Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

3.126 Utalások további meliorációs beavatkozásra, ill. az adottságok jobb kihasználására

A meliorációs intézkedések közül az előbbieken kívül legfontosabbnak 'látszik a savanyú talajok és szolonyecek javítása, ami indokolt esetben nemcsak meszezéssel, hanem rizses vetésforgó beállításával, trágyázással és megfelelő agrotechnika kidolgozásával érhető eh

2.2 Éghajlat

2.21 ALTALANOS ISMERTETÉS

2.211 A terület éghajlati jellemzése

A terület — amint azt a 6. ábra is mutatja —, éghajlati szempontból igen ellentétes részekből tevődik össze: a déli országrészre jellemző a legmelegebb, legszárazabb klíma (Duna—Tiszafcöz, Tisza—Köröszug) éppenúgy található itt, mint hegyvidéki, vízszintesen és függőlegesen erősen tagolt, változatos, általában napfényben szegény, borult, párás időjárású terület (Cserhát, Mátra, Karancs- vidék).

A terület északi, hegyvidéki (a Bacsó-féle IV. körzetbe eső) részét a függőleges tagoltsággal gyorsan változó éghajlat jellemzi. A völgyekben, medencékben a már említett napfényszegénység mellett gyakoriak a ködök. A szelek változó irányúak és általában mérsékeltek. Itt a csapadék viszonylag kevés, a mezőgazdasági területek sokszor szenvednek a szárazságtól. A hegyoldalakon, a hegycsúcsokon (500—1000 m között) több a napfény, az uralkodó szél a magassággal növekvő sebességű, iránya északnyugaitá-északi. A csapadék- és hóviszonyok a nagyobb magasságokban szántén kedvezőbbek, a hőmérsékleti viszonyok pedig kiegyenlítettek; ritkán sújtja ezt a területet késő tavaszi vagy kora őszi fagy; a nyár melege mérsékelt, a tél tartós, de nem szigorú.

Az I/c. körzetbe eső középső alföldi rész (Jászság) többi síkvidékünkhöz hasonlóan szélsőségekre hajlamos, a nyári forróság tartós szárazsággal párosulva gyakran megy át aszályba, a téli lehűlések pedig gyakran rendkívül erősek. A napfénybőséget, a viszonylagos szélcsendet a mezőgazdaság csak mérsékelten tudja kihasználni, mert a tavaszi fagyok, őszi ködök és mindenekelőtt a gyakori nyári szárazság a kedvező tulajdonságokat erősen lerontják.

A déli, szintén az I/c körzetbe eső alföldi rész a Jászsággal szemben egy kissé változatosabb felszínű, ezért éghajlata valamivel kedvezőbb amazé- nál: télen nem olyan hideg, nyáron — bár ez a terület is száraz — ritkábban aszályos, kissé szélesebb és éppen déli fekvése miatt egész éven át melegebb, mint az északi vagy a középső rész

2.212 Meteorológiai állomásbálózat

A terület meteorológiai állomásait a 2604. számú (1:500 000 méretarányú) térképen tüntettük fel;

Éghajlati állomáshálózata a változatos felszínből adódó fokozottabb követelményeket csak a legszükségesebb mértékben elégíti ki. Legjelentősebb

hegyvidéki állomásai: Salgótarján, Párád (völgy), Kékes, Galyatető, Mátraháza (hegytető, csúcs), Lőrinci, (Hatvan), Gyöngyös, Kompolt (völgynyílás, hegyhát). A síkvidéket Jászberény és Szolnok reprezentálják, amelyekhez Nagykőrös és Cegléd rövi- debb megfigyelési sorai használhatók fel kiegészítésül. A területtel határos jelentős állomások: Budapest, Terény, Eger (hegyvidék) és Kecskemét, Túrkeve (Alföld). Legalább öt évtizedes csapadékmegfigyelése van a terület 220 csapadékmérő állomásának.

2.213 Makroszinoptikus időjárási típusok

Hess és Brezowski kutatásainak felhasználásával az egész; ország területére s így területünkre is érvényes nagy területeken (pl. kontinensrészeken) egyidejűleg előforduló (makroszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek — a jövőben a távprognózisokfoan is közlendő — makroszinoptikus típusoknak az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatiban is hasznosítható lesz, mivel miniden egyes betűsztabólummal jelölt időjárási típushoz az ország különböző tájain meghatározott időjárási elemek (hőmérséklet, légnyomás, csapadékösszeg és esetleg — intenzitás, stb.) tartoznak. (A CMm típus előrejelzésekor pl. nyáron a Dunántúl egyes részein 50 mm-t meghaladó, a Tiszántúlon alig 1—5 mm-es csapadékra lehet számítani.)

Az 1. táblázatban szereplő időjárási típusok jelismertetjük, melyeknek évi előfordulási gyakorisága hazánkban az 5%-ot meghaladja. — A 10%-ot meghaladó gyakoriságú típusokat az I., az 5—10% közöttieket a II. kategóriába soroltuk.

Az 1. táblázatban szereplő időjárási típusok jellemzése:

A Anticiklon centrum, illetve levegő-szétáramlá- si terület (divergencia) a Kárpát-medence felett. Szélirány: határozatlan jellegű. Tartós szárazság.

Ac Anticiklon a Kárpát-medencétől keletre. Szélirány: déli, délkeleti. Száraz idő vagy kisebb csapadék.

Aw Nyugatról benyomuló ún. azóri anticiklon. Szélirány: északnyugati. Nyáron friss, szeles idő, futó csapadékkal, télen enyhülést hoz.

An Anticiklon a Kárpát4medenicétől északra. Szélirány: északkeleti, keleti. Csapadékviszonyok határozatlanok.

Cm Ciklonális helyzet. Hidegfront átvonulása előtt délkörmenti, tehát déli, délnyugati szél. Nyáron általában csa pa dékmentes, télen csapadékos időjárási helyzet.

AB Anticiklon a Brit-szigetek vagy az Északitenger felett. Szélirány: északi, északnyugati, Szeles idő, futó csapadékokkal. (Hasonló az Aw helyzethez.)

CMm Mediterrán cáklon a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Szélirány: déli, délkeleti. Nyáron dunántúli (500 mm/nap-ot is meghaladó), télen tiszántúli csapadék túlsúllyal.

As Anticiklon a Kárpát-medencétől délre. Szélirány: déli, délnyugati. Csapadékszegény idő.

NY Nyereghelyzet. A szélirány változó, meghatározhatatlan. Derült, száraz idő.

53