Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
magas holtviztartalom miatt a növények által felvehető vízkészletük kicsi. Hasonlóak vízgazdálkodási szempontból a Maros régi hordalékán kialakult réti talajok. Ezzel szemben a Maros jelenkori alluviumán igen jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező öntéstalajok találhatók. A TVK-egység homokháti részén a zöldség, gyümölcs és szőlőtermesztés a legjelentősebb művelési ág. A csernozjomokon és réti csemozjomokon a búza és kukorica termesztése kiterjedt. Az öntésterületeken régi hagyományokon nyugvó zöldség- termesztést (különösen szegedi paprika, makói hagyma) folytatnak. Felületi öntözésre a homokháti rész egyenetlen, hullámos felszíne miatt kevésbé alkalmas, pedig az aszályosságra igen hajlamos területeken az öntözővíz eredményesen növelné a terméseredményeket, ezért főleg esőszerű öntözést lehet előirányozni. A Tisza-mente agyagos öntéstalajain és réti talajain az öntözést a talaj kedvezőtlen fizikai tulajdonságai akadályozzák. Hasonló a helyzet a régebbi Maros-öntésterületeken is. A fiatalabb Maros- alluviumon ezzel szemben az öntözésnek nincs talajtani akadálya. A löszhát öntözést megháláló csemozjom és réti csemozjom területein elsősorban a kellő mennyiségű öntözővíz biztosítása okoz gondot. Rizstermesztésre és halastó létesítésére elsősorban a szolonyeceken van lehetőség. A rizstelepek vízfogyasztása aránylag kicsi, s a rizstermesztés vagy halástó létesítés gyakran ezeken a területeken a legmegfelelőbb hasznosítási mód. 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A „Talajeróziós viszonyok” c. 1:500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talaj szelvénynek még legalább 70%-a megmaradt; a közepesen erodált területeket, melyeken a talajréteg 30—70%-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1:75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslés- szerűen jelöltük ezenkívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talajrészecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimen- tációs területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján, a terület talaj eróziós viszonyait az alábbiakban jellemezhetjük: A területeken az erózió mértéke elenyésző, de a Duna—Tisza közi hátság D-i részén a defláció okoz talajpusztulást. 2.126 Utalások további meliorációs beavatkozásra, ill. az adottságok jobb kihasználására A meliorációs intézkedések közül a fentieken kívül legfontosabb a savanyú talajok és szolonyecek megjavítása, ami elsősorban meszezéssel, trágyázással, helyes vetésforgó beállításával és megfelelő agrotechnikai kidolgozásával érhető el. 2.2 Éghajlat 2.21 ALTALANOS ISMERTETÉS 2.211 A terület éghajlati jellemzése Hazánk legmelegebb, napfényben gazdag, száraz éghajlatú területe. Változatosságot csupán a Duna- Tisza-közi hátság homokbuckái, valamint a Tisza és Maros ártéri ligeterdei okoznak, ezek is csak mikroklimatikus méretekben. Egyébként a terület egyik fő jellegzetessége — a kevéssé változatos felszínnek megfelelően — az éghajlati egyöntetűség: túlnyomó része a Bacsó-féle éghajlati beosztás I/c körzetébe esik, csupán északnyugati sarka nyúlik át az I/b körzetbe (6. ábra). A napfénygazdagság északnyugat felé fokozódik, s területünk Kecskemét táján benyúlik hazánk leginkább napsütötte vidékébe. A területnek nincs határozott uralkodó széliránya, az átlagos szélsebesség pedig mérsékelt. A szárazságot csak a délkeleti határvidéken enyhíti a télhez-tavaszhoz viszonyítva csapadékos nyár, egyebütt minden évszak csapadékossága az alföldi évi járásnak megfen lelő eloszlást mutat. A tél itt az Alföld többi vidékéhez mérten enyhe, így a gyakorlati hószegénység kevesebb kárt okoz a mezőgazdaságnak. 2.212 Meteorológiai állomáshálózat A terület meteorológiai állomásait a „Csapadék-, hőmérséklet- és szélviszonyok, meteorológiai állomáshálózat” c. (1:500 000 méretarányú) térképen tüntettük fel. Meteorológiai állomáshálózata, éghajlatának homogén voltát tekintve, kielégítő sűrűségű. Duna- Tisza-közi északi részére Kecskemét, tiszántúli területeire Orosháza és Mezőhegyes, a terület egészének átlagos viszonyaira pedig Szeged meteorológiai adatai jellemzők. Sajátos homoki-erdei mik- roklímájú területeiről Ásotthalom (a II. világháború előtt: Királyhalom) adatai használhatók fel. Legrégibb állomása Szeged. Legalább öt évtizede működő csapadékmérő állomásainak száma mintegy 50, melyek közül a csapadékszélsőségek és átlagos viszonyok jellemzésére Mezőkovácsháza, Bökényi- telep és Orosháza adatait emeltük ki. 2.213 Makroszinoptikus időjárási típusok Hess és Brezowsky kutatásainak felhasználásával az egész ország területére s így területünkre is érvényes nagy területeken (pl. kontinensrészeken) egyidejűleg előforduló (makroszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek — a jövőben a távprognózisokiban is közlendő — makroszinoptikus típusoknak az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatban is hasznosítható lesz, mivel minden egyes betűszimbólummal jelölt idő7 9 TVK 49
