Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
1. táblázat A makroszinoptikus tipusok előfordulási gyakorisága Magyarországon A típus I. II. III. IV. 1 V. 1 VI. 1 VII. Vin. 1 IX. X. XI. XII. Évi jele havi előfordulási valószínűsége %-ban A Ae Aw 16,2 13,2 10,0 11,4 13,1 8,8 9,4 14,5 8,1 7,0 12,0 8,3 7,8 10,6 8,4 12.3 4,3 17.3 An 9,0 10,0 9,7 8,3 13,2 8,3 Cm 8,7 9,9 11,6 11,7 8,7 6,3 AB 4,5 7,5 6,1 6,3 5,5 10,7 CMm 9,4 8,2 7,8 9,3 6,1 2,3 As 0,1 5,3 6,4 5,7 5,2 6,7 NY 3,8 4,9 4,5 8,3 8,3 6,3 2.214 Az emberi tevékenység hatása a mezo- és mikroklímára Régein a terület hegyvidéki részét az alsóbb régiókban tölgyesek, a felsőkben pedig bükkösök borították. Állományukat — főleg a tölgyesekét — a mezőgazdasági művelés erősen visszaszorította. Az alföldi részeken ősidők óta mezőgazdasági művelés folyik, ezért itt kevés az erdő; ami van, az is többnyire telepített. Az itt régóta űzött nagytáblás gazi- dálkodás elősegíti az alföldi, nagy területekre kiterjedő egységes makroklíma kialakulását. Az öntözéses gazdálkodás térhódítása, víztározók és tógazdaságok építése, további vízrendezés, a talajjavítás, erdősítés mind-mind a helyi klimaele- mek — vízgazdálkodási szempontból jelentős — megváltozására, illetve tovább aprózódására vezetnek, s így egyre sűrűbb helyszíni meteorológiai mérés elvégzését teszik szükségessé; sőt ezek hiánya máris érezhető. A klímamódosító emberi tevékenységek egyik legjelentősebbike az erdősávok különböző célok (erózió és defláció elleni védelem, levegő tisztasága., erdő és mezőgazdasági célkitűzések) érdekében történő telepítése. A helyi adottságoktól és az elérni kívánt céltól függően 6—20 m széles, korszerűen telepített erdősáv védelmi zónájában az eddig végzett mikrcMíma-vizsgálatok szerint számos egyéb kedvező hatás mellett 20—30%-kal csökken a szél sebessége s ezzel a relatív páratartalom értéke 15—20%-kal, a talajnedvességé 3—4 %-kal emelkedik. 2.215 Az észlelési adatok gyakorlati értékelése A terület meteorológiai állomásai (1. a 2.22 alatt) főleg a hegyvidéki részeken a térben erősen változó klímát nem reprezentálják kielégítően. Álló18,8 2,9 25,5 18,8 6,8 20,0 23.0 13.0 11,7 15,5 21,3 8,7 14,0 22,7 9,0 15.8 16.8 8,4 14.1 12,6 12.1 1 5,5 9,7 9,0 10,8 9,3 9,7 9,4 4,3 5,5 6,3 7,4 10,7 9,0 8,3 8,1 7,7 7,3 4,8 4,3 2,9 6,3 i 1,4 1,3 4,3 6,5 7,3 9,3 6,1 ’ 6,2 5,5 5,0 6,5 4,0 6,1 5,7 ! 6,4 6,6 5,3 4,0 3,7 4,1 5,5 mások hiánya miatt nem ismerjük a Mátrától észlakra eső terület éghajlatát. Mind a hegyvidéki* mind az alföldi részek éghajlati megismerését megnehezítette az állomások helyének gyakori kényszerű változása, jelentősebb távolságra történő áthelyezése (Hatvan-Lőrinci) vagy korai megszűnése (Sőregpuszta, Szirák). A terület legrégibb, azonban csak viszonylag kis területre reprezentatív állomása Salgótarján. 2.22 BESUGÁRZÁS, NAPFÉNY, BORULTSÁG 2.221 Besugárzás Területünkön a besugárzás évi átlagos értéke kb. az országos átlagnak felel meg: a napból a földfelszínre jutó energia mennyisége átlagosan 101—105 kcal/cm2-év. Ebből a nyári félévre kb. 77 kcal/ cm2 (75%), a téli félévre 26 kcal/cm2 (25%) esik. A besugárzás átlagos értéke a Mátra-hegység lábától délre megfelel az országos átlagnak, míg a Mátrától északra átlag alatti, ami a kedvezőtlen földrajzi fekvés következménye. Ez a körülmény területünk északi felében alacsonyabb talajhőmérsékletet, hosszabb fagyos időszakot és későbbi kitavaszodást eredményez az ország többi részeihez képest. A besugárzás évközi menetének jellemzésére egyéb feldolgozás hiányában a 2. táblázatban csak a terület déli részének havi átlagos napfénytartamára jellemző Budapestet közölhetjük. Átlagos havi összegei közül a decemberi (1,9 kcal/cm2.hó) a legkisebb, a júliusi (16,1 kcal/cm,2.hó) a legnagyobb. Az északi rész ennél napsütésben és így besugárzásban is szegényebb. A besugárzás intenzitása a legkedvezőbb légköri viszonyok mellett sem haladja meg az 1,6 cal/cm2. min. felső határt. 54
