás melletti mederrendezés is.

A tokaj—tiszafüredi Tiszaszakaszon a, kisvízi meder kialakításánál -f- 0,60-as szabályozási víz- szintben 120—130 m széles és az eddig észlelt legkisebb vízállásnál 1,80—2,00 m mélységű meder kialakítására törekedtek. A kisvízi szabályozási művek általában terelő sarkantyúkból vezetőművekből és íszapoló rőzsesövényekből készültek, helyenkénti gázlókotrások végrehajtás mellett.

A szorító művek a sodorvonalra kedvező szög- hajlással, a domború oldalon épültek. A szemben- levő homorú oldalon partbiztosítás épült a további kapások megakadályozására. A műveket vegyes anyagból (rőzse, föld, kő) építették. A nagyon elszélesedett szakaszon kétoldali szorító művek is lé- tesütek, így Tiszadobon és Tiszatarjánban. A ked124