Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
beontőzésével remélhető olyan változás, amely lényegesen átalakíthatja a terület jelenlegi kultúráját. A homokterület megkötésére a szőlő-gyümölcs öntözés, a takarmánygazdálkodás hozamainak emelésére a rét-legelő öntözés szolgál. A hasznosítás hatékonysága az állatállomány növelését is megkívánja, mert a talajerő utánpótlását ezúton lehet biztosítani. A Kiskunhalasi öntözőrendszer lényegében azonos az előbb tárgyalt rendszer adottságaival, kivéve a déli részét, mely a homokterületből átmenetet képez a laza vályog felé. A csapadék-szegénység azonban minden tervszerű gazdálkodást meghiúsít. Mivel felszíni vize nincs, a felszínalatti vízkészlete is kedvezőtlen, szükséges a víz odavezetése. A rendszer kedvezőtlen természeti adottságai következtében víz nélkül fejlődés nem lehetséges, más mezőgazdasági területtől elmaradva, elnéptelenedésre van ítélve, mert a jobb, a biztonságosabb jövedelmet adó terület vonzó hatására, nagymértékű elvándorlással kell számolni. Ilyen körülmények között a terület öntözését, még kedvezőtlen gazdasági mutatók mellett is meg kell oldani. Az öntözés berendezésével a mezőgazdaság fejlődése hatással lesz a kapcsolódó mezőgazdasági ágakra is. Ez az élelmiszeripar egyes ágait érinti, főleg a konzervipar, és ezzel a külkereskedelmi mérleg eredményességét is. Tisza-jobbparti öntözőrendszerek: A Vidreéri öntözőrendszer vízkivételének kiépítése feltétlenül szükséges már a közeljövőben, mert a területen jelentős öntözési igény van, amit a mélyártéri részen kialakítható takarmányöntözés, ipari kapások termelése és a kedvező talaj adottságok is alátámasztanak. A terület adottságai lehetővé teszik munkaigényes növények termesztését és kertészetek létesítését. Ezzel a kialakult nagyüzemi gazdaságokban megteremthető a biztonságos mezőgazdasági termelés alapja. A Percsorai öntözőrendszer területén a talaj re- pedezettségét és azon keresztül a fokozódott párolgási veszteséget csak az öntözés képes megszüntetni. A tapasztalatok szerint ilyen körülmények között, a kritikus időszakban adott, egyetlen öntözés, az egész termés megmentését eredményezheti. Mivel a fejlesztés előfeltételei biztosítottak, az öntözőrendszer kiépítése a közeli években indokolt. Az Algyői öntözőrendszer továbbfejlesztése, Szeged város közelsége és ellátásának biztosítása, a foglalkoztatottság növelése szempontjából fontos. E mellett a rizstermelés fejlesztésének is meg vannak a feltételei. Az alacsonyabb öntözési arányt a területen kialakítandó halastófejlesztés indokolja. A Gyálaréti öntözőrendszer ugyancsak Szeged ellátásához járul hozzá. A kedvező talajtani adottságok, elsősorban az öntözéses zöldségkertészetek kialakítását indokolják, emellett a gyümölcsösök öntözésével és a fűszerpaprika terméshozamának növelésével, jelentős külkereskedelmi hatása van. Tisza-balparti öntözőrendszerek: A Mindszenti öntözőrendszer területén kertészeti öntözés fejlesztése mellett — a táperő visszapótlását biztosító állattenyésztés fokozása érdekében — a takarmányöntözést kell bevezetni, amit alátámaszt az is, hogy a terület a szántóföldi növénytermesztés kialakítására alkalmas. A fejlesztést indokolja az is, hogy az öntözés növelés elmaradása több évszázados öntöző kultúra egészséges fejlődését akadályozná meg. A Kurcai öntözőrendszer fejlesztése szükséges, aminek alapvető elve az egyéni kisparcellás gazdaságtalan üzemek felszámolása és a nagyüzemi igényeket kielégítő fürtök kialakítása. Ennek eredményes üzemére az eddigi tapasztalatok biztosítékot nyújtanak. A Hódmezővásárhelyi öntözőrendszer kiépített rendszer, ahol a fejlesztés lényege a korszerűsítés. A kiépített vízkivételi kapacitás, az eredeti rendszer területénél lényegesen nagyobb terület víz- szükségletét képes ellátni, szétválasztásával a terület jelentősen kiterjeszthető. A Dél-újszegedi öntözőrendszer vízbeszerzési feltételei igen kedvezőek, és az öntözés bevezetése a terméseredmények lényeges emelkedését biztosítja. Különösen kívánatos ez a fűszerpaprika-terület növelésénél, mely a mezőgazdasági üzemek jövedelmének növelésén túlmenően, külkereskedelmi szempontból is kedvező. Az Orosházi öntözőrendszer keleti része a legaszályosabb, csapadékeloszlása a legkedvezőtlenebb. Talaja igen kiváló mélyrétegű vályog, a löszhát legjobb termő területei. Mezőgazdasági hasznosítás szempontjából a szárazgazdálkodásban rejlő bizonytalanságok követelik meg a víznek a területre vezetését, mert más vízforrása nincs. A területnek, mint gabonatermő és állattenyésztési területnek a takarmánytermelés lehet az alapvető öntözési feladata. A fennsík keleti részéhez tartozó területeken, ahová felszíni víz gazdaságosan nem vezethető, a felszínalatti vízkészletet kell kihasználni, bár az csak kis kiterjedésű kertészetek öntözéséhez elegendő. Megvalósításuk így is szükséges, mert a kertészetnek megteremtése jelentős, a terület zöldségellátása szempontjából. A Szarvas—Kákái öntözőrendszerben a szikes talajok és a kedvezőtlen csapadékviszonyok miatt, a termésátlagok igen alacsonyak. Növénytermesztés, a rizstermelés megindulásáig nem igen folyt, és csak külterjes legelőgazdálkodást lehetett folytatni, juhászatokkal. Az öntözés továbbfejlesztése azért szükséges, mert — a terület a korábbi tapasztalatok alapján alkalmas rizstermelésre, és ez vetésforgóban a mező- gazdasági termelés fejlődésére is kedvező; — az egyéb szántóföldi termelés öntözés nélkül nem hatékony, — a terület állattenyésztésének fejlesztése csak öntözéses takarmánytermesztéssel oldható meg. A rendszer gazdaságos fejlesztését az is elősegíti, 154