Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
ugyanazon értékelés szerint 65% körül van, ezért csak hivatalok, intézmények kapják meg, A vízgazdálkodás szempontjából fontos időjárási elemek 5—10 napos előrejelzése módszerének kidolgozásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérletezik. 2.3 Felszíni vízkészlet 2.31 ALTALANOS ismertetés Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függetlenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvetlenül a légköri csapadékból erednek, részint pedig a felszín alatti vizekből, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak (partiszűrésű talajvizek). A földkéreg időlegesen vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mélyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó irányú folyamatos mozgást végző vizek a folyóvizek vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a vizek pedig, amelyek valamely mélyedést, teknőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnék időszakosak vagy állandóak. Az emlber természetalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (pl. tározókat, halastavakat) is. 2.311 Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát, szoros összefüggésben a vízgyűjtőterülettel és a műszaki beavatkozásokkal. Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére, és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők: vízállás, vízhozam (víz- mennyiség), vízhőfok, jégmegjielenési, — zajlás, — beállás, — felszakadás, hordalékhozam (hordaléka töménység), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás, a vízszín magassága, a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen, felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, heosztásos vízméroelap null- pontja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A vízmennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1 /s-egységben, a vízmennyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélybez tartozó keresztszelvény többi pontjabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el 'számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában' nem egyenletes a hőmérséklet- eloszlás:. A vízhőfokot rendszerint C°-egysógben adjuk meg. A jégjelenségekne vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak1. A hordalék a tó ill. vízfolyás vizében lebegő ill. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart, ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmennyiség valamely hordaléktest térfogata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/m3, g/m3-egységben, a hordalékhozamot m3/s, t/s-egységben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és. biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. E fogalmak alapján a területegység felszíni vizeinek vízjárását a 2.32—2.36 pontokban részletesen ismertetjük. i i 2.3111 A TERÜLET VÍZRENDSZERE A területegységre, a határain kívülről egyetlen helyről lép számottevő felszíni víz: a 10. számú Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterv területétől a Tisza. A területegységen belül a felszíni vizek zöme a Mátrában és a Cserháton, valamint a Gödöllői dombságon ered, s a Zagyva vízrendszeréhez tartozik. Mellékvizei közül első helyen áll a Tárná. Torkolatánál a két vízfolyás vízkészlete csaknem azonos nagyságú. A Tárná jelentékeny mellékvize a Tarnóca és a Gyöngyös, a Zagyváé a Tarján, a Szuha, a Galga és a Tápió. Az utóbbi bizonyos fokig belvízcsatornának is tekinthető. A területegység tiszántúli része belvízjárta sík vidék, amelyet belvízcsatornák hálóznak be. Vannak belvíz- öblözetek a Tisza jobbpartján is. Jelentősebb természetes tavak nem találhatók a területen. Valamennyi vízfolyás végső befogadója a Tisza, amely a területegységről távozó vizeket a 9. és 12. TVK-egység területére vezeti át. A laksűrűség, a gazdasági ágak fejlettsége stb. nem független a vízhálózattól, ill. a vízkészlet eloszlásától. A területegységen belül gazdaságilag legfejlettebb és legsűrűbben lakott, országos jelentőségű (hatvan—salgótarjáni iparvidék a Zagyva 10 8 TVK 65
