Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
c) Karsztvíznek nevezzük a karsztosodott kőzetekben (Magyarországon főleg mészkőben és dolomitban) tározatt vizet, ill. azt a vizet, amely földalatti útjának nagyobb részét karsztosodott kőzetben teszi meg. d) A mélységi víz a földkéreg mélyebben fekvő likacsé®, hasadékos és üreges kőzeteiben elhelyezkedő víz, rendszerint nyomás alatt áll és a felszín alatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk rétegvizekre, rétegzetten kőzetek (eruptívak, kristályos palák, stb.) vizére és nyomás alatti mély karsztvízre. A különböző felszínalatti vizek (talaj- karszt- mélységi víz) között gyakran nincsen éles elválasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi ösz- szetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegyi összetétel alapján megkülönböztetünk közönséges- ásvány- és gyógyvizet. Ásványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz, amelyben 1000 vagfi oldott alkotórésznél több van. vagy egyes ritka, de élettanilag aktív elemből (lithium, jód, fluor, bór, arzén, rádium, rádiumema- nádó) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gyógyvíz olyan ásványvíz, ami vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. Ásványvizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 2.412 A felszínalatti, felszíni és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet táplálása, a felszín- alatti-, felszíni és csapadékvizek összefüggése szempontjából elsőrendű fontosságú szerepet játszik a karszt- és a felszínnel összeköttetésben lévő hasa- dékvíz, valamint a talajvíz, mert az egész felszín alatti vízkészlet táplálása ezeken keresztül lehetséges. A felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adottságok mellett is csak a felszíni vizek mentén elhelyezkedő szűkebb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talajvíznél és a karsztvíznél szoros összefüggés mutatkozik a csapadék és az időszakosan előálló vízkészletváltozások között. A mélységi vizeknél jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karsztvíz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzetekben — a karsztvízben — mindig tartós készletnövekedés jelentkezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgásnál. A laza üledékes kőzeteknél — a talajvíznél — csak időszakos pótlódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó összege több, mint a párolgás, de ez a csapadékból származó pótlódás nyáron teljes egészében elpárologhat. A csapadékhatás egészen szaros kapcsolatokkal a téli félévben mutatható ki. A csapadékból származó utánpótlódás a talajvíztükör mélységének növekedésével csökken, több hétre, vagy egy-két hónapra terjedő késleltetés állhat elő és a hazad időjárási viszonyoknak megfelelően maximálisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő talajvíztükör esetén muta,tható ki. Folyók és állóvizek partjainál a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a felszíni vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz1 hűen követi a felszíni víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 6,0—0,1 km szélességgel jellemezhető. Folyók mellett kimutatható egy második sáv is, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, de több árhullám összegezett eredményeként halmozódott talajvízállás emelkedés, alacsony vízállás idején talajvíz leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 13,5—0,2 km határérték ekk el j ellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízforgalom alakul ki, árhullámok idején a folyó táplálja a partmenti sáv talajvízét, hosszantartó kisvizek idején a folyó talajvízrelszívó hatása észlelhető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősorban a folyó vízáUósváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.413 Összefüggés a szomszédos területekkel A határ általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos területek felszínalatti készletére is és viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok a 13. számú Felső- Tiszavidék- Vízgazdálkodási Keretterv felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészietgazdálkodásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. A területünket a szomszédos — 11. számú Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterv területétől — elválasztó határ több jelentős rétegvíztartó egységet metsz. A határhoz közel települő rétegvízhasználatok tehát észrevehető mértékben is érinthetik a szomszédos területek felszínalatti vízkészletgaz dál- kodását. 2.414 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Területünk felszínalatti vízkészlete, melyet kereken 11 m3/s-ra becsültünk, csaknem egy nagyságrenddel elmarad ugyan a felszíni készletet gyakorlatilag kizárólag képviselő Tisza augusztusi 85%-os tartósságú vízhozama mögött, mégis a maga nemében — országos viszonylatban is — számottevő érték. A felszínalatti készlet 1%-a partiszűrésű, 16fl/o-a talaj, végül 84%-a rétegvíz. A Tiszára támaszkodókat nem számítva, az egyéb vízigényeknek jelenleg csupán felét elégítik ki — a készletek eloszlásával ellentétben — a felszínalatti 91
