Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
don végzi, akikor rossz, kedvezőtlen irányba tolja el a talajok fejlődését. Különösen a Közép-Tisza- vidék, Körösök vidéke réti talajain figyelhető meg ez az öntözés hatására végbemenő másodlagos szo- lonyecesedési folyamat. Az ember termelő munkájának másoldalú jótékony hatása figyelhető meg hegyes-dombos vidékeinken, ahol a talajvédelmi, rendszerek bevezetésével avatkozik be a természet rendjébe és egyre nagyabb területeket von be a mezőgazdasági művelésbe. A szocialista nagyüzemek kialakulása teremtette meg a talajvédelmi eljárások bevezetésének feltételeit. Nagykiterjedésű szikes területeink jó részének a képe is megváltozott. A szikesek egy részét az ember rizstermesztéssel 'hasznosította, másik részét megjavította, feltörte és mezőgazdasági művelésbe vette. A modem szikjavítáisi kutatás is arra irányul,' hogy a szikesedé® folyamatait az összes tényezők figyelembevételével vizsgálja és megkeresse azokat a módúikat, melyekkel hazai szikesemket megjavítva bevonhatja; a mezőgazdasági termelésbe. Homokvidékeink hasznosítására is meg vannak az alapok, melyek segítségével a homokon virágzó mezőgazdasági kultúrák létesülhetnek. Mindezekből megállapítható, hogy az ember — mint a földrajzi környezet egyik tényezője — tevékenységével milyen sok irányban avatkozhat be a természet rendjébe és fordíthatja azt a társadalom hasznára, vagy éppen, kárára. 2.124 Értékelés a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából A TVK-egység az Északi-középhegység Cserhát- Mátra—Karancs—Medves vidékeit és a Gödöllői dombság egy részét, valamint az Alföld É-i hordaléklejtőjének, Jászsági tájának és a Közép-Tisza- vidék Ny-i részének a területeit öleli fel. A terület csapadékviszonyai nagyon változóak. A középhegységi részeken ugyanis a csapadék mennyisége elég nagy, az alföldi területek -viszont hazánk legszárazább éghajlatú vidékei közé tartoznak. Az évi átlagos csapadékmennyiség ezeken a részeken csupán 500—550 mm, amelyből a nyári félévre 250—300 mm esik, s a tenyészidő csapadék- mennyisége még a 250 mim-t sem éri el. A TVK-egység talajai a domborzati viszonyoktól f üggően egy sort alkotnak, mely sor tagjainak vízgazdálkodási tulajdonságai az alábbiakban foglalhatók össze: Az Északi-középhegység legmagasabb területein változatos, de általában karbonátmentes alapkőzeten fekete nyiröktaiajok találhatók. Ezek vízgazdálkodási tulajdonságai rosszak, hisz a tömör alapkőzet gyakran, csupaszon bukkan a felszínre, de ha borítja is vékony talajréteg, az alig pár cm-es. A középhegység alacsonyabb részein az előbbihez hasonló alapkőzeten podzolos 'és agyiagbemosó- dásos barna erdőtalajok helyezikednek el. Itt a tömör kőzet miár mélyebben van, de a vízgazdálkodási tulajdonságokat a rossz szerkezetű, tömött, rossz vízvezető, illuviális В-szint megjelenése rontja le. Emiatt vízbefogadóképességük kedvezőtlen, s ez gyakran eróziós károkhoz vezet. A középhegység legalacsonyabb részein és a Gödöllői dombság enyhe lejtőin barna földiek keletkeztek a homokos-löszös üledékeken. Ezek könnyű mechanikai összetételű és elég jó vízgaz,dálkodású talajok, azonban erősen erodáltak, s az erodáitság fizikai tulajdonságaikat, de elsősorban termékenységüket jelentősen rontja. Az alföldi peremvidékeken a jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező (kivételek csupán az észak-alföldi hordaléklejtő agyagos, erősen kötött talajai) csernozjom barna erdőtalajok fokozatos átmenetet alkotnak az alföldi részek legmagasabb térszíni fekvésében megjelenő mészlepedékes cser- nozjomai felé. A típusos csemozjomok vízgazdálkodási tulajdonságai jók: vízkapacitásuk nagy, holt- víztartálmuk kicsi, úgyhogy a növények számára hasznosítható vízkészletük jelentős. Vízáteresztő és vízibefogadóképességük szintén jó, a csa- padékvíz legnagyobb része rövid idő alatt beszívódik a talajba, s jelentékeny nedvességtartalékot tárol a száraz periódusban. A nem típusos;, hanem ún. ,.alföldi” löszön löszszerű agyagon kialakult cser- nozjomok vízgazdálkodási tulajdonságai (elsősorban vízvezető és vízbefogadóképességük) már nem ennyire optimálisak, különösen ha a talaj mélyebb rétegeiben sőfelhalmozódási szint is található. A valamivel alacsonyabb területeket borító réti csemozjomok képződésében már a talajvíz is szerepet játszott. Ha, ez mélyebben van, s nem tartalmaz sok oldott sót, úgy a talajok vízgazdálkodási sajátságai kitűnőek, termékenységük pedig még gyakran a csemozjomökét is felülmúlja. Ha azonban a talajvíz magasabban helyezkedik, el — különösen pedig ha sótartalma is jelentős — hatására esetleg szikesedési folyamatok indulnak meg* amelyek lerontják a jó vízgazdálkodási tulajdonságokat. A mélyebb térszíni fekvésben, megjelenő réti talajok vízgazdálkodási tulajdonságai eléggé kedvezőtlenek. Ezek a talajok gyengén karbonátos, lösz- szerű agyagon, vagy kifejezetten savanyú Tisza öntésagyagon alakultak ki. Erősen agyagosak, tömöttek, levegőtlenek, rossz szerkezetűek. Vízvezetőképességük rosszi, s bár vízkapacitásuk igen nagy, a magas hoitvíztartalom miatt a növények által felvehető vízikészletük kicsi, a 'hasznos víz diafar zonja szűk. Tovább rontja e talajok vízgazdálkodási tulajdonságait a felszínközeli — gyakran sós — talajvíz, amely intenzív szikesedési folyamatokhoz vezethet. A Tisza árterein kötött, nehéz mechanikai összetételű öntéstalajok, távolabb humuszos öntéstalajok és réti. öntéstalajok helyezkednek el, melyek vízgazdálkodási tulajdonságai a réti talajokéhoz hasonlóak, de rajtuk a szikesedési folyamatok ritkábbak. A TVK-egység területéből jelentős részt foglalnak el a szikes talajok, amelyek közül itt réti szo- lonyeoek és sztyeppesedé réti szolonyeoek fordulnak elő, elsősorban a Zagyva-szögben. E talajok vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezőtlenek, melynek mértékét elsősorban — aránylag kedvezőbb 51
