Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

X. fejezet. Vízerőhasznosítás

1.21 A KÖZEPES ÉS KISESÉSÜ VÍZERŐMŰVEK MÜLTJA ÊS JELENE Területünkön egyik fajta vízerőműből sem épült, sem a múltban, sem a jelenben. 1.22 TÖRPE VÍZERŐMŰVEK MÚLTJA ÉS JELENE Domborzati és hidrológiai okokból törpe víz­erőművek létesítése a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén nem lehetséges. 1.3 A fejlesztés szükségessége Területünkön az öntözővíz biztosításával kap­csolatos főműveinken gazdaságos vízerőműveket létesíteni, melyek komplex kihasználás esetén na­gyon jó vízienergia termelési lehetőségeket bizto­sítanak. Fokozott a hidraulikus energiatározás jelentő­sége, mert a tározási feladatainkkal kapcsolatos lé­tesítmények ezt különösen kedvező formában te­szik lehetővé. A csúcsterhelések kiegyenlítése ezen a területen, — mely számottevő hőerőművel nem rendelkezik, — különös jelentőséget kap. 1.31 KÖZEPES ÉS KISESÉSÜ VÍZERŐMŰVEK ÉPÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Kisesésű vízerőműveink kiépítésével a villamos energiatermelő kapacitás kiegészítése és a vízgaz­dálkodás nagylétesítményeinek jobb kihasználása lehetséges. 1.32 A TÖRPE VÍZERŐMŰVEK ÉPÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Domborzati és hidrológiai adottságaink nem nyújtanak lehetőséget törpe vízerőművek létesí­tésére. 1.33 A HIDRAULIKUS ENERGIATÄROZÄS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A csúcsigénybevétel idejében rendkívül fontos az energiatermelő üzemek kapacitásának növelése. Ez a jelentőség különösen kiemelkedik olyan te­rületeken, ahova nagyobb távolságból szállítjuk az elektromos energiát. A víztározással kapcsolat­ban az alpári térségben hullámtéri tározót kell építeni ,ahol nagytömegű víz, amellett a szükséges esés is kialakul és a főművek némi módosítása szükséges csak ahhoz, hogy a hidraulikus tározót üzembe helyezzük. 2. A VIZERÖHASZNOSlTAS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai A vízerőhasznosítás tervezésekor figyelembe kell venni a terület energiaellátási helyzetét a jelenben és a jövőben. A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK terü­lete jelenleg az összes energiát főként Dunaúj­város és a Mátravidéki Erőmű felől szerzi be, de valamelyes részt kap Jugoszláviából is. A mai 40—42 MW igényelt kapacitás mellett a területen belül működő hőerőművel 12,1 MW tel­jesítménnyel főként csúcsigéhybevétel idején üze­melnek. Az energiaellátás távlati tervében 1980-ig be­építésre tervezett fogyasztási csúcsban a terüle­ten 760—780 MW kapacitással kell számolni. En­nek 60—70%-a alapenergia, a többi csúcsigény. A nagyobb távlatok energiaigénye még nem mérhető fel, de minden valószínűség szerint az 1980. évinek többszöröse lesz. Vízerőtermelési lehetőségeink tehát akár alap­energia, akár csúcs és szabályozási energia tekin­tetében elégtelenek a területi igények kielégíté­sére, ezért a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK terüle­tén a 8. sz. (Közép-Tisza és Mátravidék) területé­ről a távolabbi jövőben is energiaszállítással kell számolnunk. Gazdaságosság szempontjából, ott, ahol energia- hordozók rendelkezésre állanak, az energiát a fel- használás helyéhez minél közelebb kívánatos elő­állítani. A csúcs és szabályozó energiát az energia- tárolásra alkalmas vízerőművek közbejöttével kü­lönösen gazdaságos a helyszínen előállítani. Ezért mindazokon a helyeken, ahol ez — rendszerint a komplex nagylétesítményeken belül, — gazdasá­gos, a lehetőségeket ki kell használni. Figyelembe kell venni azt is, hogy egyes, ma még gazdaságta­lannak Ítélt létesítmény a technika fejlődése és a termelékenység fokozódása miatt a jövőben gazda­ságos lehet. Célszerű tehát előirányozni olyan víz­erőműveket is, amelyeket csak feltételesen, pl. az 1980. év után valósítanánk meg. 2.11 TUDOM AN VOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A vízerő elméleti készletének kiértékelésén kivül jelentősebb adatgyűjtés, kutatás, feltárás a terü­leten, nem történt. Az 1950-es évek elején egy esetleges szegedi vízlépcső vizsgálata során össze­gyűjtött adatok jelenlegi tedveinkben alig használ­hatók fel. A területi alapenergiagénynek mintegy 2%-a, a csúcsigénynek mintegy 16—17%-a fedezhető víz­erőművekből. A későbbi időben a vízi csúcsener­giaszolgáltatás mintegy 20—22%-ra növekszik, a vízi alapenergia pedig 1% alá csökken. Figyelemé bevéve azt, hogy azalapenergiát termelő hőerőmű­veknek is van némi tartaléka és a csúcsenergia­termelésben a gőtermelés céljából létesítendő ipari erőművek is kisegítenek, állítható, hogy a tervezett 234

Next

/
Thumbnails
Contents