Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
Т/8. Р er csór ai öntözőrendszer A rendszer területe megegyezik a percsorai bel- vízöblözet területével. A belvízi szivattyútelep kettős működésű, 4 m’/'sec teljesítményű. A tervek szerint önálló öntözőcsatornahálózat biztosítja az öntözővíz-szükségletet 4160 ha-ra. A belvízhálózat építésével megépült a főcsatorna 1,0 km szakasza, azonban a főművek további kiépítése, öntözési igény hiányában, nem történt meg, s így a főcsatorna meglévő szakasza sem üzemelt A rendszer vízkivétellel rendelkező fürtje a le- velényi, 1,5 mVsec. teljesítményű, úszós vízkivétellel, Itt az öntözés már 1887-ben megindult, műrét öntözéssel 460 ha-n. A századfordulón az öntözést beszüntették, a telep újabb üzembehelyezésére, — rizsteleppé átépítve — csak 1947-ben került sor. A telep elgyomosodás miatt, többszöri átépítésre került, azonban az árvédelmi töltésre gyakorolt kedvezőtlen hatás miatt, a risztermelést korlátozni kellett. Jelenleg 30%-os vetésforgóban folyik rizstermelés. Ez továbbra is, mint a rendszer szerves része, önállóan üzemeltetve fennmarad. A rendszer területén jelenleg üzemelő öntözés területe 270 ha. T/9. Algyői öntözőrendszer A rendszer főművei az Algyő—Fehértói belvíz- csatorna torkolati zsilipének felhasználásával, 1952. évben épültek ki, a Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal tervei alapján. Kiterjedése a terv szint 1300 ha. Az öntözővizet úszómű emeli a hullámtéri, magasvezetésű öntözőcsatornába. Az üzemi vízszintnek a Szeged—Fehértói Halgazdaság igényeit is ki kell elégíteni, ezért újabb emelés szükséges. Ez üzemi nehézségeket okoz, mert az öntözővíz a fennsíkról érkező szikes belvizekkel keveredik és így minőségileg nem, vagy csak a tenyészidő egyes szakaszában alkalmas öntözésre és a vízminőség biztosítására nagymennyiségű higítóvíz szükséges. A Tisza-víz keveredése a magas sótartalmú vízzel lassú, kellemetlen időkiesést okoz. Ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölése szükséges úgy, hogy egyidejűleg biztosítsa az öntözés és halastó vízigényét. A rendszeren belül, az 1930-as években, mélyfúrású kútra települt alacsony nyomású hajós úszós permetező berendezéssel, kb. 18 ha kiterjedésű, kertészeti öntözést építettek. A mélyvezetésű csatornában tárolt, ártézi vizen úszó csónakból, jobb- ra-balra kinyúló, perforált csővezetéken keresztül végezték, az öntözést. Az öntözés tapasztalatai nem voltak kedvezőek, és az 1940-es évek előtt megszűnt. Jelenleg, a már említett mélyfúrású kutak vízhozamára, a területen földbe épített ac. csöves esőztető berendezés létesült 52 ha területtel. A rendszerben korábban üzemelt mélyfúrású kutak vízhozamára támaszkodó többi kisebb öntözés, az idők folyamán megszűnt részben vízhiány, részben a birtokviszonyok megváltozása miatt. Pár a rendszer szántóföldi öntözésre épült, az eddig üzemelő öntözés legnagyobb része rizstelepként működött. A vízkivétel teljesítőképessége az alkalmazott úszómű teljesítőképességének a függvénye, a zsilip belvízlevezető kapacitásának határáig 7—8 mVs-ig. A rendszerben egyidejűleg jelenleg öntözött terület 638 ha, zömmel rizs. TI 10. Gyálaréti öntözőrendszer A rendszer a gyálai Holt-Tisza kihasználására támaszkodik. Ez, mint belvízi tározó, az év minden szakaszában biztosította az öntözéshez szükséges vizet. Az első öntözések a part mentén, az 1910— 20-as években települtek, kisüzemi kertészeti kultúrák öntözésére; nagyobb kiterjedésű öntözés csak 1935—36. években Bodonréten alakult ki, mint Szeged város kertészeti telepe, kombináltan a Holt-Tiszából és mélyfúrású kútból történő vízellátással, esőszerű öntözésre épült ki. Az öntözést 1949. évben felújították, a holtmeder vízkészletéből táplált megoldásúra. Üttörő berendezéssel üzemelő permetező berendezésre. A holtmeder vizére több termelőszövetkezet öntözése települt. A holtmeder szódás belvize miatt, az öntözések üzemelését hatóságilag kellett beszüntetni és a rendszerben jelenleg öntözést nem folytatnak. Az öntözést csak a holtmeder vizének javítása tenné lehetségessé. Jelenleg a rendszerben egyéb vízforrásból üzemel 171 ha. A rendszer egységes vízellátására tanulmány eddig nem készült. Az említett szikes vizek minőségének javítására az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Ballagitói szennyvíz-szivattyútelep építésénél kötelezte Szeged várost 1 m8/s tiszai öntözővíznek a holt mederbe szivattyúzásához szükséges berendezés biztosítására. Ez meg is történt. A keverésnek ezt a megoldását azonban a határvédelemmel kapcsolatos problémák akadályozzák. MAROSI ÖNTÖZŐRENDSZEREK TI 19. Csanádi öntözőrendszer A rendszer területén belül jelenleg egységes vízellátás nincs, az üzemelő telepek apró, elszórt vízkivételekre települtek. A fő vízforrás a Maros. A telepek a terület fő vízfolyására, a Marosra települtek, főleg hullámtérre. Javarészt termelőszövetkezeti, kisüzemi kertészetek, melyek a homoktalaj kedvező termelési adottságait használják ki. A területen az öntözött területek teljes kiterjedése 76 ha. T/20. Maros—Öfölddeáki öntözőrendszer A kedvező termelési adottságokkal rendelkező Maros parti területre 1949—50-ben készült el az öntözőrendszer tanulmányterve. A tervezet elfogadásra került és a vízkivételi mű, valamint a főcsatornák megépítése után 1952. évi május hónapban üzembe is helyezték. Főművei 4,5 mVs kapacitásúak, gravitációs vízellátást biztosítanak. A rendszer szántóföldi öntözőkultúrára készült és csupán 420 ha terület volt rizstermelésre kije151
