Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
deiem, Öntözés és hatósági engedélyezés pedig a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt folyt. Ez helytelen szervezés volt, s megszüntette a már szépen indult egységes vízgazdálkodási szervezetet. A területen két új hivatal alakult. Szegeden az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal, Hódmezővásárhelyen pedig a Kultúrmérnöki Hivatal. Ez a két hivatal működött a területen sokszor ellentétes, egymást meg nem értő módon. Az építkezések ekkor is folytak, a terveket teljesítették, de hiányzott a vízgazdálkodás egysége. Legjelentősebb fejlődés volt ebben az időben az Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat szervezése, mely Szentesen alakult meg, s gépekkel mindjárt jól felszerelték. A szervezés helyes irányának felismerése után, 1953-ban megalkották az országos csúcsszervezetet, az Orszáogs Vízügyi Főigazgatóságot, s a helyi feladatok ellátására szervezték a vízügyi igazgatóságokat. A Szegedi Vízügyi Igazgatóság 1953. őszén kezdte meg működését. Indulásakor a terv teljesítése mellett az egységes szervezetet is ki kellett alakítania. Az igazgatóság a helyi végrehajtást a szakasz- mérnökségek által biztosítja. A központban szakágazatok működnek: árvíz-, belvízvédelem, öntözés, vízellátás, műszaki tervezés, tervgazdálkodás. Az elsőfokú vízügyi hatóság feladatát a hatósági engedélyezési csoport végzi. Az adminisztrációt, személyügyeket az igazgatási, munkaügyi és pénzügyi szervezet látja el. Az 1953—56. évek között lassan, de következetesen történt a vízgazdálkodás egységének kialakítása. A főhatóság még a vízellátás és csatornázás ügyeiben a hatáskört nem szerezte meg, így ezek az ügyek a területen sem tartoznak a vízügyi igazgatóság felügyeletébe, illetve hatáskörébe. Nem volt meg sem az anyagi, sem egyéb feltétele annak, hogy a hatósági működés helyesen és eredményesen folyjon. Így érte területünkön a vízügyi igazgatóságot az ellenforradalom. Nem okozott nálunk nagy kárt, azonban veszélyeztette az egységes szocialista vízgazdálkodás helyes fejlődését. Még az 1956. évi ellenforradalom előtt megindult egy átszervezési, racionalizálási folyamat. Ez a helyes kezdeményezés akkor megszakadt s csak az 1957. év nyarán tudott egy új decentralizálódás kialakulni. Az igazgatóság szervezetében csak lényegtelen változás következett be. Az 1958. évre az egységes vízgazdálkodás 10. évfordulójára már az addig lassú gépesítési folyamat meggyorsult, készült a szervezet a meginduló mezőgazdasági szocialista átalakulás vízigényeinek felmérésére és kielégítésére. A terület összes vízügyi problémája a hatáskörébe került. Mind nagyobb szakmai tudás kellett a feladatok ellátásához. Ugyanakkor az egyes szakágazatok kapcsolatai a többi államigazgatási szervezetekkel megerősödtek, szervesebbé váltak. Vízügyi összekötő került vízügyi státusba az illetékes megyei tanácshoz. A mi területünkön Hódmezővásárhelyre. Új terület bizottság alakult és tevékenyen részt vett a munkában. Az árvízvédelmi összekötőkön át megszilárdult és állandó lett a kapcsolat a párt, tanács, rendőrség, tűzoltóság, MÄV, posta, egészségügy és még más szervekkel. A fejlődés elismerésre méltó volt, azonban a rendszeres helyi vízrendezés elmaradt. A vízgazdálkodás minden feladata állami erőre várt. A vízügyi igazgatóság szervezete folyamatosan vált hatékonnyá, azonban nem volt képes a helyi vízkárok elhárítására. Szükségessé vált egy olyan helyi szervezet, mely a vízgazdálkodást a helyi viszonyoknak legmegfelelőbben oldja meg s így az állam erejét a nagy feladatok elvégzésére összpontosíthatja. Megfelelő keret kellett. Az 1075/1957-es kormányhatározat és az azt követő 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelet adta meg ehhez a lehetőséget. Ennek hatására az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén alakultak meg az első vízgazdálkodási társulatok. Az országban az első a Kiskunmajsa-Kígyósi Belvízrendező Társulat lett, majd azt követte az Alpár és Környéke Nyárigát Társulat stb. Nem sok időre azután megalakult a Tisza— Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat, mely a Szegedtől délre eső Tisza és Maros balparti területén működik. Jelentős ez a társulat, mert az országhatárokkal megrontott vízgyűjtők egységét az ő területén kell kiegyenlíteni, mert a térszín esésével ellenesésben vezetett, kis fenékesésű csatornák megépítése, fenntartása, kezelése, s a sok öblözet igen érzékeny szivattyútelepei nagy körültekintést igényelnek. Most különösen fontos a viszonylag gyors vízlevezetés, mert rohamosan nő a mező- gazdasági termelés intenzitása. A folyamatos tervszerű szervező munka eredményeként meggyorsult a társulatok számának a növekedése. Megkönnyítette a szervezést a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyorsabb üteme és mind nagyobb eredményei. A mellékelt táblázat mutatja az Igazgatóság területén az 1960. évi december hó 31-ére kialakult társulatokat s azok működésére jellemző számokat. Az igazgatóság déli területének határa országhatár is. Déli szomszédaink: Jugoszlávia és Románia. Közös érdekű folyóink a Tisza és a Maros. Kapcsolataink nemcsak a folyószabályozásra és az ár- vízvédelemre, hanem az ún. kisvízfolyásokra és belvízlecsapolásokra is kiterjednek, sőt az ún. Élővíz csatornán ipari vízellátásban is van a Román Népköztársasággal kapcsolatunk. Kapcsolatainkat a nemzetközi vízügyi egyezmények szabályozzák. (A részletekkel a XVI. fejezet foglalkozik.) A vízgazdálkodás fogalmát megismerve, a terület történelmét követve meg kell állapítani, hogy egyes korokban a vízgazdálkodás gyorsan fejlődött, más korszakokban pedig fejlődése megállt, sőt még vissza is esett. Az összefüggés a vízgazdálkodás, a terület, a történelem, a társadalom 26
