Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.452 Az ásvány-, hév- és gyógyvíz észlelése Területünkön 15 ásvány-, hév- és gyógyvíz előfordulást tartanak nyilván. Észlelésük megoszlik az üzemeltetők, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Országos Balneológiái Kutató Intézet között. Rendszeres, folyamatos észlelés és időszakos vegyvizsgálatuk lenne kívánatos. 2.453 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartó kőzetek A területegység igen változatos földtani felépítésű. A paleozoos és mezogoos alaphegység több helyen a felszínen van, fúrások is több helyen feltárták. A paleozoikum ásvány-, hév- és gyógyvíz- tartónak nem tekinthető. A mezozoikumból viszont több helyen általában langyos karsztvizet termednek, balneológiái értéküket a rádiumemanáció tartalom adja. — A Bükk alján több régi és újabb szénhidrogénkutató fúrás is feltárta nagyobb mélységben a triász mészkövet, s ebből forró vizet nyertek. A neogénből hévíztartókónt elsősorban a felső pannon jelentős a terület dél részén. Északon ural- kodólag oligooénkori rétegek vannak. Ebből származik az egri Dobó István keserűvíz is. 2.454 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartók nyomása A hegységek közelében a mezozoos rétegekből fakadó ill. közvetve onnan származó langyos karsztvizek nyugalmi szintje az általános karsztvízszintnek megfelelően a felszín közelében van, ill. túlfolyó források formájában jelentkeznek. A hegységektől távolodva a nagyobb mélységben elért triász alaphegységből származó hév- és gyógyvíz nyugalmi szintje pozitív, egyes helyeken a nagy gáztartalam miatt (pl. Mezőkövesd) 3—3,5 atm. túlnyomás is van. Az oligooén rétegekből származó hideg ásványvíz szintje a talajvízjárás szerint ingadozik. 2.455 Ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet A terület ásvány-, hév- és gyógyvízkészletének ma még csak közelítő meghatározása lehetséges. A karsztos eredetű langyos gyógyvizek készletmeghatározásával (Miskolc-Tapolca, Eger) a TVK 2.43 „Karsztvíz” fejezete foglalkozik. Csak azt említjük meg, hogy ezen gyógyvizek termelésének növelése korszerű kúttelepítéssel és forrásfoglálás- sal, az egyéb rétegekbe átadott „szökevény”-vizek megfogásával — lényegében tehát a mai termelési készlet növelése nélkül — 15—20%-kal fokozható. A hegységperemtől D-re — elsősorban Mezőkövesd környékén —, a triász alaphegységből nyerhető hévízzel a mai termelésnek többszöröse is elérhető. A kutakat csak gondos vízföldtani tanulmányok alapján szabad kitűzni. Tájékoztató adatként, összesen 5—60000 m3/napra becsülhető a területen feltárható hévíz mennyisége. Az oligocénkori rétegből nyert hideg gyógyvíz termelése, előzetes becslés szerint, a jelenleginek kétszeresére növelhető, de ez csak korszerű kúttelepítéssel és kútkiképzéssel érhető el. 2.456 Az ásvány-, hév- és gyógyvizek vegyi összetétele, hőmérséklete és gázossága Az oligocén rétegekből származó egri „keserű- víz” jódosi-brómos víz; vegyileg a neves sóshar- tyáni gyógyvízhez áll közel. A langyos karsztvizek gyógyértékét a rádium- emanációtartalom adja. A hévizek közül a mezőkövesdi „Zsóri-fürdő” vize a kaleium-magnéziumhidrogénkarbonátos, kloridos. kénes, igen értékes gyógyvíz. Ugyancsak kénes a bogácsi szénhidrogénkutató fúrás vize. A Sárospatak—végardói fúrás szulfátos, kalcium- magnéziumhidrogénkarbonátos vizet adott. A vizek hőfokát a 30. táblázatban feltüntettük. A hegységtől távolodva D-felé egyre melegebb víz nyerhető a mezozoos alaphegységből. A 20—25 C°-os hegységperemi langyos karsztvizekkel szemben itt 40—70 C°-os hőmérséklet várható. 2.457 Az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárás lehetőségei Feltárásra kedvező a Bükk D-i pereme, Eger és Mezőkövesd környéke. A feltárási lehetőségekkel a 2.455 pontban is foglalkoztunk. 3. BEFEJEZÉS 3.1 Összefoglalás A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. Ehelyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit, éspedig a 2.314 és 2.414 pontokat. (A felszíni és felszín alatti vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban), valamint utalunk a XVII. Területi vízmérleg c. fejezetben foglaltaikra, elsősorban a táblázatokra, amelyek összefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségeinek mennyiségi és minőségi viszonyait. 3.2 További teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle a társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok természetesen csak a hidrológiai — és általában a természeti — viszonyok ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már az 1952—1954. között készült, lényegében ma is iránymutató első Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban olvashatjuk, hogy a Keretterv tu117
