Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
2. A VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPELVE 2.1 A csatlakozó vízgyűtőterület-részek egységének kérdése A vízgyűjtőterület bármely részen foganatosított, a víz természetes lefolyását befolyásoló beavatkozás többé-kevésbé kihatással van az egész vízgyűjtőterületre, vagy legalább is annak egy részére. A beavatkozás többnyire vízfolyás szerint felülről lefelé haladó irányban érezteti hatását, bár vannak alulról felfelé irányuló kihatások is (vízlefolyás megakadályozása, duzzasztás stb.). Ebből a szempontból az Alsó-Tiszavidéken román vonatkozásban a magyar félnek, míg jugoszláv viszonylatban a jugoszláv félnek, mint vízfolyás szerint alsóbb területnek, a helyzete a hátrányosabb. Az alsóbb fekvésű területekre irányulnak a kárt- okozó árvizek és a belvizek. Az Alsó-Tiszavidék keleti részének árvíz- és belvízvédekezési biztonságát a Maros folyónak a határon túl fekvő hegyvidéki vízgyűjtőiben megtett intézkedések befolyásolják. Ugyanez áll a Tiszára nézve is jugoszláv kapcsolatban. A Maros és Tisza alsóbb szakaszán a vizek tisztasága, tehát azok felhasználhatósága, továbbá a víz szennyezettségével összefüggő különféle károsodások függenek a felsőbb szakaszon bekövetkező vízszennyezésektől; illetőleg a víz tisztasága érdekében foganatosított intézkedésektől. Mindezek a tényezők döntően befolyásolják az Alsó-Tiszavidék vízgazdálkodását. A felsorolt példák kimerítően szemléltetik és bizonyítják annak szükségességét, hogy az Országhatár által megosztott Alsó-Tiszavidéki vízrendszereken az érintett országoknak vízgazdálkodási tevékenységük kifejtése során egymás érdekeire tekintettel kell lenniök. Gyakorlatilag ez úgy valósítható meg, hogy a kölcsönös vízgazdálkodás biztosítása érdekében az érintett vízfolyások csatlakozó vízgyűjtőterület-részei az állami határoktól függetlenül egységesnek tekinthetők. 2.2 A jelenlegi helyzet vizsgálata Az előző pontban felsorolt összefüggések megkövetelik, hogy Magyarország és a szomszédos államok között az Alsó-Tisza völgyére vonatkozóan a vízügyi együttműködést olyan megállapodások szabályozzák, amelyek a természetes vízrajzi egység adottságát és az ezáltal támasztott együttműködés követelményét figyelembe véve, az alapvető érdekeket kellőképpen biztosítják. A magyar—román vízgazdálkodási kapcsolatok tárgyalása során több ízben jutott kifejezésre, hogy a közös érdekű vízügyi problémák megoldásának elbírálásánál, a felek úgy járjanak el, mintha országhatár nem léteznék és a szóban forgó vízrendszert egységesnek tekintik. Az Alsó-Tiszavidék — jugoszláv kapcsolatokat illetően — a közös érdekek tárgyalásának alapját képezte, hogy a kérdések megoldásának módját a két fél közösen határozza meg. A határmenti vízgyűjtők vagy árvízvédelmi szakaszok közös érdeket érintő területei külön-külön megállapodás tárgyát képezték. 3. AZ ALSÓ-TISZAVIDÉK NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE 3.1 Román viszonylatban Az Alsó-Tiszavidék és csatlakozó szomszédos román területi része közötti vízügyi kapcsolatot az érdekek és szerzett jogok védelmében a Trianoni Békeszerződés állapította meg, az államok közötti vízügyi együttműködés alapelveinek megfelelően. Ezekre figyelemmel jött létre az Alsó-Tiszavidék vízügyi viszonyainak szabályozása, a magyar—román határ által ketté szelt árvíz- és belvízmentesítő társulatok felszámolása tárgyában, Bukarestben 1924. április 14-én aláírt magyar—román vízügyi egyezmény keretében. Ennek az egyezménynek az alapján rendezésre kerültek a Szárazéri Belvízlevezető, valamint a Felső-Torontáli Árvízmentesítő és Belvízlevezető társulatok személyi és dologi ügyei, a megosztott társulatok további együttműködésének a szabályozásával. A második világháború kezdetén egy időre a magyar—román vízügyi kapcsolatok megszűntek. Űjrafelvételük 1947-ben indult meg. A vegyesbizottsági ülésszakok az 1950-ben megkötött új egyezményig a Maros folyó menti árvízvédelmet, a Szárazéri belvízlevezetést és a mezőhegyesi cukorgyárnak az aradi vízkivétel útján való ipari vízellátás kérdéseinek egyes részleteit tárgyalta. Az új egyezményt 1950. évi december hó 5-én írták alá a felek meghatalmazottai Bukarestben. Az Alsó-Tiszavidék vízügyi kapcsolatait illetően az egyezmény többek között megállapította a me- zőhegyesi cukorgyár vízhasználati jogát a Marosból az Aradi szivattyútelep és Szárazéri csatorna közbenjöttével. A szolgáltatott vízért a vízhasználat élvezője a román félnek vízdíjat fizet. Az egyezmény alkalmazását a magyar—román vízügyi műszaki vegyesbizottság eszközli, rendes évi ülésszakai keretében. Az Alsó-Tiszavidéki közvetlen kapcsolatot a temesvári Kerületi Talajjavító Hivatal aradi szakasz338
