Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

650 mg/1, Na %-a 35—40—45, szódalúgossága 10 mg/1. A körzet északnyugati részén a csernozj om barna erdő talaj ok mechanákai összetétele már lazább, vízgazdálkodási sajátságai még kedvezőbbek s ezen talajoknál a, megengedhető öntözővíz sókon- centráeió 800 mg/1, Na % ^5—40—45, szódalúgos- ság 10 mg/1. A csemiozjom barna erdőtalajoktól délre már az Alföld jellemző mészlepedékes cser- nozjomokat és a mélyebb területeken pedig réti csemozjomokat, mélybensós réti csemozjomokat találunk. Ezen talajok vízgazdálkodási sajátságai kedvezőek. Öntözésük esetén 650 mg/1 összes sótartalmú, 35—40—45 Na %-ú, 10 mg/i szódalúgos- ságú öntözővíz engedélyezhető. A legmélyebb területeken réti talajokat találunk, ugyancsak réti talajok vannak a folyók völgyében. Vízgazdálkodási sajátságai viszonylag kedvezőtlenek, közepes vízbefogadó képességűek, jó víztartók. Öntözésnél 500 гс^Д összes sótartalmú, 35—40—45 Na %-ú, 10 п^Д szódalúgosságú öntözővíz engedélyezhető.

A körzetnek az Alföld nagytáj egységéhez tartozó területén nagyobb foltokban sűrűn találunk szolonyeces réti talajokat és sztyeppesedő réti szo- lonyeceket. Kisebb foltokban előfordulnak réti szo- lonyecek is. E talajok vízgazdálkodási sajátosságai kedvezőtlenek, a szikesedés mértékének növekedésével a vízgazdálkodási sajátosságaik romlanak. Ennek megfelelően) szoüonyeces réti talajok esetében az öntözővíz megengedhető maximális sókoncentrációja 500 mg/1, Na %-a 35—40—45, szóda- lúgossága 10 mg/1. Azonos követelmények vannak a szikes talajok szántóföldi öntözése esetén is. Amennyiben a szikes talajokat legelőként kívánják hasznosítani s talajjavítást nem végeznek, úgy 800 mg/1 összes sókoncentrációjú, 65 Na %-u, 50 mg/1 szódalúgosságú víz öntözésre felhasználható. A terület délnyugati részén találunk humuszos homoktalajokat és csernozj om jellegű homokokat. Öntözésnél 800 mg/1 sótartalmú, 35—40—45 Na %-u, 10 mg/1 szódalúgosságú víz felhasználható.

Síkvidéki tározók vízminősége és üzemelése. A síkvidéki tározók vizének minőségét alapvetően a betáplált víz minősége szabja meg. Állás közben részben a bepárlódás, részben a tározó talajából kioldott sók hatására a tározott víz minősége bizonyos mértékű romlást mutat. Megfelelő üzemelési rend mellett azonban biztosítható a tározott víz teljes mennyiségének felhasználása öntözésre. Az üzemelés feltételei a következők: A belvizek és csur- galékvizek távoltartása a tározótól, valamint a betáplálás és vízkivétel olyan szabályozása, hogy a vízkivétel akkor történjen, amikor a víz kémiai mutatói még nem érték el az öntözésre alkalmas határértéket. Az üzemelés elve azonos a higításos vízjavítás elvével és a hígítást az öntözési csúcsszezon, július előtt kell elvégezni legalább egy alkalommal.

2.365 A felszíni vizeket érő szennyezések

(részletes ismertetést lásd IX. fejezet).

A j elenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális éLővízforgalom meghatározása minőségi szempontból sok esetben igen nehéz. A számos ellentétes szakvélemény és különböző vízhasznosítási

szempontok miatt annál is inkább, mert általánosságban nagyobbak a vízkivétellel szemben támasz- tott igények, mint a lehetőségek. Számszerű adatokat а XVII. fejezet területi vízmérlegénél adtunk meg. Konkrét esetekben azonban egyedi vizsgálatokra van szükség, ahol a komplex vízgazdálkodás érdekeit kell figyelembe venni és az Öntözés érdekeit az ivóvízellátás és ipar igényeivel egyeztetni.

2.4 Felszín alatti vízkészlet

2.41 Általános ismertetés

2.411 A felszínalatti vizek osztályozása

Felszín alatti vízkészletnek nevezzük azt a víz- mennyiséget, ami a laza üledékes kőzetek, valamint a repedése», hasadékos kőzetek hézagaiban helyezkedik el.

A felszín alatti vizeket több szempontból (eredet, hőfok, kémiai összetétel, stb.) csoportosíthatjuk. A vízkészlet megismeréséhez a természetes osztályozás vezet, ami a genetikai jelleg és a jelenlegi vízmozgások szerint két fő csoportot ad.

Az a mozgásban lévő víz, ami a természetes hidrológiai körfolyamatban résztvesz, a dinamikus felszín alatti vízkészlet. A vízkészletnek az a része pedig, amely a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt, a passzív vízkészlet.

A mozgásállapottól függetlenül, a hézagokat kitöltő víz térfogata által meghatározott vízmennyisége vagyis a dinamikus és passzív készlet pillanatnyi összegét sztatikus vízkészletnek nevezzük.

A felszín alatti vízkészlet összefüggő, komplex egészet alkot, mégis az elhelyezkedés, valamint a gyakorlati felhasználás és a főbb hidrológiai jellemzők szerint megkülönböztetünk partiszűrési vizet, talajvizet, karsztvizet és mélységi vizet. De a fogalmak tisztázása végett szólni kell itt a partiszűrésű vízről is.

a) A partiszűrésű víz tulajdonképpen nem képez felszínalatti vízkészletet, hanem a felszíni vízkészlet része. A vízkivétel módja azonban teljesen, azonos, mint a felszín alatti vizeknél és a kitermelt víz minősége is teljesen hasonló tulajdonságokat mutat. Ennek tulajdonítható, hogy a partiszűrésű víz a felszín alatti vizek csoportosításában szerepel. A partiszűrésű vízkivétel lehetőségeit a hidrogeológiai adottságok, a vízfolyások mentén elhelyezkedő durva szemű pleisztocén-holocén rétegek szabják meg. A kitermelhető partiszűrésű víz mennyisége a felszíni vízkészletnek azt a hányadát képezi, ami a vízfolyás partjához közel elhelyezett kutakkal és galériákkal termelhető ki, és nagysága bizonyos határokon belül az előidézett depresszió mértékétől függ.

b) Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszín alatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz alsó elhatárolása egységesen nem adható meg, mindenütt a helyi adottságoktól függően az első vízzáró rétegig tart.

90