Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
4. FEJEZET Vízerőhasznositás 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolta időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A vízerőhasznositás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a természeti kincsek egyikének a vízfolyások és tavak vizében rejlő energiakészleteknek a hasznosításával foglalkozik. A vízerőmű a vízfolyások és tavak vízerőkész- letének egy részét gépei segítségével villamos energiává alakítja át. A vízerőmű gépeivel csak olyan helyen lehet vízenergiát termelni, ahol természetes (zuhatag, vízesés) vagy mesterséges vízlépcső van. Területünkön csak az utóbbi jöhet szóba, amelyet vagy úgy állítanak elő, hogy a folyók vizét duzzasztómű létesítésével felduzzasztják, vagy pedig a vízerőtelephez vizet vezető ásott csatornába (ún. üzem- vízcsatornába) terveznek vízlépcsőt azon a helyen, ahol a vízerőtelepet meg kívánják építeni. A vízerőművek közé sorolják a hidraulikus energiatározókat is, amelyek szerkezeti kialakítása nagymértékben hasonló a vízerőművekhez, de fő- feladatuk nem a vízerőnek, mint természeti kincsnek a hasznosítása, hanem az, hogy az egyéb erőtelepeken termelt fölös elektromos energia fel- használásával magasan fekvő víztározóba vizet felemelve ott energiát tározzanak, amelyet az elektromos energiafogyasztás csúcsértékének idején, — a tározó vizét ekkor turbinákon át leeresztve, — használják fel, ugyancsak elektromos energia formájában. A hidraulikus energiatározókat is ez a fejezet tárgyalja. Ha valamely folyószakasz kihasználására akár magáabn a folyómederben, akár az üzemvízcsa- toma mentén több vízerőtelep épül, akkor is kü 30 lön vízerőműnek tekintjük mindegyik vízerőtelepet a hozzátartozó művekkel és műtárgyakkal (tartozékaival) együtt. Ilyen esetben csatlakozó vízerőművekről beszélünk, de úgy is mondhatjuk, hogy a szóbanforgó folyószakasz kihasználása több lépcsőben történik. A TVK terület nagyobb vízfolyásainak vízerő- hasznosítására általános elrendezés és szerkezeti kialakítás szempontjából a vízerőtelepek két típusa létesülhet: a kisesésű és a közepes esésű vízerőtelep. Kisesésű vízerőtelep az, amelynek esése 15 m-nél kisebb, a közepes esésű vízerőtelep esése 15—50 m között van és mindkettőnél a kiépítési teljesítmény 99 kW-nál nagyobb. Topográfiai és hidrológiai adottságaink lehetővé teszik a TVK terület több helyén hidraulikus energiatározók létesítését a csúcsenergia biztosítása érdekében. Kisvízfolyásaink lehetőséget biztosítanak törpe vízerőművek létesítésére is. Törpe vízerőművek azok a vízerőművek, amelyek kiépítési teljesítménye 99 kW, vagy annál kisebb. , 1.2 A múlt és jelen Területünk domborzati adottságai említésre méltó vízerőhasznosítást a múltban és a jelenben nem tettek lehetővé. A vízerőhasznositás kezdetleges formáját képviselték egy időben a vízimalmok, amelyek azonban gazdasági okokból eltűntek folyóinkróL Elméleti vízerőkészletünk két élő vízfolyásunkban van ugyan, de nem olyan mértékű, melyet önálló energiatermelési célkitűzéssel gazdaságos volna kitermelni. Élő vízfolyásainkon azonban vízpótlási célkitűzésekkel olyan nagylétesítményeket építaünk, melyeken a vízienergia már gazdaságosan kihasználható lesz és ezeket a lehetőségeket meg kell ragadnunk. A területi villamosenergia termelés kapacitása jelenleg 12,1 MW. Az energiatermelésben a múltban és a jelenben a vízerő nem részesedett. A területen hőerőművekben a villamosenergia termelése 9 millió kWó, a hasznos energiafogyasztás pedig 1960. évben 153 millió kWó volt. 30 » TVK 233
