Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
függő (átfedéssel csatlakozó) vízlépcsőkiosztás többek közt a Körös torkolata környezetében elterülő igen mélyfekvésű területek vízvédelmi problémái miatt gyakorlatilag nem lehetséges, végül a szegedi szelvény túlságosan közel van a jugoszláv határhoz, úgyhogy a Tisza csatornázás folytatásaként a Tisza jugoszláv szakaszán bárhol létesítendő vízlépcső visszaduzzasztása komoly mértékben veszélyeztetné a szegedi vízlépcső gazdaságosságát. Ezért a III. Tiszai Vízlépcsőt a Körös torkolata fö’es.' Iflgghgt'^térségében volt célszerű elhelyezni. A jugoszláv részroI'eS^tteg az alsó szakaszon létesítendő \ vízlépcsővel kajtcSC-'atosap — a konkrét jugoszláv y elgondolások ismertéiben — meg kell majd vizsgálni, hogy a túlduzzaszfejs következtében nem üllnak-e elő káros visszahatásba magyar területen. \ 1.3 A vízgazdálkodási nagylétesítmények fejlesztésének szükségessége A vízgazdálkodási nagylétesítmények jelentősége a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén különösképpen kiemelkedő. Az egész Nagy-Alföld mezőgazdaságilag legértékesebb területei itt feküsznek, melyeken több százezer ha terület öntözése már ma indokolt, a jövőben elengedhetetlen szükséglet. Az öntözővízigény várható növekedése mellett még akkor is vízhiánnyal kellene számolnunk, ha a felsőbb szakaszokon vízelvételezés nem volna. A Tisza felsőbb szakaszán a vízfelhasználás azonban rohamos mértékben növekszik és így vízellátással kapcsolatos esélyeink állandóan romlanak. ■и» A vózpótlás érdekében építendő nagylétesítmények üteme még a legkedvezőbb esetben sem elégíti ki az öntözés területfejlesztési igényeit, ezért mái’ a legközelebbi évtized vége felé, az 1970—75. években lassítani kell a területünkön az öntözés fejlesztését mindaddig, míg a Tisza III. Vízlépcsője üzembe nem lép, hogy ezután annál fokozottabb ütemben igyekezzünk behozni az ország más területein időközben előálló előnyöket. 2 A VÍZGAZDÁLKODÁSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEK FELESZjEsÉ 2.1 A tervezés alapjai I A tervezés alapja a mértékadó vízigény, mely a nagytávlati öntözésfejlesztési program alapján a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén 115,11 m’/s. Ez a végső öntözővízigény azonban nem jelentkezik egyszerre, hanem 1965-ig 17,05 m3/s, 1957-ig 38,0 mVs, 1980-ig 48,69 mVs öntözővízigénnyel kell számolnunk és vízpótló főműveink építésének ütemét eszerint az időben fejlődő igény szerint kell meghatároznunk. Az öntözővízigényen felül mintegy 10—20% ipari vízigénnyel is kell számolni, melynek azonban jelentős része mint elhasznált víz visszakerül az élő vízfolyásokba. A tervezés további alapja a gazdaságosság biztosítása érdekében a komplex kihasználás, mellyel a beruházásokkal kapcsolatos terhek megoszlását és a gyorsabb megtérülést lehet biztosítani. A gazdaságosság egyik alapvető feltétele a helyes ütemezés, mely a fokozatos fejlesztést lehetővé teszi és ugyanakkor felesleges eszközlekötéseket nem tesz szükségessé. Ez az elv a vízgazdálkodás nagy- létesítményei esetében csak korlátozottan elégíthető ki, mégis igyekeztünk hozzá alkalmazkodni. Olyan feltételeket kell teremteni árvízi és folyamszabályozási szempontokból, melyek a biztonságot nem rontják. A belvizek eltávolításának üzemi költsége elviselhető, az öntözővíz mennyiségileg kielégíthető és ezenfelül az öntzővíz kiemelése a lehetőség szerint a leggazdaságosabb, a vízerő mérsékelt kihasználása a csúcs- és szabályozó energia termelésén keresztül a leghatékonyabb legyen, a hajózást a nemzetközi víziutak IV. kategóriájában 1350 tonnás hajók egyidejű kétirányú közlekedésével biztosítsa, és a településekben lehetőleg kevés károkozással járjon. A nagylétesítmények egymással szoros kapcsolatban vannak, szigorúan szét nem választhatók. Területünkön a komplex vízpótló rendszer nagy- létesítményeit mégis két csoportban tárgyalhatjuk. Egyik csoportba a Tisza csatornázás művei tartoznak, a másik csoportot a Dupna—Tisza-Csa- torna és a vele kapcsolatos létesítmények alkotják. A Duna—Tisza Csatorna kerettervünkben szereplő változata a komplex hasznosítású csatorna alapgondolatának továbbfejlesztése. A lépcsők száma háromra csökken, jelentős vízpótlás, csatornamenti öntözés, fokozott csúcsenergia és szabályozóenergiatermelés mellett magasértékű hajó- zóutat biztosít. 2.2 A vízgazdálkodási nagylétesítmények keretterve A vízpótlás nagylétesítményei egymással szerves összefüggésben vannak. Az áttekinthetőbb tárgyalás érdekében célszerű ezeket a nagylétesítményeket mégis szétválasztani. Ily módon külön tárgyaljuk a Tisza csatornázás területünkre eső szakaszát, a Duna—Tisza Csatorna területünkre eső szakaszát és az egyéb, a 9. sz". (Alsó-Tiszavidék) TVK-t érintő létesítményeket. A Tisza csatornázás főművei közül azokat kell részletesen tárgyalnunk, melyek a területünkön lévő folyószakaszban épülnek meg, illetve annak viszonyait közvetlenül befolyásolják. A Tisza csatornázás második jugoszláv bögéje Üjbecse és 328