Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

háza) létesül. 43 vízmű megalakulását állami támogatás, 45 db-ét pedig társulások biztosítják.

A törpe vízműves ellátásba bevont lakosság száma 1980-ban 316 888 fő. A törpevízművek együttes víztermelése — a szegedi és az orosházi törpevízművekével együtt — mintegy 26 000 m’/nap mennyiségű rétegvíz, melyet 230 db — köztük 40 db új — mélyfúrású kút szolgáltat a jövőben. Az egy ellátott főre vetített fajlagos víztermelés 82 liter. A fenti vízmennyiséget mintegy 600 km hosszú azbesztcement csőhálózat szállítja az utcákon és tereken elhelyezett közkifolyókhoz, illetve a vízműre bekapcsolt házakhoz. A víztározást, valamint az üzemi nyomást 30 vízmű esetében víztorony, 58 vízmű esetében pedig hidrofor biztosítja. A törpevízműves ellátás fejlesztésének beruházási költsége — a szegedi és orosházi törpevízművek költségei nélkül — mintegy 226 millió forintra becsülhető.

2.213 Közkutas vízellátás

Területünkön a közkutas vízellátás jelentősége 1980-ig fokozatosan csökken. Amíg 1960-ban közkutas vízellátásban összesen 172 450 fő létesült, vagyis a lakosság 22%-a, addig 1980-ban mindössze 38 400 fő, vagyis a lakosság 4%-a fogja közkutak vizét fogyasztani. A közkutas vízellátás a tervidőszak végén 31 község lakosságát fogja érinteni. Az 50 lit/пар fejadag biztosításához mintegy 1900 m3 napi vízmennyiség kitermelése szükséges, melyet 132 db mélyfúrású kút — köztük 62 db új kút — fog a jövőben biztosítani.

A közkutas vízellátás fejlesztésével kapcsolatos beruházási összeg mintegy 6,2 millió forintra becsülhető.

2.22 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS KERETTERVE

A 20 éves tervidőszak során az ipar frissvízszükséglete 'a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén rohamosan megnő. Az iparfejlesztési programot korábbi megállapításainknak megfelelően — az ivásra alkalmas vízkincs legmesszebbmenő megóvása mellett — hajtjuk végre. Ennek megfelelően a nagyvízigényű — elsősorban nyers vizet igénylő — üzemeket a Tisza és a Maros mellé telepítjük, s rétegvizekből mindenekelőtt a technológiai vizet igénylő élelmiszeripari üzemeket látjuk el. Területünkön a jövőben végrehajtandó iparfejlesztés nagyarányú programját legszemlél- tetőbben a frissvízigénv alakulása jellemzi, mely az 1960. évi 79 000 mVnap mennyiségről 1980-ig a tervek szerint 5 212 000 m’/nap értékre, vagyis az 1960. évinek mintegy 66-szorosára emelkedik.

Fenti perspektivikus frissvízigényből 5 102 000 m’ mennyiségi felszíni, 900 m’ felszínközeli, 73 000 m' rétegvízkészletből, 28 000 m3 pedig ivóvízművekről biztosítható. A tervidőszak végére a területen a vízgazdálkodási szempontból számításba veendő üzemek száma a jelenlegi 123-ról, mintegy 190—200-ra emelkedik. A forgatásra kerülő vízmennyiség 2 358 000 m’-re becsülhető, így a teljes jövőbeni vízforgalom 7 570 000 m!. Az ipari vízellátás fejlesztésével kapcsolatos beruházások költsége 1,355 milliárd forintra becsülhető.

A következőkben azon települések iparának jellemzőbb vízgazdálkodási adatait ismertetjük, melyekben az iparfejlesztés a jelenlegi állapothoz képest jelentősebb fejlődést irányzott elő.

Szeged. A város perspektivikus ipari frissvízigénye — a tervidőszak során létesülő mintegy 15—20 db új üzem igényével együtt 42 400 m\ Ebből 9000 m3 nyersvizet öt üzem részére a Tisza biztosít, míg 24 000 m3-t mélyfúrású kutakból, ill. 9400 m’-t a városi vízműről kell beszerezni. Az üzemek jövőbeni napi vízfelhasználása a 77 000 m' forgatott vízmennyiséggel együtt 120 000 m’-re becsülhető, melyből 115 000 ms üzemi célokat, a többi pedig üzemi dolgozók, illetve üzemi lakótelepek ivóvízellátását fogja szolgálni.

Csongrád. A város tervidőszak végén várható perspektivikus ipari frissvízigénye 50 000 m‘. Az iparfejlesztési program értelmében előreláthatólag 6 db új (zömmel élelmiszeripari) üzem létesítésével kell számolni. A tervidőszak végén a frissvízbeszerzés a következőképpen fog megoszlani: 45 000 m’ felszíni víz, 1000 m’ rétegvíz, 4000 m* városi vízműről beszerzett víz.

Az új üzemek közül vízgazdálkodási szempontból 3 üzem; a Sörgyár, a Konzervgyár, valamint a Cukorgyár emelhető ki. Ezek együttes vízigénye 49 000 m’/nap, melyből 45 000 m’-t a Tisza mellé telepített felszíni vízművek, 4000 m’-t pedig — zömmel üzemi ivóvízellátás céljaira — a városi vízmű biztosít. A 49 000 m’ mennyiségű nyersvízből 34 000 m” ülepítés után követkenül felhasználható, míg 15 000 m’-t további tisztítás után lehet csak elsősorban sör- és konzervgyártás céljaira igénybevenni.

Annak eldöntésére, hogy a 3 nagyfogyasztású üzem ipari vízellátását 3 önálló, vagy egy központi ipari vízműről, illetve a kiemelt víz többszöri fel- használásával gazdaságosabb-e megoldani, arra a végleges választ csak a részletes ipartelepítési tervek ismeretében végzett további vizsgálatok alapján lehet megadni.

A csongrádi üzemek jövőbeni együttes vízfelhasználása 73 000 m’-re becsülhető, melyből 72 500 m' üzemi, 500 m’ pedig ivóvízellátási célokat fog szolgáltatni.

Hódmezővásárhely. A város teridőszak végén várható perspektivikus ipari frissvízigénye — a létesítendő új könnyűipari üzemek igényével együtt — 14 500 m\ Ebből 7 200 ms felszíni, 1000 m’ felszínközeli, 4000 m’ rétegvízkészletből, 2300 m3 pedig a városi vízműről fedezhető. Az üzemek közül a Textil gyár részben saját, részben közműről, a többi üzem egységesen a közműről szerzi be a tervek szerint a jövőben ipari vizét.

A Textilgyár 8200 m’ napi frissvízigényéből 1000 m’ technológiai és szociális célú vizet a közmű, 7200 m’-t pedig az üzem önálló felszíni vízmüve biztosít. A hódmezővásárhelyi öntöző főcsatorna mentén létesítendő vízkivételi és tisztítóműből távvezetéken jut az ülepített — Tiszából

203