Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
dâs és ezzel a városias beépítettség foka alacsony, a városokban is csak a város belső magja, központja zárt, ritkán többszintes beépítésű. Így a fejlődés során elsőbbrendű feladatként jelentkezett a csapadékvizek elvezetése, mint a háztartási szennyvizek összegyűjtése. Ennek megfelelően még a városokban is csak — rendszerint összefüggéstelen — csapadékvízcsatorna-rendszerek alakultak ki. Közüzemű szennyvízcsatorna, közcsatornahálózat — Szeged várost kivéve — a 9. sz. (Alsó-Tisza- vidék) TVK területén nincsen. A csatornázás kialakulását gátló hidrológiai tényező az, hogy a terület jelentősebb települései mellett megfelelő vízhozamú befogadó nincsen. Egyedül a Tisza menti városok (Szeged, Csongrád) szennyvizeinek megfelelő befogadása van biztosítva. a többi település szennyvizeinek elvezetésénél előbb megfelelő tisztítást kell biztosítani. A terület gyáripara, főleg pedig gépipara a legújabb évtizedekig elmaradott volt, s ezt még a legújabb kor erősütemű ipari fejlesztése sem tudta teljesen eddig felszámolni. A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK terület központi vízellátással ellátott 121 települése közül csak Szeged mj. városnak van végleges jellegű szennyvízcsatornázása. egy településnek (Hódmezővásárhely) pedig 4.6 km hosszú egyesített rendszerű főgvűjtő csatornája van már kiépítve. A többi 119 településből 19 település csak csapadékvízelvezető csatornával, illetve csatornahálózattal rendelkezik, melvek víziogilag engedélyezett, de engedélv nélküli orvbekötésekkel is. legalább mechanikailag tisztított és esetleg fertőtlenített szennyvizeket is vezetnek. A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK lakoslétszáma az 1969. évi népszámlálás adatai alapián 781 205 fő. Az összlakosság 11.8%-a. 92 600 fő él csatorna- hálózattal ellátott területen. Levezetett összes szennyvízmennviség 31 180 mVnao, ebből 18 250 mVnao ipari eredetű. A kommunális csatornahálózatokon levezetett szennyvizeknek mindössze 6%-a kerül tisztítás alá. A szennyvíztisztító berendezések azonban nem üzemelnek megfelelő tisztítási hatásfokkal. A csatornahálózatok összes hossza (az üzemi lakótelepekével egvütt) 168.2 km. melyből 78.2 km a szennyvíz, a többi csapadékvíz levezető csatorna. A területen 351 db szennyvíztisztító kisberendezés található, melvek 7160 mVnao házi szennyvizet kezelnek. A kisberendezések túlnyomó része azonban elavult, kezelésük gondatlan vagy egyáltalán nem történik, tisztítási hatásfokuk igen csekély. Az ipari létesítmények összes vízkibocsátása 0,75 mVs, ennek a mennyiségnek 80%-a ipari és feká- liás szennyeződésű, a többi szennyezetien (hűtővizek stb.). Az összes vízkibocsátás 55%-a ipari szennyvíztisztító berendezésekben kerül részleges, illetve teljes tisztításra, 19%-át kommunális hálózatba vezetik be, 26%-a pedig közvetlenül a befogadóba kerül. Az ipari és fekáliás szennyeződésű vízkibocsátásból 0,14 m’/s (12 570 mVnap) jut a befogadókba minden tisztítás nélkül. A keletkező káros ipari szennyvizek (mérgező, cián, fenol, kátrány, lúg, sav, olaj és magas szervesanyag tartalmú, stb.) mennyisége 0,38, mVnap, ennek 73%-át hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását a befogadókban. 1.211 Központi csatornaművel ellátott települések Szeged: A város az 1900-as évekig még igen falusias jellegű út, ivóvíz csatornázási és közvilágítási hálózattal rendelkezett. Ez időben csak helyi jelentőségű, nyílt árkokkal vezették le a szenny- és csapadékvizeket a mélyebben fekvő várárokba, pa- lánksáncokba, vízfolyásokba, ahol azok további elvezetés hiányában, bűzös rothadásnak indultak és szennyezték a felső agyagréteg talajvizét. Mivel Szeged lakossága ez időben ivóvízszükségletét a Tiszából és ásott kutakból fedezte, így ivóvízellátása közegészségügyi szempontból rendkívül kedvezőtlen volt. 1840—1879 közötti időben 4020 fm hosszú tég- lányszelvényű csatorna épült Szegeden. Az 1879. évi árvíz pusztításai új feladatok elé állították a városi tanácsot. Az árvíz utáni város- rendezés döntően befolyásolta Szeged város képének kialakítását. Az új csatornahálózatot az 1879— 1883. évek között fokozatosan építették ki 19 010 m hosszban, mely 261 ha terület lakosságának szennyvízelvezetéséről gondoskodott. Szeged város körtöltésen belüli területén négy főgyűjtő Újszegeden egy főgyűjtő és a hozzá tartozó mellékgyűjtők által összegyűjtött szennyvíz a csapadékvízzel együtt tisztítás nélkül jut el a szegedi oldalon három, az újszegedi oldalon egy beömlési helyen a Tiszába. Az összegyűjtött szenny- és csapadékvíz alacsony Tisza-vízállás esetén gravitációsan, míg magas vízállás esetén átemeléssel jut a befogadóba. Zárt csatornahálózattal ellátott lakóterület: 547 ha. Zárt csatornahálózattal ellátott lakosok száma: 60 000 fő. A lakosság 65,5%-a központos vízellátással, míg 34,5%-a artézikutak természetes nyomása útján van ellátva vízzel. A lakosság 61%-a lakik szenny- vízcsatomahálózattal ellátott területen. Az egyesített rendszerű csatornahálózat összes hossza jelenleg 72 km, legnagyobb szelvénye 210/144 cm. Az átlagosan levezetett szennyvízmeny- nyiség 21 000 mVnap, melyből 12 000 mVnap ipari eredetű. Szegeden a szenny- és csapadékvizek Tiszába való bevezetése az alább felsorolt helyeken történik: 1. sz. átemelő: Felsőváros szennyvizeit juttatja a Tiszába, mely a város előtt folyik le. Felsővárosrészben 90%-ban a nyílt csatornák gravitálnak a zárt főgyűjtőhöz és ezen keresztül történik az elvezetés. A szenny- és csapadékvíz tárolására lehetőség nincs, így a záporvizek az Etelka-sor területét öntik el időszakosan. Az átemelőtelep teljesítőképessége: 0,3 mVs. 212
