Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Duna—Tisza közi futóhomokos hátságon van kiemelkedő jelentősége. Az öntözéses gazdálkodás térhódítása, víztározók és tógazdaságok építése, további vízrendezés, a talajjavítás, erdősítés, településhálózat átalakítása, stb. mind-mind a helyi klímaelemek — vízgazdálkodási szempontból jelentős — megváltozására és tovább-aprózódására vezetnek, s így egyre sűrűbb hálózatú és egyre több klímaelem regisztrálására berendezkedett helyszíni meteorológiai mérések elvégzését teszik szükségessé, sőt, ezek hiánya bizonyos fokig máris érezhető. Ezt a hiányosságot igyekszik mérsékelni a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának Éghajlattani Intézete és Földrajzi Intézete azokkal a kutatásokkal, amelyek a mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából annyira jelentős homokterületek mikroklimatikus sajátosságainak felmérésére irányulnak (főleg Üllés környékén). Eredményeik adatokkal támasztották alá és erősítették meg azt a tapasztalati úton nyert minőségi megállapíást, hogy ez a homokbarázdák és buckák által határolt és determinált mozaikszerű mikroklíma jelleg valóban megvan, sőt fiizkai jellemzői még élesebbek, mint azt a műszer nélkül szerzett tapasztalatok mutatják. Ebből viszont az következik, hogy — mivel ezt a fagyzugokkal tarkított mozaik-mikroklímát a nagyüzemi gazdálkodás szempontjából határozottan kedvezőtlennek kell tekintenünk — az ilyen területek megnyugtató meliorációját csakis a jelentős tala j tömegek megmozgatásával járó tereprendezés útján érhetjük el. 2.215 Az észlelési adatok gyakorlati értékelése Meteorológiai állomásai alapján a terület jól jellemezhető, éghajlatát és időjárását régi és jelenlegi állomásainak adatai hűen tükrözik. Különösen Szeged adatai — lásd a 2.212 alatt — alkalmasak az általános viszonyok jó jellemzésére. 2.22 BESUGÁRZÁS, NAPFÉNY, BORULTSÁG 2.221 Besugárzás Területünkön a besugárzás évi átlagos értéke, kedvező földrajzi fekvése ellenére, viszonylag jelentős átlagos borultsága miatt kb. az országos átlagnak felel meg: a Napból a földfelszínre jutó energia mennyisége átlagosan 104—106 kcal/cm2-év. Ebből a nyári félévre kb. 78 kcal/crrr (75%), a téli félévre 26 kcal/crrr (25%) esik. A besugárzás átlagos havi összegei közül a decemberi (1,9 kcal/cm2-hó) a legkisebb, a júliusi (15,7 kcal/cm2-hó) a legnagyobb. A besugárzás évközi megoszlásáról a terület át- gos viszonyait jól jellemző Szeged állomás adatai alapján a 2. táblázat tájékoztat. 2. táblásat A besugárzás összegeinek Szegeden kcal/cm5/hó, ill. kcal/cm2.év (sokévi számított átlag) I. II. 1 m. 1 ívV. VT. vn. vm. IX. 1 X. XI. 1 ХП. 1 Év 3.1 4,7 8,2 10,6 14,0 15,0 15,7 13,8 9,5 5,9 3,1 1,9 105,5 A besugárzás intenzitása a legkedvezőbb légköri viszonyok mellett sem haladja meg az 1,6 cal/cm3, mint felső határt. 2.222 Napfény tartam Napfénytartam szempontjából területünk — a szomszédos 7. TVK-egységgel együtt — országos viszonylatban a legkedvezőbb helyzetben van: a napsütéses órák évi átlagos összege 1950—2150 közötti érték. Ez az átlagos összeg — mint a 7. ábra is mutatja — nyugatról kelet felé haladva csökken. Ennek a bőséges napsütésnek mintegy 75%-a a nyári félévre (április—szeptember) esik. (8. ábra) Decemberre, az év napfényben legszegényebb hónapjára 52 óra (napi 1,7 óra), míg júliusra 309 óra jut, tehát az átlagosan 15,5 órás nappal idején 10 óra hosszat van napsütés. A napfénytartam évközi megoszlásának jellemzésére a 3. táblázatban Szeged havi átlagos és szélsőséges napfénytartamait közöljük. Utóbbiak ismerete elsősorban a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos. 3. táblázat A napsütés maximuma (1), átlaga (2) és minimum a (3) órákban Szegeden (1901—50) 1 I1 П. Ш. IV. V. 1 V1' 1 vn. 1 VIII. 1 IX. 1 xXI. XII. Év (1) 105 164 233 280 328 364 372 350 281 216 140 99 2437 (2) 64 90 143 187 258 271 309 286 211 152 79 52 2102 (5) 6 27 80 129 171 189 216 240 115 98 43 17 I860 51
