Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
A három fővízfolyás körül, illetve azok legalkalmasabb vidékén alakultak ki a legfontosabb települések, majd a történelmi fejlődés során kialakult a terüli víziút, közút s vasúti hálózata, melyek segítségével a települések, a lakosság a legszorosabb kapcsolatba került egymással. A Tisza folyó jobb partján a Duna—Tisza közötti vízválasztóig a szorosan vett mélyártérhez csatlakozva magas homok hátság húzódik, melyre a különleges szárazság a jellemző, annyira, hogy még talaj- és rétegvízben is szegény ez a vidék. Ezzel ellentétben a Tisza folyó balpartján a három folyó köze általában kötött keleti részén jó vízgazdálkodású talajjal. Az egész vidék mély medrekkel szabdalt. (Kurca, Kontra, Veker, Kó- rógy, Ludas, Szárazér.) A Tisza—Maros köze — bár területileg nem jelentős nagyságú — különleges helyzetet foglal el, mert egy egységes vízgazdálkodású területnek (Bánát) mindössze csak kicsi északi csücske. Ezen a területen a vízgazdálkodást a más helyeken megszokott természeti adottságok ellenére (ellenesés a térszín és a csatornafenék viszonyában stb.) kell megszervezni és szabályozni. Az egész terület csapadékszegény, a szárazság és a csapadék szélsőséges elosztása jellemzi, ugyanakkor az ország egyik legnapfényesebb vidéke, s különösen a Szentes—Orosháza—Kevermes vonalon egyik leggazdagabb termőtalajunk is itt van. A terület délkeleti részére még jellemző az a tény, hogy a régi Maros folyó törmelék kapuja van itt (Orosháza—Kevermes) és a térszín alatt 0—50 m között jelentős mennyiségű rétegvíz található. Az egész alsó-tiszavidéki terület az Alföld legdélibb és legváltozatosabb, egyben legjobban ter- mű mezőgazdasági vidéke. A terület legmagasabb pontja Kiskunhalas környéke, legalacsonyabb része a Maros torkolatnál, a Tisza folyó balpartján van. A két pont relatív szintkülönbsége 56—57 m. Az egész területen igen kevés az ipar, az ország többi részéhez viszonyítva és a települések is ritkák, összesen 9 város és 123 község van e vidéken. Az ország vízellátásához viszonyítva e vidék települései aránylag jól el vannak látva egészséges ivóvízzel. Ahol pedig hiányzik még a kellő vízellátás, ott az ártézi víz rétegekben kellő mennyiségben és jó minőségben áll az ivóvíz rendelkezésre. Ez alól csak a Kecskemét—Kiskunhalas— Kelebia vonalán húzódó hátság és annak közvetlen környéke a kivétel. A hiba ott van, hogy az ártézi kutak vize általában nincsen magasnyomású rendszerbe összefogva, s így a sok alacsony nyomású kút használata egyik oldalon vízhiányhoz, ugyanakkor a másik oldalon vízpazarláshoz vezet. A meglévő ipari üzemek vízellátása biztosított, a lakosság vízellátása nincs teljesen megoldva, de megoldható. A rendelkezésre álló vízmennyiség elégséges a fejlesztésre is. A szennyvízderítés megoldatlan. Sok helyen a házi szennyvíz derítése, sőt annak elvezetése sincs biztosítva. A mezőgazdaság vízellátása még nincsen megoldva, de a megoldás lehetősége adott. A rendelkezésre álló öntözővízből annak mintegy 43%-át használják fel s azt is az öntözőfürtök peremein. Rendelkezésre áll 16,5 m3/s, ebből felhasználnak 7,2 m3/s vízmennyiséget. Az ún. helyi vizek kihasználása viszonylag jó mederben halad azok teljes felhasználásához. A halastógazdálkodás fejlődése a legutóbbi időben nagy erővel indult meg. A további fejlesztésnek lehetőségei vannak. A csapadékvízzel való belvízgazdálkodás nem teljesen megoldott, a vizek visszatartására a meglévő berendezéseket sok helyen fel kell újítani, más helyeken teljesen új berendezéseket kell létesíteni (legelő övgátalás, sáncolás, zsiliprendszer építése stb.). A jelenlegi helyzet és a természeti adottságok ismeretében a vízigényeket kell legelőször meghatároznunk. Ennek során figyelembe kell vennünk, hogy a legfontosabb a lakosság ivóvízellátása. Ezután az ipar, majd a mezőgazdaság vízigényét kell számításba vennünk. Ezek ismeretében adhatunk csak irányelveket a jövőre, a fejlesztésre nézve. A lakosság vízigénye ma (127 191 m’/nap) 1,48 m*/s Az ipar vízigénye ma (78 562 m’/nap) 0,9 mVs A mezőgazdaság vízigénye ma 7,21 mVs Az ossz. vízigény a területen 9,60 m5/s A lakosság vízigénye a jövőben fajlagosan is növekedni fog, mert a fejlődő kultúra, a növekvő kényelem ezt követeli. Ennek figyelembe vételével az 1980. évig a terület lakosságának ivóvíz igénye 124 770 m’/nap. A terület vízkészlete ezt az igényt hiánytalanul, jó minőségben képes biztosítani, mert nem jelent emelkedést. A két adat összevetéséből az is látszik, hogy eddig szervezetlenség és vízpazarlás volt. A lakosság összes vízigényének biztosítására a felszín alatti vízkészletből a 200—600 m mélységben lévő vizeket kell megőrizni. A lakosság ivó- és háztartási vízigényének biztosítása mellett a települések vízmentesítéséről, különösen a szennyvízelvezetésről kell mielőbb gondoskodni. Ahol arra lehetőség van, az elvezetett szennyvizek másodlagos felhasználását biztosítani kell, abban a népgazdasági ágazatban, amelyben az a legjobban hasznosítható. Ilyen feladat a területen Kecskeméten s Eperjesen van. Az ipar fejlődése folytán, annak vízigénye a jövőben megnövekszik a területen, mert számos magas vízigényű ipartelep, üzem létesül itt. A súlypontban Szeged mj. város további iparosítása áll, azonban Csongrád, Szentes városok iparosítása is jelentős. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Bács-Kiskun megye ilyen irányú fejlődését sem. Ennek a lehetősége a Duna—Tisza Csatorna megépítésével még csak fokozódik. 28
