Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Származik, а 11. és 12. TV К-egységek közvetítésével. A Körösvölgy vízkészleteinek alakulásában igen nagy súllyal jönnek számításba a Román, Nép- köztársaság területén végzett vízimunkálatok és — még inkább — az utóbbi évek során egyre inkább szaporodó vízhasználatok. Nagyjelentőségű a román—magyar vízügyi egyezmény, mely a határvizek és a határ által metszett vizekre vonatkozó műszaki kérdések szabályozására jött létre. Ebben — többek között — a román fél biztosítja Magyarország számára a román területen levő vízkivételekből az előírt vízhozamok átadását, a vízfolyások egészségügyi feltételeihez és me- derállapotához szükséges vízhozamokat, a határ által átmetszett vízfolyásokból táplálkozó, már működő vízhasználatokhoz szükséges vízhozamokat. Vízminőségek tekintetében a Tiszán általában tiszta minősítésű víz érkezik, bár a Sajó, továbbá időszakos szennyeződés formájában a Bodrog és Ti- szavidéki Vegyikombinát néha rontja a minőséget. A Hortobágy—Berettyó-csatorna — különösen Debrecen városának hatására — szennyezett vizet hoz, míg a Hármas-Körös vize tiszta. 2.3132 A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRE TÁVOZÓ VIZEK A 9. TVK-egységnek a Tiszában koncentráltan átadott víz mennyiségi alakulásában a területünkön végzett vízimunkálatok nem éreztetik hatásukat. Említésre méltóbb azonban a mezőgazdasági víz- használatok hatása, melyek a jövőbeni a tervezett nagyarányú öntözések miatt a jelenlegi vízkészleteket tovább fogják a tenyészidőben csökkenteni. Ezt a 2.3141 pontban elmondott II. tiszai vízlépcső építése ellensúlyozza némileg. A továbbadott víz minősége általában tiszta. Az ipari szennyvizek hatására időszakosan jelentkező szennyezett állapoton szennyvíztisztító berendezések építésével és előírás szerinti üzemelésével lehet segítem. 2.314 A felszíni vizek jelentősége a terület vízgazdálkodásában A Tisza készletét figyelmen kívül hagyva, területünk egyéb felszíni vizeinek (gyakorlatilag a Zagyva-rendszer vízfolyásainak) augusztusi 85%-os tar- tósságú természetes készlete —< mintegy 0,9 m3/s — a felszín alatti készlet egytizedét sem éri el. A szeptemberi 99%-os tartósságú érték az előbbinek mintegy felére tehető. — A Tisza áthaladó természetes hozama (145 m3/s, Ш. 83 m3/s) viszont a felszín alatti készletet egy nagyságrenddel felülmúlja. A Tiszára támlaszkodókat nem tekintve, a területi vízigényeket a felszíni és felszín alatti vizek — a készletek eloszlásával ellentmondásban — kb. egyenlő arányban elégítik ki. A terület felszíni készletére ipari és mezőgazdasági igények egyaránt támaszkodnak. A Tisza hozamát igen jelentős — részben közvetve a Hortobágy—Berettyó mentén jelentkező — ipari és mezőgazdasági vízigények terhelik. Ezeket is számításiba véve, területünkön a felszíná vízből kielégített igények nagysága kereken egy nagyságrenddel múlja felül a felszín alatti vizekből kielégí tettekét. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi Vízmérleg) fejezet a hozzátartozó „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázatokkal, továbbá a 22—24. sz. térképekkel együtt részleteseni is tájékoztat. A felszíni vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön részben a Tisza — meglehetősen korlátozott — készletének további hasznosítása, részben a területi vízkincs tározással történő növelése felé mutat. (A felszín alatti vizekkel ilyen szempontból a 2.414 pontban foglalkozunk.) 2.32 VÍZÁLLÁS, VÍZHOZAM 2.321 Vízállás 2.3211 JELLEMZŐ ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRTÉKEK Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.3ll pontban általánosságban már leírtuk. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is* jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20. táblázatban is közöltük. Most a 21. a—c. táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen —, a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeiknek vízállásai a vízjárásra jellemzők és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényeikre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban hekövetkezett, a szelvény víz- szálhtóképességét egyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nem hogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. mederszabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításánál figyelmen kívül hagytuk. Az észlelés kezdete óta megváltozott null- pont-magasságú mércék változás előtti adatait a mai állapotra átszámítottuk. Táblázatunkban — csakúgy mint a 20. sz. táblázatban — az egyes jellemző vízállás-értékek jelölésére a vízrajzi gyakorlatban szokásos szimbólumokat használtuk. Ezek a következők: 71
