Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
mérnökségével, a magyar—román vízügyi vegyesbizottság által mindkét fél részéről kijelölt egy-egy szakértő tartja fenn, a kijelölt szakértők kölcsönösen ellenőrzik a közös érdekeltségi területbe tartozó vízművek állapotát, üzemeltetését. Az egyezmény alkalmazásából kifolyóan a közös érdekű zónából kivitelre kerülő munkák terveit a vegyesbizottságban a felek kölcsönösen bemutatják, a munkák végrehajtását pedig csak az előzetesen elfogadott műszaki tervek alapján eszközöljék. Jóllehet a vegyesbizottság foglalkozott a Maros folyó vízhozamainak megállapításával a határszelvényben, az egyezmény nem szabályozta a vízhozam-megosztások kérdését. Ez hátrányosan befolyásolja az Alsó-Tiszavidék Maros menti víz- használatainak fejlesztését. Szakágazati bontásban az alábbiak szerint ismertetjük az Alsó-Tiszavidék nemzetközi kapcsolataiból kifolyóan — a magyar—román viszonylatban — a vízgazdálkodást érintő munkákat, illetőleg rendszabályokat. a) Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása. Az árvízvédelem érdekében megegyezés jött létre arra nézve, hogy a Maros román területi, gyulafehérvári, soborsini és aradi mércéin mért vízállásokat naponta táviratilag közük a VITUKI-val. A magyar fél viszont közü a makói vízmérce 500 cm-en felüü észleléseit. Az árvíz idején végrehajtandó intézkedéseket és a két fél vízügyi szervei közötti együttműködést, az 1952. évi közös Árvízvédelmi Szabályzat tartalmazza. Közös érdekű árvízvédelmi töltésszakaszok a következők: A Maros-jobparti töltés Nagylaknál lényegében a magas partba köt be. A Maros-bal- parti töltés Kiszombornál az országhatáron keresztül összefüggő védvonalat képez. Folyamszabályozás vonatkozásában csak a Maros folyó közös szakasza szolgáltat kapcsolatot a Kiszombor—Nagylak közötti határrészen. Ezen a szakaszon a régi folyamszabályozási műveket a volt aradi Folyammémöki Hivatal építette. Árvízvédelmi vonatkozásban mindkét félnek egyaránt kell fejleszteni árvízvédelmi töltéseit és ezzel fokozni az árvízvédelem biztonságát. Általában a töltésszelvények erősítésére van szükség. Az árvízi híradás megkönnyítésére a Maros balpartján ki kell építeni az árvízvédelemi telefon összeköttetést Kiszombor és Csanád között. b) Belvízgazdálkodás. A kutasér Kevermesnél lépi át a határt. Itt a magyar félnek 0,64 m'/s vízmennyiséget kell fogadni a határon. Ennek érdekében a csatorna magyar területre eső szakaszának felújítása jelenleg folyamatban van. A Cigánykaér Kisdombegyháza község határában lépi át a közös határt, vízhozama a határon 0,25 m’/s. A román Turnu—Dorobanti csatorna, a Kis- dombegyházi csatorna révén adja át vizét a Ci- gánykaérbe. A román területre eső vízgyűjtő területéről 0,4 ms/s vízmennyiséget köteles a magyar fél átvenni a határon. A Szárazér Battonyánál lép magyar területre, eredete az aradi hegyek alatt van. Romániához tartozó vízgyűjtő területéről a magyar fél a határnál 3,1 m3/s vízmennyiséget tartozik átvenni. A Kutasér—Cigánykaér befogadója a Szárazén! Ez utóbbinak medre magyar területen még rendezetlen. A zavartalan vízelvezetés érdekében a Szárazér medrében beágyazott szelvényt kell kiképezni és a műtárgyakat megépíteni. A Krackér Csanádpalota község határában az Élővíz csatorna balpartján lévő határrészen húzódik keresztül. Román területről lép be magyar földre és itt 3,4 km hosszú szakaszon vonul magyar érdekeltségű területen, mígnem újra elérve a határt megint román földre lép. A fennálló egyezség értelmében a magyar fél a határnál 1 mVs vízmennyiséget tartozik fogadni, a kilépő szakasznál pedig 1,5 ms/s víz továbbítható a román fél területére. E tekintetben rendezésre és fejlesztésre vár a Krackér vízrendszerének kiépítése és szükségessé válik román területen Nadlacnál egy szivattyú- telep építése, mely a Maros magas vízállása esetén is lehetővé teszi a belvizek eltávoütását. A Porgányér Kiszombor határában a Maros balpartján vonul a román határ felé és vizét természetes úton adja át román területre. A fennálló egyezség értelmében a román fél mindaddig tartozik befogadni a magyar területről levonuló 0,64 m*/s vízmennyiséget, amíg a román részen végigvonuló Aranka vizét be tudja fogadni és ameddig az Aranka jugoszláv területre eső pádéi torkolatánál a víz gravitációs úton a Tiszába bocsátható. A pádéi zsüip lezárása esetén, fokozatos elzárás elvét kell alkalmazni. Erre áz esetre számítva a magyar fél Kiszombornál egy 300 lit/s teljesítő- képességű szivattyúállást létesített, melynek révén a Porgányér vizét kétszeri emeléssel lehet a Marosba juttatni. Az Aranka vízrendszerébe tartozó Porgányér vizének természetes lefolyását maradéktalanul kell biztosítani a jugoszláv területen át. A jugoszláv tervek szerint ez a kérdés a Duna—Tisza csatornarendszer keretében nyerhet megoldást. Az Alsó-Tiszavidéki közös belvízlevezetés, valamint belvízvédekezésnél követendő eljárásokat és intézkedéseket, a Szárazér, Cigányka, A Turnu— Dorobanti—Cigányka összekötő csatorna, és Ko- csóháti csatornákra és tiltóikra nézve, az 1954. évi közös Belvízvédelmi Szabályzat tartalmazza részletesen. c) Kisvízfolyások. Az Alsó-Tiszavidék vonatkozásában kisvízfolyások nincsenek. d) öntözés. Magyar—román viszonylatban öntözés terén ez- ideig közös intézkedések nem voltak. Mindkét fél a maga területén, egymástól függetlenül veszi igénybe a rendelkezésre álló öntözővizet. öntözés terén nagyarányú fejlődés várható. A Maros vizének öntözésekre való igénybevétele mindkét ország területén növekedni fog. Ezzel 339
