Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
előrejelzése teheti a szó valódi értelmében vízgazdálkodási tevékenységgé. Az 5—15 napos kisvízi előrejelzések a gázlós folyószakaszokon előfeltételei a biztonságos és gazdaságos hajózásnak. Főként a hajózási üzem tervszerű irányítását szolgálják a jégjárásra vonatkozó rövid és hosszúidejű előrejelzések is. Néhány éve rendszeresen készülnek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben hosszúidejű előrejelzések a talajvíz (lásd 2.426) és a tavak tavaszi legmagasabb vízállására, és folynak az előkészítő kutatások a mederalakulás előrejelzése terén. A Tisza Csongrád és Szeged közötti szakaszán 6—12 nappal és 15—40 cm pontossággal, a Maros és a Körösök torkolati szakaszán 2—4 nappal és 10—30 cm pontossággal lehet előrejelezni az árhullámok tetőzését. A területen a hidrológiai előrejelzések fejlesztése terén az alábbiak a főbb feladatok, ill. lehetőségek: A Tisza, a Körösök és a Maros nyári kisvizeinek hosszúidejű előrejelzésére szolgáló segédletek kidolgozása az öntözések és más vízhasználatok számára. Folyamatos, naponkénti vízhozam-előrejelzések segédleteinek kidolgozása a Körösökön, a duzzasztóművek kezelése, a Tiszán a hajózás és más víz- használatok számára. A belvízi tájékoztatás és előrejelzés segédleteinek kidolgozása, ill. fejlesztése és a jelentőszolgálat megfelelő bővítése a belvízöblözetekben 2.33 VÍzhőmérséklet A gyakorlati vízgazdálkodás álló- és folyóvizeink hőmérsékleti viszonyainak ismeretét is egyre inkább megköveteli. Számos vízhasznosítási tevékenység a felhasznált víznek nemcsak mennyiségével és összetételével, hanem hőfokával szemben is határozott igényeket támaszt. (A nyári hónapokban pl. az öntözővíz megkívánt hőfoka 20— 28 C°, de nem közömbös az ipari vízigények legjelentősebb hányadát kitevő hűtővizek beszerzési hőfoka sem). Fontos a vízhőmérsékleti adatok ismerete a jégviszonyok előrejelzésével és a folyók, tavak öntisztulásával foglalkozó vizsgálatoknál is. Bár a vízhőmérsékletre vonatkozó adatgyűjtés még csak kereken 15 éves múltra tekinthet visz- sza, a következő törvényszerűségek máris megállapíthatók: a) Míg állóvizeinkben általában hőmérsékleti rétegződés figyelhető meg (télen a fenék felé haladva melegebbek a rétegek, nyáron fordítva), a folyóvizek hőfoka — gyakorlatilag — a keresztszelvény minden pontjában egyenlő. b) A víz nagyobb fajhőjéből következik egyrészt, hogy tavasszal sokkal lassabban melegszik fel, mint a levegő, és ősszel lassabban hűl le annál, — tavasszal és nyáron tehát melegebb, ősszel és télen hidegebb a levegő, mint a víz; — másrészt, hogy ugyanez az eltolódás a lég- és vízhőmérséklet napi menetében is jelentkezik. A víz hőmérsékleti görbéje általában sokkal kiegyenlítettebb a levegőénél. Azok a vízfolyások, melyek hozamának jelentékeny hányadát talaj- és mélységi eredetű vizek teszik ki, — tehát elsősorban a hegyes-dombos forrásvidékek kisvízfolyásai, továbbá felszín- alatti vízzel is táplált síkvidéki vízfolyásaink — még kevésbé követik a léghőmérséklet változásait. c) A folyóvizek hőmérséklete még a jégborítás tartama alatt sem szállhat a fagypont alá: évi középhőmérsékletük ezért általában magasabb, mint a levegőé. A b) és c) alatt tárgyalt törvényszerűségek szemléltetésére a 21. ábra bemutatjuk területünk fő befogadójának egy szelvényében a levegő és a víz hőmérsékletének 1955. évi menetét. d) Bár a folyóvíz hőmérséklete elméletileg a levegővel érintkezésben megtett útjának hosszával arányosan változik s így a torkolat felé haladva nyáron növekszik, télen csökken, számos helyi módosító hatás (mellékfolyók, szennyvízbevezetések, 71 21. ábra. A levegő és víz hőmrésékletének naponkénti változásai
