Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
dományo® megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az azóta eltelt időben a hazai tudományos kutatás számos igen jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (A rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak.) így a Kerettervvázlat errevonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan; — lényegében ma is egyetértünk s jelen Kerettervünk tudományos megalapozottság szempontjából homogénebbé tétele s ennek alapján további finomíthatóságának érdekében a jövőbeli kutatómunka fő irányvonalaira vonatkozó javaslatunk (természetesen az azóta bekövetkezett fejlődés figyelembevételével) gyakorlatilag megegyezik a Keretterv-vázlatban előterjesztettel. A kutatási munkának elsősorban az e fejezetben részletesen tárgyalt természeti alapadottságok jobb megismerésére kell irányulnia, de természetesen fel kell ölelnie a tervezett műszaki beavatkozások várható következményeivel, illetve ezek irányításának lehetőségével foglalkozó vizsgálatokat is. A hidrológiának a 2.1 és 2.2 pontban ismertetett legközvetlenebb rokontudományai — a földtan, talajtan és éghajlattan — kutatási területén a korszerű vízgazdálkodás megvalósítása érdekében szükséges legközelebbi teendőket az 1.21 pontban körvonalaztuk. Összefoglalva: e kutatásoknak egyrészt a víz természetes körforgásának egyre jobb megismerését s a különböző szaktudományok felöli megvilágítását kell oélozniok, másrészt a körforgásba való technikai beavatkozások lehetőségeit és következményeit kell fel deríteni ök. E téren különösen sokat várunk a rokon tudományoknak a hidrológia határát súroló, vagy éppen átlépő ágazataitól, — így a vízföldtantól, a talajtannak a talajok víz- háztartásával és az erózióval foglalkozó részeitől s az éghajlattannak a párolgási- és csapadékviszonyokat vizsgáló, különösen pedig a csapadékelőrejelzést szolgáló kutatásaitól. A vízgazdálkodás közvetlen alapját képező hidrológiai ismereteket a 2.3 és 2.4 pontban mutattuk be, a vonatkozó kutatásokról pedig az 1.22 pontban — elsősorban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkájának ismertetésével — számoltunk be. Az e téren reánk váró, rendkívül sokrétű teendőket a Távlati tudományos kutatási fejlesztési tervbe illeszkedő munkaterv rögzíti. Az alapvető hidrológiai kutatások a felszíni és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és minőségi felmérése, a megtörtént számbavételek pontosságának, megbízhatóságának fokozása érdekében folynak: magukban foglalják az adatgyűjtés kiterjesztésére, jellemzőbbé tételére irányuló intézkedéseket csakúgy, mint azokat a teendőket, melyek ezen adatanyag egyre használhatóbb feldolgozása, általános összefüggések és tudományos következtetések levonására alkalmasabbá válása érdekében szükségesek. E téren legégetőbb teendőink a következők: a) a hidrológiai 'észlelőhálózat fejlesztése, b) a vízrajzi szolgálat műszer-, és mérőfelszerelésének korszerűsítése, végül c) a vízrajzi szolgálat decentralizált jellegű bővítése s ennek érdekében a hidrológus-képzés megoldása. A felszíni vízkészlet további feltárása mellett különösen fontos a felszínalatti készletek — s ezen belül is a jelenleg legkevésbé ismert vízféleség, a rétegvizek — mennyiségének és törvényszerűségeinek meghatározására irányuló kutatómunka. A természetes viszonyokat tanulmányozó kutatás mellett természetesen szükség van a műszaki beavatkozásokkal kapcsolatos vizsgálatokra is. Az árvízvédekezéssel kapcsolatos megvalósult kutatásokat így — az igényekhez igazodva — tervszerűen a belvizekkel és az öntözésekkel kapcsolatos kutatások követik. A felszíni és felszínalatti táro- zási lehetőségek további számbavétele, a vízgyűjtőterületek összefüggő, egységes rendezési tervei módszereinek kidolgozása, a vízgazdálkodási létesítményeinek legcélszerűbb kialakítását, vizsgáló vízépítési kutatások végzése, a szorosabb értelemben vett vízkészletgazdálkodás egységes módszereinek kialakítása és végül a vízgazdálkodással ösz- szefüggő közgazdasági kutatás alapjainak lerakása még a hazai alkalmazott kutatómunka soronkö- vetkező feladatai. Az elméleti és módszertani kutatások eredményei nem helyhezkötöttek, hanem általános érvényűek, így sokszor a külföldtől is átvehetők. A hazai viszonyokat viszont feltétlenül magunknak kell feltárnunk. Mivel csak ismert tényezőket tudunk gazdaságosan kihasználni vagy javunkra irányítani, a természeti tényezőknek, azok törvényszerűségeinek és az emberi tevékenységgel kialakuló kölcsönhatásainak jobb megismerését célzó tudományos kutatásokra a tervgazdálkodás s ezen belül a tervszerű vízkészletgazdálkodás megvalósulásával egyre felelősségteljesebb feladatok hárulnak. 118
