Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
között kölcsönhatásokban volt meg és lesz meg a jövőben is. A mi feladatunk az, hogy az összefüggéseket, kölcsönhatásokat idejében felismerjük s a tervszerű arányos fejlesztést tudatosan alkalmazzuk. A fejlődésben eddig elért eredményeket az alábbiakban foglaltuk össze: a) Árvízvédelmi töltések hossz: fővédvonalak 399 km b) A rendezett vízfolyások hossza: folyó (km) 55 km kisvízfolyások I., IL, III. kategória — illetve a vízfolyások rendezett hosszának és az összhosszának viszonya (%) 38% c) Belvízcsatornák hossza: 3031,7 km Belvízcsatornák átlagos kiépítési mértéke: 8,9 1/s/km2 Belvízátemelő telepek kapacitása: 54,85 m8/s d) Rendezett vízgyűjtő terület nagy- — sága: — A rendezett vízgyűjtő terület és a TVK teljes területének viszonya % A rendszeresen észlelő vízmércék száma: 53 db Talajvíz megfigyelő kutak száma: 142 db e) Öntözött terület nagysága: Berendezett (h) 12 911 Üzemelő (ha) 7 777 önt. csatorna hossza (km) 376,33 öntöző szivattyútelepek kapacitása (rn'/s) 19,0 j) Tógazdaságok területe (ha): 1 923 g) Közműves vízellátással rendelkező városok és községek száma: 7 Közműves vízellátással kielégített lakosság létszáma (fő): 129 300 A közművel ellátott, illetve el nem látott lakosság viszonya % 47 h) Szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott városok és települések száma: Csapadékvízcsat.-hálózat: 19 Szenny vízcsat.-hálózat: 2 A szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakosság száma (fő): 85 770 A bekapcsolt lakosság és a terület összlakosságának viszonya (%) 20,1 i) Termelt vízienergia — Az elmélet vízerőkészlet hány százaléka van kiépítve (%): — j) Víziút hossza: Természetes víziút (km) 144 Mesterséges víziút (km) — Nagyhajózásra alkalmas (km) 94 Csak kishajózásra alkalmas 50 Kikötők száma (db) 5 Téli menhelyek száma (db) 1 k) Tározókban tárolt bruttó víz- mennyiség: Síkvidéki (holtmederben) 5 300 000 m1 ebből fertőzött 2 500 000 m5 semlyékekben 25 800 000 m’ (mind fertőzött) dombvidéki l) A feltárt ásványvíz lelőhelyek száma (db) 3 A feltárt gyógyvíz lelőhelyek száma (db) 1 A feltárt hévíz lelőhelyek száma (db) 56 m) Saját hajópark (LE, to űrtartalom) Vontató 2 db 190 LE, 250 to Saját kotrópark kapacitás (LE, m’/nap) 2 db ossz. 68 LE Saját gépkocsik száma (db) Tehergépkocsi 8 db Személygépkocsi 5 db 3. A vízgazdAlkodAs jövöje A víz iránti igények a termelőerők fejlődése, a lakosság életszínvonalának emelkedése következtében hatáványozott mértékben növekedtek. A jövőben az igényeknek a fejlődéssel együttjáró további emelkedésével kell számolnunk. Ennek felismerése szükségessé teszi, hogy a vízzel való gazdálkodást időbeli távlatokra, térbelileg átfogó módon, a komplex népgazdasági feladatok és természeti adottságok szempontjából tervezzük. Tisztában kell lenünk vízgazdálkodási lehetőségeinkkel, a víz iránt támasztott igényeket össze kell hangolni a regionális területrendezés, lakó- és ipartelepek szükségleteivel. A szükségletek kielégítése érdekében az eddiginél nagyobb tervszerűséggel kell eljárnunk, azaz fejleszteni kell vízgazdálkodásunkat. A vízgazdálkodás fejlesztésének fő irányelvei mellett, a részletekbe menően is minden jelentős mozzanatot meg kell figyelni, fel kell használni és a fejlesztés hosszú és szívós munkájában helyesen és tervszerűen kell felhasználni. A vizeket a természet törvényei (fizikai, kémiai, geológiai stb.) szabályozzák. Természetes tehát, hogy a vízgazdálkodást, annak fejlesztését is az említett törvények, szabályok figyelembevételével kell megszervezni és szabályozni. A vízgazdálkodás fejlesztésének fő irányelvei: a természeti adottság, a vízigények, az összhang a népgazdaság egészével. A kiindulás alapjaihoz az említetteken kívül a jelenlegi helyzet is hozzátartozik. Ez alatt természetesen a népgazdaság helyzetét kell érteni s abban magát a vízgazdálkodást. Az Alsó-Tiszavidék három fő vízfolyása, a Tisza, a Maros és a Hármas-Körös folyók alakították ki a terület helyi, földrajzi képét. 27
