Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
hogy főművei a csekély kihasználás mellett tovább terhelhetők és ez csaknem kizárólag a belsőberendezések építésével oldható meg. Az igényeknek megfelelően az öntözési mód árasztó, barázdás és csak kis mértékben esőszerű. A Csanádi öntözőrendszerben vannak az ország legjobb termőterületei, így a víz hasznosulása itt magas, ezért az öntözés berendezése gazdaságos, különösen ha ipari kapásokat, kukoricát, lent, kendert, dohányt termelnek. A szántóföldi öntözéshez kapcsolódva, a kedvezőtlen talajokon öntözött rétlegelő gazdálkodást kell megvalósítani. Ezeknek a kultúráknak az öntözését a tei’ület élelmiszer- és könnyűipari üzemeinek nyersanyag ellátása is indokolja és hatékonyságát fokozza. A Maros-jobbparti—Óföldeáki öntözőrendszerben a fejlesztés főfeladata a rizstermelés felszámolása és a kiváló talajú Maros menti területen takarmány és pillangósok váltógazdálkodásának bevezetése öntözéssel. Ezzel a terület az egész tájegység takarmánybázisává változik és a fejlett állattenyésztést megalapozza. A hagymatermő területek, melyek öntözést nem kívánnak, a száraz szakaszban helyezhetők el és így az öntözéses gazdálkodás célszerű kiegészítői. A hagymatermelésnek egyébként az állattenyésztéssel is szoros kapcsolata van — trágyaigényén keresztül —, tehát ez is az öntözés szükségességét támasztja alá. A Kiszombori öntözőrendszer kiváló vályogtalaja és a kedvezőtlen csapadékviszonyok indokolják az öntözés bevezetését. A növénytermelés szempontjából az öntözést lényegében a Maros-jobbpart— Öföldeáki öntözőrendszernél elmondottak indokolják, azzal, hogy itt fontos termelési ág az öntözéses zöldségtermelés is. A Deszki öntözőrendszer gazdaságos öntözési hasznosítását az öntözéses legelő javítása biztosíthatja. Ennek érdekében a jelenlegi legelők újratelepítése és javítása feltétlenül szükséges. A kisebb kiterjedésű, jobb minőségű talajokon a szemestakarmányok termesztését kell előirányozni, mint a rét-legelő gazdálkodás kiegészítő termékét, ami az állattenyésztés biztonságát és jövedelmezőségét alapozza meg. A rendszeren kívüli területeken felszíni (helyi és felszínalatti csőkutas) lehetőségek kihasználása, főleg a lakosság zöldségellátása érdekében indokolt, részint átmenetileg olyan területeken, ahová felszíni vizet csak nagy müvekkel, csak hosszabb idő után lehet juttatni. 2. AZ ÖNTÖZÉS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A területre vonatkozó tudományos kutatások általános jellegűek. A vízkészletre vonatkozóan a VITUKI által végzett országos vizsgálatokon kívül, jelentősek azok a kutatások, melyeket a VITUKI, részben a TVK, Duna—Tiszaközi, részben az orosházi fennsíki, felszínalatti vízkészletre vonatkozóan végzett. Az öntözésre vonatkozóan a területen jelentős mezőgazdasági jellegű kutatási tevékenységet kell megemlíteni. Az öntözési és Rizstermelési Kutató Intézet szarvaskömyéki öntözési vizsgálatainak eredményei, mint a terület adottságainak megfelelő vizsgálatok kutatási anyaga az öntözésfejlesztésnél figyelembe vehető. Ezek között a vizsgálatok között a rizstermelésre vonatkozók mellett, a szántóföldi öntözést és a rét-legelő öntözést érintően is jelentős kutatási anyag áll rendelkezésre. Hasonlóképpen jelentősek azok a főleg zöldség- termelésre vonatkozó mezőgazdasági kutatások, amelyek a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben folynak és amelyeket ez az intézet publikált. Meg kell említeni a mezőgazdasági öntözési kutatások terén a Délalföldi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet vizsgálatait is. Mindhárom kísérleti intézet vizsgálatait részletesen itt nem tárgyaljuk, de megjegyezzük azt, hogy azok a terület öntözésfejlesztését tudományos szempontból nagymértékben alátámasztják. A területre vonatkozó és az öntözést érintő általános tervezési alapanyag tekintetében — teljesség kedvéért — hivatkozni kell a „Vízgazdálkodási Adatgyűjtemény” területre vonatkozó anyagára, amely az öntözési és a többi más vízgazdái-* kodási ágakat érintő helyzetet, azok fejlődésében is részletesen tárgyalja. Megemlítjük még az általános tervezések közül a VÍZITERV által készítet országos tervezési anyagokat: az 1954. évben készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv első vázlatát és az ennek továbbfejlesztéseképpen kidolgozott öntözésfejlesztési alternatívákat. Az öntözésfejlesztési elképzelések kidolgozásánál az egyes öntözőrendszerekre vonatkozóan készült konkrét tervezési anyagok ismertetése és értékelése során az általános tervezési anyagokkal való összefüggésre esetenként fogunk rámutatni. A Duna-balparti rendszerek — mint az öntözés- fejlesztésnél ismertetni fogjuk — a Duna—Tisza csatornára támaszkodnak. Ezekre előzetes tervek nem állnak rendelkezésre, így csak a VlZITERV által a TVK részére készített alapdokumentációt vettük alapul. A Gyálaréti öntözőrendszert a tiszai rendszerekhez soroltuk. A VÍZITERV által tervezett Kiskunfélegyházi öntözőrendszert kettébontottuk egy kisebb Kiskunfélegyházi öntöző- rendszerre, mely a Duna—Tisza csatornához kapcsolódik önálló vízkivétellel és az ún. Bugac— Mórahalmi öntözőrendszerre. Ezen túlmenően az f 155
